Nagyvárosi komposztálás

Nem rohad, korhad

Lokál

A komposztálás körül még mindig sok a tévhit, pedig e természetes hulladékgazdálkodási módszer se nem macerás, se nem költséges. Már a városokban is egyre több lehetőség adódik rá.

Fejenként átlagosan 387 kiló szemetet termeltünk 2019-ben Magyarországon az Euro­stat adatai szerint, ennek a harmada, sőt akár a fele is komposztálható lehetne. A városi háztartásokban keletkező konyhai hulladék – amennyiben nincs külön szerveshulladék-gyűjtés – jellemzően a kommunális szemétben végzi, pedig itt is érdemes lenne a konyhai szerves hulladékot komposztálni. „Ezzel fenntartjuk a természet körforgását és értékes tápanyag-utánpótláshoz jutunk, amit a növényeink táplálására használhatunk. A hulladékcsökkentés mellett előnye, hogy javítja a föld szerkezetét, így nincs szükség műtrágyára” – hívja fel a figyelmet Visnyovszki András kertészmérnök.

Tévhit, hogy a komposztálás drága, idő- és munkaigényes, miként az is, hogy büdös, fertőző, és vonzza a kártevőket, rágcsálókat. A komposztálás ugyanis nem rothadás, hanem korhadás. Csak akkor válik problémássá a komposzt kezelése, akkor lesz kellemetlen a szaga, állaga, ha nem odavaló anyag is belekerül. Nem komposztálhatók a szervetlen és nem biológiailag lebomló anyagok (műanyag, üveg, fém), a kezelt fa, a bevont vagy fényes nyomtatott papírok, a beteg és fertőzött növények. A sütőolajat sem szabad a komposztra önteni, azt külön kell kezelni és leadni a kijelölt helyeken. Nem kerülhet bele hús, tejtermék és semmilyen készételmaradék, mert ezek gyakran adalékokat tartalmaznak, illetve fertőzésveszélyesek. De még a citrusféléket is az egyéb hulladékok közé kell dobni, mert azok vegyszerrel kezeltek. A gyomnak, gaznak sem a komposztban van a helye.

 
Kukacok öröme
Fotó: Bényi Ágoston

Ellenben komposztálhatók a különféle zöldségek, gyümölcsök, a tojáshéj, a kávézacc, a teafilter tartalma, az elhervadt, vágott virág, az elszáradt (egészséges) cserepes növények. A kerti hulladékok közül az elnyílt virágok, lehullott gyümölcsök és zöldségek, ágak, gallyak, lombok, a fűnyesedék. Kisebb mennyiségben, aprítva még a kezeletlen fa is, a tiszta papír és karton is. A komposztálást nem kell beindítani, milliónyi mikroorganizmus indul meg magától, csak annyi a dolgunk, hogy természetes talajra helyezzük az erre szolgáló keretet vagy nyitott aljú ládát, így a felhalmozott szerves hulladékban könnyen megjelennek a giliszták, a rovarok vagy a gombák.

Számos vidéki önkormányzat támogatja a komposztálást azzal, hogy a szükséges keretet, edényzetet biztosítják, de a fővárosban is vannak erre irányuló kezdeményezések. A VIII. kerület tavaly komposztláda-pályázatot hirdetett a helyiek számára, hogy a lakóközösségek közösen komposztálhassanak. A józsefvárosi önkormányzat lapunk kérdésére elmondta, hogy bár alapvetően sikeresnek ítélik a kezdeményezést, a pályázati lehetőséget a lejárat után is folytatják, meghosszabbítják ez év végéig, mert remélik, hogy még többen fognak jelentkezni. Mint mondják, a járványhelyzet miatt az érdeklődés visszafogottabb a vártnál. A pályázatra egymillió forintos keretösszeg áll rendelkezésre, eddig 11 érvényes pályázattal nyertek a lakók komposztládát. A II. kerület 2007 óta biztosít komposztálóedényeket és segédeszközöket a lakóknak, eddig közel 1800 családi ház, 600 társasház és 60 intézmény vett részt a programjukban. Budapesten tizennyolc kerület támogatja a lakossági komposztálást eszközökkel és valamilyen alapképzéssel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.