Old skool: A lustaság dicsérete

  • Para-Kovács Imre
  • 2000. január 27.

Lokál

A távvásárlás legegyszerűbb és egyben legelterjedtebb formája, amikor a gyereket lezavarjuk pálinkáért meg cigiért a sarki közértbe. A módszer sikerét látva, számos cég rámozdult az ötletre, és mostanra már megint szinte mindent lehet távvásárolni, akárcsak a századelőn. Talán csak a forma változott.
A távvásárlás legegyszerűbb és egyben legelterjedtebb formája, amikor a gyereket lezavarjuk pálinkáért meg cigiért a sarki közértbe. A módszer sikerét látva, számos cég rámozdult az ötletre, és mostanra már megint szinte mindent lehet távvásárolni, akárcsak a századelőn. Talán csak a forma változott.

A pofonnal nyomatékosított kérés, miszerint "Imike, húzzál le a Vargáékhoz, oszt´ mint a hasmenéses villám, hozzál két deci cseresznyét", mára hatalmas karriert futott be. Bár a háború utáni években csökkent a távvásárlás aránya, a lustaság utat tör magának bárhol bármilyen rendszerben.

Mindenképpen a hatvanas éveket nevezném meg mint a távvásárlás második röneszánszát, amikor a tanács vagy szakszervezet vagy Közért Vállalat, ki tudja már? minden reggel a küszöbre helyezte a dolgozóknak a tejet és a péksüteményt. A tejet tejesüvegben, aminek felejthetetlen pukkanással lehetett belyukasztani a fedelét. Fogalmam sincs, hogy miért fulladt be ez a kísérlet, talán az emberek elkezdtek lopni, bár ez nem valószínű, hiszen a tejterméket és péksüteményt még a nyolcvanas években is csak úgy kitették a boltok elé hajnalban, és onnan mégis- csak egyszerűbb volt egy tételben elemelni az egész családnak valót, mint hogy rohangálni kelljen az emeletek között vagy a házmester elől hajnalonként.

Az is lehet, hogy a hatvanas évek után már nem érte meg.

Az elnyűhetetlen

Különös érzés markolássza torkomat, amikor felfedezem a telefonkönyvben a Boyszolgálat Bt.-t. Gyermekkoromban, amikor megláttam az emblémát, mindig vágyakozva gondoltam arra a korra, amikor olyan gazdag leszek, hogy ezektől az egyenruhás boyoktól fogom megrendelni a virágot a görlöknek, hétvégén pedig színházjegyet hozatok, esetleg két zsugát a P. Mobil-koncertre. És most tessék, a boyszolgálat még mindig létezik. Igaz, mint elmondták, mostanában már nem szereznek színházjegyet, inkább csak a virág- csomag- és zongoraszállítás maradt nekik, bár arra a kérdésemre, hogy ha esetleg rendelnék egy vödör orosz kaviárt, a hölgy elbizonytalanodott, és azt válaszolta, hogy lehet esetleg bevásárlást is, bár ilyesmi mostanában nem volt.

A másik klasszikus

A Csemege Áruházlánc már elég régen szállít házhoz, és ezt a jó szokásukat máig megtartották. Azt viszont végképp nem értem, miért kellett beszarni attól a kérdésemtől, hogy mióta van ez a szolgáltatás, és mennyibe kerül. Mindenesetre úgy kapcsolgattak körbe a házban, mintha valami rettenetes titkot próbálnék kiszedni belőlük, egészen addig, míg a telefonos kisasszony közölte, a végcélként kijelölt marketingeseket nem lehet kapcsolni.

Szörnyű, de önök most nem fogják megtudni, hogy mennyiért rohan ki Pestlőrincre a Csemege-futár húsz deka szafaládéval, de higgyék el, teljesen mindegy.

Enni

A jelen azonban kétségtelenül az etetőké, akik hihetetlen számban dugítják szórólapjaikkal a postaládákat, és egészen elképesztő dolgokat kínálnak. A már egészen természetes pizzafutárok mellé lassan felzárkóznak a kisvendéglők, akiktől a klasszikus magyar konyha fogásait szállíttathatjuk lakásunkra, és erős nyomulásban vannak a kínaiak, akik ráadásul egy egészen eredeti módját is gyakorolják a házhoz szállításnak. A szakács kimegy a lakásra, és a magával hozott alapanyagokból a konyhában összerántja a vacsorát.

Ételrendeléseknél a legfontosabb szabály, hogy lehetőleg olyan helyről rendeljünk, ahol már jártunk. Ha nem, akkor próbáljunk információkat szerezni az intézményről, mert néha érhetnek meglepetések állag és frissesség tekintetében; noha eddigi kísérleteim során csak egyetlen alkalommal találkoztam elfogyaszthatatlan étellel. A tonhal ledobta magáról a panírbundát, és hangos káromkodás közepette lement az udvarra sétálni. Ezt leszámítva sikerült megvacsorázni ezer forint körüli összegből. Az ezres egyben a bűvös határ is, efölött már csak a bélszínek és a kínai különlegességek vannak, valamint néhány óriási pizza, ami viszont már nem számít egyszemélyes adagnak.

Hülye TV

Kétségtelen, hogy a leghülyébb és teljesen felesleges dolgokat leginkább a televíziós hirdetések alapján megismert kereskedelmi cégektől szerezhetjük be. Sláger a lejárt jogdíjú cédékollekció, legalább öt darabbal, a bibliai témájú videók, a testépítő és/vagy súlycsökkentő szerek. A taktika ugyanaz, mint a reklámoknál, csak itt, kihasználva a hirdetési holt időt, erősebb a sulykolás, hosszabb a meggyőzés, és ötlettelenebb az egész.

A videofilmeknél a következő szempontokat érdemes alkalmazni a vásárlás előtt vagy helyett: a film rövid, a filmben két filmszerű jelenet van, amit bemutattak a reklámban, illetve hogy a filmet egy mosókonyhában forgatták szlovák segédszínészek közreműködésével.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a televízióban ajánlott termékek egytől egyig használhatatlan szemetek, de azért érdemes ezen is elgondolkodni alkalomadtán. Nekem például sokáig kedvencem volt az a dzsungelgyökér-kivonat, amitől a statiszták húsz centit fogytak negyven perc alatt, azonban még ennek ismeretében sem merném azt állítani, hogy minden ilyen termék forgalmazóját arcon kéne csapkodni egy lengőajtóval, inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy olyan országban, ahol az üzletben szemtől szembe is hazudnak nekünk, és megpróbálnak eladni valamit, amire semmi szükségünk, ami ronda, és már minden műúttal rendelkező helyen betiltották a forgalmazását, nem valószínű, hogy távvásárlás esetén nem próbálnak ránk sózni valamit, amit persze kínos, kényelmetlen, és fáradságos visszavásároltatni velük.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk