Lokál

Az egyre népszerűbbé váló magyar pankrációt néhány, ma is épp hogy huszonéves srác indította el néhány évvel ezelőtt, bár stadionok helyett még most is elhagyatott építési telkeken rendezik a gáláikat.

A nagy erőkkel, jól szervezetten kivonuló rendőrségnek köszönhetően teljes biztonságban sétálhattak végig az eddigieknél hosszabb útvonalon egész a Parlamentig a 16. Budapest Pride - Meleg Méltóság Menetén a szerény számban megjelenő felvonulók.

Történetünk 1974-ben kezdődött, vág bele szolid, ám a műegészre különösen jellemző - ásópengést, hanthullást idéző - akusztikai hangulatfestés után a kiállítás géperejű narrátora. De van egy másik történet is, amely kihat a mai műélvezetünkre, az pedig 1988-ban kezdődött, és húsz év múlva folytatódott, s vett döntő fordulatot, mint Dumas-nál.

Májustól engedélyköteles a köztéri zenélés a fővárosban. Ennek apropójából vetettünk egy pillantást a régi idők muzsikusaira, megkérdeztük mai utódaikat, és utánajártunk, pontosan mire való az új szabályozás, és mire nem.

Idén két gyermekhospice-ház nyílt Magyarországon. Az egészségügyi szakma óvatos közeledéssel, az otthon ápolási szolgáltatás bevezetésével reagál az eseményekre - az érintettek a bizalom kialakulását szomjazzák.

Van egy karikatúrája Brenner Györgynek, a Ludas Matyi kiváló rajzolójának inkább a hetvenes, mint a nyolcvanas évekből (a Ludas Matyinak akkoriban csak kiváló rajzolói voltak), ami Szentendrén játszódik. Készül a város a Szentendrei Nyár vagy valami nagyon hasonlatos nevű nyári hakniparádéra, a Fő téren áll két művészküllemű egyén (akkoriban még senki nem ismerte a kulturális menedzser kifejezést), az egyik hóna alatt mappa, a másik körszakállt visel, és tanakodnak erősen. A képaláírás: "Ha még pár őslakost elüldözünk, az egész városból lehet vurstli."

Egy kínai, egy vietnami és egy mali középiskolás. Mindhárman Budapesten születtek, és a Trefort Gimnázium tanulói.

Sok minden eszünkbe juthat a Dózsa György és az Angyalföldi út impozáns sarokháza láttán. Ám hogy e masszív épület lenne valójában a fővárosi hajléktalanellátás központja - hivatalos nevén a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) -, az tényleg csak az "ismerősöknek" kézenfekvő.

Sokadszor nyitotta meg kapuit a hajdani Szikra mozi épülete - most egy, a nevet részben megőrző kultúrház kezdte meg itt a működését. Az üzemeltetők meglehetősen pesszimisták: remélik, nem kényszerülnek pénzhiány miatt bezárni, mire cikkünk megjelenik.

A közelmúltban számos elemző a korábban kimeríthetetlennek tűnő nyersanyagkészletek megcsappanására figyelmeztetett. Most akkor se lufi, se aranyóra?

Egy családi veszekedés során hirtelen felindulásból megölte az apját. Négy évet kapott, büntetését letöltötte, az anyjával és a lányával él - létminimum alatti jövedelemből. A Nyugdíjfolyósító Intézet csaknem kétmillió forintot követel tőle: az apja után járó özvegyi nyugdíjat.

A Vár mindig is több volt mint puszta épületegyüttes: a Budavári Palotával az utolsó száz évben történtek az egymást követő kurzusok hatalomfelfogását tükrözik.

Az OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ kezdeményezése a gangra csábította azokat is, akik riadtan rezzennek össze, ha a postás csenget. Majd' ötven budapesti épület ünnepelte százéves születésnapját.