Nem lehet aludni a vetési varjaktól, és elzavarni is képtelenség őket

A vetési varjút majdnem kiirtották Magyarországon. Amikor az ezredfordulón védetté nyilvánították, elkezdett beköltözni a kisvárosokba, mert ott nem bántották. Rossz szomszéd, ráadásul a lakossági panaszra intézkedő önkormányzatok mindenütt ugyanazokat a hibákat követik el.

„Nekem két problémám van. Az egyik a varjak, a másik, hogy kevés a parkolóhely” – foglalta össze problémáit a szekszárdi Wosinsky Mór-lakótelepen egy középkorú nő Rácz Zoltán önkormányzati képviselőjelöltnek (Éljen Szekszárd Egyesület). Rácz – a választáson 29,93%-kal a második lett Janó Attiláné (Fidesz–KDNP; 42,60%) mögött – a közösségi oldalon számolt be arról, mit hallott, amikor a fórumára szóló meghívókat adta át. A varjús felvetésre reagálva a jelölt ismertette a „kísérletet a sólymokkal”, de a választópolgár azt is tudta, hogy ez nem volt sikeres próbálkozás.

Aki tudni szeretné, miről van szó, annak ott kell aludnia legalább egy éjszakát Szekszárdon. Ezt megtettem május végén a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának szekszárdi kollégiumában. Az intézmény kisebb épületének kavicsos betontetején vetési varjak károgtak, csivogtak kora hajnaltól. Ez más vendégeket is meglepetésként ért, mert nyitott ablaknál sem nagyon tudtak pihenni, és mert ahhoz szoktak, hogy varjakkal a belvárosban ilyen tömegben csak ősz végén, az első hidegek beálltával lehet találkozni. A Tolna megyei napilap idén februárban arról írt, hogy a megyeszékhely önkormányzata leszedette a varjúfészkeket a lakótelepek környékén, a madarak azonban kitartanak.

„Magunknak köszönhetjük, hogy a vetési varjak elkezdtek beköltözni a Szekszárd méretű vagy annál kisebb városokba” – mondta a Narancsnak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője, aki azért is kompetens nyilatkozó vetésivarjú-ügyben, mert Szekszárdtól hetven kilométerre, Dombóváron lakik a városközpontban, a 4. emeleten, egy 240 fészkes varjúkolónia szomszédságában, és őt is nagyon zavarják a madarak.

A vetési varjút sokáig tűzzel-vassal irtották, hasonlóan a szarkához és a dolmányos varjúhoz, amelyeket most sem kímélnek. Bár a földeken járva egy csomó gerinctelen állatot összeszed és ezzel hasznot is hajt, a gazdák mégis inkább károsnak tartják. A szakirodalom szerint „legjellemzőbb kártétele, hogy kiforgatja, kiveri az ún. »szög« fenológiai fázisban lévő kukorica-vetőmagot” a földből. Az ezredfordulóra a vetési varjú magyarországi fészkelő állományának 93 százalékát kiirtották, 250 ezer párról 23 ezer párra csökkent a létszám. 2001-ben védetté nyilvánították a fajt, egyrészt saját jogán, de azért is, mert fészekkolóniáiban költ Európa egyik legritkább és legértékesebb madárfaja, a kék vércse, amely saját fészket nem tud építeni (lásd: Józsi, itt nem lesz jó, Magyar Narancs, 2022. december 14.). A védelem hatására mostanáig 30–33 ezer párra erősödött vissza az állomány. Ez még fasorban sincs a hajdani 250 ezer párhoz képest, ám a gazdák így is túl sok varjút látnak a földeken, és e probléma megoldását sürgetik.

Rácsapni a vaslapáttal

Tavaly a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kampányt indított. Megyénként kérte a gazdákat, igazolják, mekkora kárt okozott számukra a vetési varjú, hogy érvelni lehessen a védelmüket előíró jogszabály megváltoztatásáért. Olyan nézet is megjelent, hogy végső soron ezért a problémáért is Brüsszel a hibás, mert az Európai Unióban mindenütt védettek a varjak. Csak hát a védettséget magyar jogszabály rendelte el, évekkel az uniós csatlakozásunk előtt.

A vetési varjú az irtás és zaklatás hatására elkezdett behúzódni a lakott területekre. „Dombóváron ez a folyamat a nyolcvanas évek végén kezdődött, de máshol is elindult. Jellemző volt, hogy először a település nyugalmas részén, erdőfoltokban fészkeltek, ahol senkit sem zavartak – mondja Orbán Zoltán. – A rendszerváltás után ezek a fás fészkelőhelyek nagy arányban szűntek meg, így a varjak kénytelenek voltak új szaporodóhelyet keresve körülnézni a közelben. Mivel a legidősebb, legmagasabb fák jellemzően a belvárosban állnak, a városháza, a művelődési ház, a templom környékén vagy a lakótelepeken, ott telepedtek meg. Ez piszokkal jár, ürülékkel, néha döggel, de

a legdurvább hozadéka ennek a jelenségnek a nagy zajterhelés, a károgás.

Ami azért különösen irritáló, mert az ember intim szféráját zavarja. Fekszünk az ágyban, és heteken, de inkább hónapokon át alig tudunk aludni nyitott ablak mellett, miközben a korai hőhullámok miatt az idén is jó egy hónappal korábban kellett éjszaka is nyitva tartani az ablakokat, erkélyajtókat.”

A varjúkolónia közelében élő emberek áldozatnak érzik magukat, és intézkedést várnak az önkormányzattól. Ez a folyamat Orbán Zoltán szerint a legtöbb helyen ugyanúgy folytatódik: a polgármesteri hivatalban előbb-utóbb megunják a panaszt, intézkedni próbálnak. Kiderül, hogy védett madárról van szó, amelynek a fészkét a törvény szerint a költési időn kívül szabad csak eltávolítani. A kormányhivataltól engedélyt kérnek és kapnak a fészkek leszedetésére február végéig. A munkával megbízott vállalkozás vagy a tűzoltóság fecskendővel, vízsugárral levereti a fészkeket, vagy ágastul vágják le mindet.

 

Vetési varjak fészkei a korábban ágastul levágott fészkek helyén

Fotó: Orbán Zoltán/MME

Erről a módszerről bebizonyosodott, hogy nem megoldás. Olyan, mint ha valaki úgy próbálná eltakarítani a friss tehénlepényt, hogy rácsap egyet vaslapáttal.

„Az első évben – folytatja Orbán Zoltán –, ahogy levágják a fészkeket a fáról, a varjak elijednek, de nem mennek el a településről, hanem a közelben, két-három kilométer sugarú körön belül keresnek új fészkelőhelyeket. Akár tíz-tizenöt-húsz helyen is elkezdenek fészket építeni. Mivel a vetési varjú telepesen szeret költeni, ahol elkezd károgni és építkezni egy, azonnal odamegy mellé még kettő-három pár. A fészkek levágását követő egy hónapon belül az addigi egy belvárosi varjútelepből lesz tíz. A következő tavaszra a levágott fészkek helyén, a combnyi ágak vágáslapján kisarjadnak a hüvelykujj vastagságú hajtások, amelyeknél ideálisabb ágrendszer nem létezik a fészkelésre. Így a tíz helyre elüldözött varjak egy része visszamegy az eredeti telepre, viszont a tíz kolóniakezdemény is megmarad.”

A vetési varjak intelligens, problémameg­oldó lények, máshogy nem maradhatnának meg az ember közelében. A második-harmadik évben a fészeklevágáskor már nem repülnek messze, csak a szomszéd fára. Sztoikus nyugalommal nézik az önkormányzatnak idővel sok millióba kerülő műveletet. A levágott fészkek helyett öt napon belül új épül. Egy 240 fészket számláló kolónia legtöbbször három héten belül újra áll, csak más ágakon.

Ez jellemzően azért a kisebb városokban zajlik, mert a településlakóvá vált vetési varjak is kijárnak táplálékért a földekre. Az ilyen méretű településekről rövid idő alatt kijutnak. Úgy tűnik, hogy a lassú országos gyarapodáson belül a városi vetésivarjú-állományok sokkal nagyobb ütemben szaporodnak. Orbán Zoltán a lakása közelében tavaly 164 fészket számolt, az idén ugyanott 240-et.

Majd a sólyom

A varjúprobléma „kezelése” úgy folytatódott, hogy a kormányhivatalok mindenütt kaptak egy emlékeztető irányelvet a fészkek eltávolításával kapcsolatos engedély kiadásához. A védett vetési varjú fészkét korábban a költési időszakon kívül, mondjuk október elsejétől március végéig lehetett eltávolítani. Az új irányelv ezt a határidőt kitolja április végéig; azokat a fészkeket lehet levágni, amelyekben nincs tojás vagy fióka. Ez azonban nem életszerű, mert ekkor javában zajlik a faj költése, és a fészkek jelentős részében már kikelnek a tojások.

A települési kolóniák zaklatása miatt a vetési varjak költési időszaka akár több mint egy hónappal, azaz június végéig is elhúzódik. Így míg korábban május közepére kirepültek a kis varjak, ami után a kolónia kitelepült a földekre és a városi fészkek környéke elcsendesült, most ez a zajterhelés kitolódik arra az időre, amikor a szigeteletlen panellakásokban csukott ablak mellett már nemigen lehet aludni.

Az MME kékvércsevédelmi munkacsoportja kidolgozott egy elvi megoldást a vetési varjak kulturált kitelepítésére, kérdés, hogy lesz-e önkormányzat, amely ezt alkalmazza – hiszen nem olyan látványos, mint amikor a kosaras autóból lefűrészelik a fészket tartó ágakat.

Ez a módszer abból indul ki, hogy a varjak számára az egyik legnagyobb érték a fészek­építő anyag, a gally. A települési önkormányzatnak célszerű kijelölnie a városon belül vagy annak határában egy nyugalmas erdőfoltot, erdősort a lakóházaktól távol, és oda éveken keresztül hordja ki és depózza a zöld felületek karbantartása közben felgyűlt ágakat jól látható helyen. Ott lehetne etetni is a varjakat télen, hogy kiszokjanak. És ha már jól ismerik azt a helyet, akkor eredményes lehet a belvárosi fészekeltávolítás, mert nagy eséllyel ott építkeznek újra. Valahogy biztosan lehet velük boldogulni, hiszen kiderült, ezek az okos madarak jutalomért akár köztisztasági projektben is közreműködnek (lásd: Varjakkal szedetik össze a csikkeket, magyarnarancs.hu, 2022. február 1.).

Megoldásnak szánt, valójában pénzkidobásnak számító ötletek természetesen az önkormányzatok háza táján is teremnek; ilyen volt a szekszárdi sólyomakció is. „Sólymok célzott reptetésével igyekeznek távol tartani a vetési varjakat Szekszárdon” – írta március 30-án a teol.hu, majd így folytatta: „…olyan komoly problémákat okoznak a károgó varjak Szekszárd belvárosában, hogy az önkormányzat már megrendelte a ragadozó madarak nagy intenzitású, nagy sűrűségű bevetését. A polgármesteri hivatal munkatársai abban bíznak, hogy a ragadozó madarakkal meg lehet gátolni, hogy a varjak újra fészket építsenek.”

Kiderült, ez is teljesen értelmetlen, mert eleve hatástalan kísérlet. A sólyom a nyílt, „végtelen” levegőben tud csak – jellemzően magányos – zsákmányt ejteni. Növényzettel fedett részen, egy települési vetésivarjú-telepen eleve el sem indul, és pláne nem repül rá csapatosan mozgó varjakra, mert azok egyből visszatámadnak a ragadozóra.

CD-lemezek az USB korában

A legelképesztőbb önkormányzati ötlet eddig Dombóváron merült fel: engedélyt kérni a kormányhivataltól arra, hogy fogamzásgátlót adjanak a varjaknak. Az MME szóvivője azt jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy egyrészt nem lehet beadni célzottan és ismétlődő jelleggel fogamzásgátló szert a sok száz négyzetkilométeren szétszóródva, mindig máshol táplálkozó, ráadásul védett varjútömegeknek. Másrészt a fogamzásgátlóval kezelt varjú azért még tovább károg.

Országszerte raktak ki CD-lemezeket is. Ez sem vált be, mert a települési varjak hozzászoktak a civilizációs fényekhez és zajokhoz: az autós és gyalogos forgalomhoz, ünnepi tűzijátékhoz, szilveszteri petárdázáshoz. Ha egy madár mindezt elviseli, érthetően nem zavarja a kifüggesztett korongok csillogása sem, sőt ez akár kíváncsivá is teheti, és inkább odarepül megnézni, hogy mi az.

Intelligens és már sikeresen urbanizálódott állatfajok esetében az ilyen laikus ötletelgetés nem csak eredményt nem hoz, de pénzkidobás, és – mint az kiderült – akár jelentősen ronthat is a helyzeten.

Az MME szerint ökológus, etológus szakemberek bevonásával fel kell mérni a helyzetet, meg kell ismerni, hogy ezek a madarak hogyan lakják be a várost, hogyan használják a tereit.

A szekszárdi kollégium teteje például nem fészkelőhely, hanem közösségi tér, ahol összegyűlnek és társalognak a táplálékért induló varjak. Ez biztosan nagyon kellemetlen az ott lakóknak, de azért messze nem olyan szintű probléma, mint például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ópályié. Ott márciusban több száz kóbor kutyáról tudósított az RTL Híradója: a gyerekeket nem lehet elengedni otthonról, és a lakosok bottal, söprűvel közlekednek az utcán. Vagy egy másik példa: a dél-afrikai Fokvárosba csapatostul járnak be a kiirtott ragadozóik miatt elszaporodott medvepáviánok; bemennek a házakba is ennivalóért, és amit nem kapnak meg, azt elveszik.