Lokál

A megnyitó napján szinte lehetetlen volt bejutni az egyetlen kisszobát elfoglaló kiállításra, csupán a bakonyi magyar kortárs indiánok sátrát, a beetető, felhőkarcoló tipit tudtuk megtekinteni az aulában, és a nyári táborozók által felénekelt indián harci dalokat hallgathattuk magnóról. Két nappal később már nagyobb szerencsénk volt.

Van, amikor az élet mechanikusan pergő homokszemei közé valami beakasztja a seprűnyelet - persze a legrosszabbkor -, és egyébként is ványadt testünk, mely nem kevésbé nyamvadt szellemünket hordozza, úgynevezett tüneteket produkál, ami elsődlegesen lázból és torokfájásból tevődik össze, de hajlamos elmélyíteni amúgy már elmélyíthetetlennek hitt depressziónkat is. Ezt a szaknyelv meghűlésnek nevezi.

Trieszt az a hely, amin átutazik az ember. Ilyenkor megfogadja, hogy legközelebb majd feltétlen benéz, aztán legközelebb se néz be, mert robog a vágyott úti célba, vagy épp ellenkezőleg, kullog hazafelé, ahol legalább van kitől kölcsönkérni.

A Küküllő utcában aznap is úgy indult az élet, mint minden szombaton. A férfiak pihentek, boltba indultak a háziasszonyok. Amikor megjöttek, jó nehéz cekkerrel, a férfinép kelt útra, kézben a Népsporttal, egy megérdemelt vilmoskörtét elfogyasztani. A varjak károgtak, a guberálók guberáltak, valahol ütemesen vertek egy gyereket. Minden jel arra vall, gondolhatta a laikus, hogy ma sem lesz itt forradalom. De aztán hirtelen minden megváltozott.

Csak most puszta igazán a puszta - állítja a lánglelkű, és mint mindig, most is igaza van. Népe hajlékába bújva hallgat, s magában mormol, míg künn a fagy baltája villog. Január van.

A távvásárlás legegyszerűbb és egyben legelterjedtebb formája, amikor a gyereket lezavarjuk pálinkáért meg cigiért a sarki közértbe. A módszer sikerét látva, számos cég rámozdult az ötletre, és mostanra már megint szinte mindent lehet távvásárolni, akárcsak a századelőn. Talán csak a forma változott.

A legnagyobb amerikai internetszolgáltató, az America Online ügyfelei mintegy 2,5 milliárd dollárt költöttek a karácsonyi bevásárlási láz során az interneten, míg a magyar e-boltok tavalyi teljes forgalma nem haladta meg a néhány tízmillió forintot. Mivel az elektronikus kereskedelem hazai terjedését gátló számos tényező - az internetfelhasználók alacsony száma, a bankkártyás fizetési lehetőség hiánya és a módszer iránti bizalmatlanság - mindegyike eltűnésre van ítélve a következő néhány éven belül, a piac szereplői robbanásszerű fejlődésre számítanak.

Aki próbált már szemerkélő, olajos darában, gallérját felhajtva szarvasgombaolajat vásárolni a Népszínház utca környékén, mert reggel ordítva ébredt, másnaposan, mint egy sárga tányér, időt és helyet próbált azonosítani, majd rátelepedett az érzés, mit érzés?!, üvöltő vágy, hogy igyon egy ´75-ös évjáratú vörös Coötes de Roussillont, meg faljon hozzá egy adag Cailles a la Stanislast, hogy felszívja a savat, az biztos tudja, milyen pokoli érzés ez.

Sokan vannak. Baromi nagyok. Rondák, mint mi. Tele vannak gyúlékony áruval, fűtőértékük magas. A nép szereti őket. Már az egyik fele. A másik nem, de az a kisebbik, különben sem számottevő mint célcsoport, mert nemcsak itt, de sehol sem vásárolnak, vagy partizánok, nevetséges ellenállók, akik nem hiszik el, hogy egy új városközponttal ajándékozták meg őket.

Hányszor hallottuk már, hogy a Mátra túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mégsem csak a széplelkek találnak itt vigaszt, hanem a karrieristák, törtetők, becsvágyók is. Aki feljut a hegység csúcsára, a Kékesre, rátehénkedik a nemzetiszínűre festett sziklára, nyugodtan kijelentheti: olyan magasra jutottam ebben az országban, amilyen magasra senki más. De a Mátra még azoknak a divatos jófejeknek sem okoz csalódást, akiknek minden második szavuk az, hogy retró. Ha valamelyikük a galyatetői Nagyszálló presszójában elfogyaszt egy kávét konyakkal, és észreveszi a szomszéd asztalnál ülő szalonspicces hölgyvendég nejlonharisnyáján lefutó szemet, miközben a szintetizátoros a Húsz év múlva című dalt búgja... Nos, akkor úgy tűnik: ezen a vidéken megállt az idő, és legfeljebb az hibádzik, hogy a ködtől nem látni az égen némán álló csillagokat.

December 14-én a budapesti Nonprofit Alapítvány az angol kormánytól kapott támogatással útjára indította a Határok Nélkül elnevezésű lapcsaládot, ami cseh, szlovák, lengyel és román nyelvű kiadványok megjelenését teszi lehetővé az adott országokban. Persze szó sincs valamiféle sajtóbirodalom kialakulásáról, a Nonprofit Alapítvány valószínűleg azzal, hogy 1996 óta tagja az Utcalapok Nemzetközi Hálózatának (International Network Of Street Papers) és a hazai Flaszter című újság kiadója, egyszerűen lehetőséget kapott arra, hogy küldetését más kelet-európai országokban is folytassa. A Határok Nélkül lapok megjelenése nagy kihívás, de mi a helyzet itthon? Hogyan működnek a Magyarországon megjelenő, hajléktalanok által árult újságok, az utcalapok? Budapesten kettő is van, a már említett Flaszter és a teljesen más jellegű Fedél Nélkül.

Rég beszéltünk már a sokadikáról, de ennek nem az az oka, mintha megszűnt volna, hanem sokkal inkább, hogy írni sem volt kedvünk az újabb aspektusokról. Pedig aspektus van bőven, például a címben már jelzett hideg és vonzatai, mintegy kicsiny segítői: a meleg cipő és a gázszámla.

A kutatóknak egyre pontosabban sikerül felfedezniük a marihuána hatásmechanizmusát. Lassacskán kiderül, hogyan hat agyunk egyes részeire, miként befolyásolja szervezetünket. Magyarországon az MTA égisze alá tartozó KOKI (Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet) egy kutatócsoportja végez ilyen irányú kísérleteket az agy bizonyos sejtjeinek jobb megismeréséért. A fű rajongóit lebeszélném, hogy jelentkezzenek kísérleti alanynak, mivel a kutatók vékony, megfestett agyszeletekkel dolgoznak. Ezt túlélve két évet ülni színes és szeletelt aggyal senkinek sem lehet a célja.

Olajbogyó, recina, polip és folyamatosan szól a kritika, a helyi zene, miközben lefűrészelt csövű, de egészséges, hosszú fejű krétaiak száguldoznak pick up carjaikkal a lehetetlen utakon. Beszűkült vágyaim a szezon múltával már csak Kréta szigetére korlátozódnak, ahol mindig nyár van, meg néha ősz.