Orbán Viktor: május 3-ra elkészül a kilábalási terv

  • narancs.hu-MTI
  • 2020. április 20.

Lokál

A miniszterelnök szerint a járvánnyal a magyarok kaptak "egy figyelmeztető jelet", épp akkor, amikor már kezdtek jól élni, belendült a gazdaság, emelkedtek a bérek, mindenkinek volt munkája.

Május 3-án Magyarország képes lesz arra, hogy – több ország tapasztalatát is figyelembe véve –legyen egy kilábalási, visszatérési terve – mondta Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a Mária Rádiónak adott interjúban.

A kormányfő a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban úgy számol: május 3-án eléri az ország "a teljes önvédelmi képességet", és onnantól megengedheti magának, hogy lépésről lépésre megpróbáljon visszatérni a megszokott, normális élet kerékvágásába.
"De erről majd május 3-án, 4-én tudok legkorábban beszélni, hamarabb nem, de remélem, hogy akkor már – több ország tapasztalatával felvértezve – egy higgadt, nyugodt, komolyan vehető tervet tudok bemutatni az országnak" – mondta.

Orbán Viktor hozzátette: az is kérdés, hogy a most "tüdőlövést" kapott magyar gazdaság sebei mikor gyógyulnak be. A válaszra különböző iskolák léteznek, ő a mérsékelt irányzathoz tartozik: a bekövetkező visszaesést kisebbnek látja, mint a legtöbben, a visszatérést azonban lassabbnak, mint a legoptimistábbak – közölte. Úgy gondolja, hogy jövő ilyenkor egy olyan gazdaságról lehet majd beszélni, amely azt a teljesítményt képes nyújtani, mint amit két hónappal ezelőtt.

A miniszterelnök rámutatott: most sincs garancia arra, hogy a járványt sikerül ellenőrzés alatt tartani, ezért az a kérdés, mire készítsék fel az országot. Azt mondta, egy keresztény forgatókönyvet alkotott meg, azaz "reménykedj a legjobban, és készülj a legrosszabbra". A legjobban reménykedik, vagyis hogy "a legkisebb veszteséggel jutunk túl ezen a szakaszon", de a legrosszabbra készül, ami nem más, mint az a helyzet, amikor nem sikerül a járvány terjedését kontroll alatt tartani, és elszabadul egy keresztény forgatókönyvet alkotott meg, azaz "reménykedj a legjobban, és készülj a legrosszabbra – fejtette ki.

A miniszterelnök elmondta, hogy arra számít, május 3.-ára az ország eléri azt a felkészültségi szintet, amikor kijelenthető: van annyi orvos, ápoló, kórházi ágy és lélegeztetőkészülék, hogy a vírus elszabadulásának esetén is minden koronavírusos beteget fogadni tudnak a kórházakban.

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a jelenlegi helyzetben időnként még többet találkozik emberekkel, mint kampány idején, mert a felkészülés az egészségügyi válsághelyzetre nagyon sok személyes találkozót, konzultációt, ellenőrzést tesz szükségessé. "Százával találkozom mindenfajta olyan emberekkel, akik kívül vannak a politika klasszikus világán", papokkal, orvosokkal, ápolókkal, betegekkel – számolt be napjairól.
A jelmondata úgy hangzik – folytatta –, hogy "egyedül sohasem lehetsz elég okos, mindig segítségre van szükséged", ezért minél több tudást és megközelítést igyekszik bevonni a döntésekbe, ami magyarként nem nehéz, mert a magyar szakemberek között "a világ legjobban felkészült koponyái" vannak.

Idézte például Barabási Albert-László hálózatkutatót, aki már öt éve megírta, hogy a világ megapoliszok szerint való fejlődése valamilyen típusú járványt hozni fog körülbelül ebben az időszakban.
A miniszterelnök úgy értékelt: a magyarok baj idején nyitottabbak, megértőbbek, segítőkészebbek, míg amikor "szalad a szekér", akkor a magabiztosságnak "már a keménységbe hajló változatát" látja a magyar életben.

A kormányfő az interjú végén arról beszélt, hogy a magyarok kaptak "egy figyelmeztető jelet": már éppen kezdtek jól menni a dolgok, belendült a gazdaság, nőttek a bérek, mindenkinek volt munkája, de "kaptunk egy figyelmeztetést, amely arról szólt, hogy jó, jó, persze, fontos dolog, hogy jól éljetek, de ne feledkezzetek el arról, hogyan kell szépen élni". A jó élet ugyanis nem hoz magával automatikusan szép életet – mondta.

Megjegyezte, itt kell keresgélni a most átéltek értelmét:

"éljetek a lehetőségekkel, gazdagodjatok, legyen állásotok, több is akár, meg új autótok (...), ez mind fontos, de ne feledkezzetek el arról, hogy ez önmagában nem hoz emelkedett és szép életet, ahhoz erőfeszítést kell tennetek személyesen (...), és bizonyos dolgokról nem feledkezhettek el".

Nem lehet elfeledkezni például egymásról: "azokról az emberekről, akikkel most össze vagytok zárva otthon, és csak akkor lesz szép életetek, hogy ha azokkal az emberekkel is szépen tudtok együtt élni, és ezen a pénz nem fog segíteni" – fejtette ki.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.