A nap legszerethetőbb pillanata, ahogyan békésen szeli a vizet a hód a Rákos-patakban

  • narancs.hu
  • 2020. április 20.

Lokál

Miközben az emberek épp megőrülni készülnek a koronavírus-járványtól, a hód háborítatlanul úszkál a patakban.

Kutyasétáltatás közben látta meg a hódot a 13.kerület Tahi utca és Jász utca kereszteződésénél egy környéken élő lakos:

XIII. kerület, Angyalföld, Újlipótváros és Vizafogó - ittlakunk.hu

Olvasónk, Tímea küldte :) Kutyasétáltatás közben látta meg a hódot a 13.kerület Tahi utca és Jász utca kereszteződésénél a Rákos-patakban.

"A hód felnőttkorára 20–33 kilósra gyarapodik, 75 centiméterre, néha egy méterre is megnő (ebbe beleszámít pikkelyes, lapátszerű farka is!). Napszállta után aktív: ekkor tekintélyes mennyiségű növényi anyagot fogyaszt el estebédre, amiben rágcsálóhoz méltó, igazi kapafogai segítik. Tavasszal, nyáron és az ősz elején még bőven akad annyi friss hajtás és lágyszárú, hogy beérje ezekkel – legfeljebb a metszőfogak koptatására van szüksége rendszeres keményebb anyagon, így fákon eszközölt rágásra. Ám késő ősszel, majd a tél folyamán jön a kéreg és más élő faanyag: elkezdi rágni, döntögetni az elé kerülő, ideálisan vízparti növényzetbe tartozó fákat (a nyárfa egyenesen a kedvence). Mivel ritkán távolodik el a parttól 20-25 méternél távolabb, a folyók, patakok természetes élővízi környezetének megmaradása esetén ebből nincs is gond: amit megrág, azt a természet gyorsan pótolja. Ám ha a folyók ártereit szűk szakaszokra szorítjuk, és szinte már a partjaikon zajlik a mesterséges erdőtelepítés, akkor számítani kell arra, hogy kirágják a frissen ültetett nyárfákat is – miként az a Szigetközben, illetve a Rábca mentén több helyen is történt. A hódok belső migrációja is növelheti a feszültséget: folyópartokról szívesen költöznek tovább, a csatornák partjára, ami emlékeztetheti őket áttelepítésük előtti németországi élőhelyeikre. E kisebb vízfolyások azonban elrekesztésük után már nem tudják ellátni eredeti funkciójukat." írtuk egy korábbi cikkünkben.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.