„Olyan, mintha te lennél Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Van a nappali éned, aki igyekszik kerülni a cukros ételeket meg a szénhidrátot, próbál rendszeresen enni, jól megrágja a falatot. De éjszaka felébred a másik éned, arra, hogy iszonyú éhes. Egy ideig próbálod elnyomni, visszaaludni, de végül kikelsz az ágyból, kinyitod a frizsidert a sötétben, és jön a fényevés” – gúnyolódik önmagán nevének elhallgatását kérve András. Éjszakánként rendszeresen falásrohamai vannak, ezeket még két típusba is besorolta: „Van a klasszikus, mindent elsöprően lendületes éjszakai zabálás, mikor jöhet minden mindennel: maradék hideg pörkölt zsömlével kitunkolva, elszáradt sajtdarab, maradék tiramisu, keksz lekvárral, sőt, keksz szardíniával, de akár beszáradt makaróni parizerrel. Aztán van, mikor az önmérséklet mégiscsak gátat szab, és kefirt eszek rozskenyérrel, de ilyenkor sokszor egy második kör jön. Mindent feleszek magam körül” – mondja. Mindez eltart éjjel fél három-háromig, így kevés esély van a nyugodt alvásra. „Általában is elég rosszul alszom, ezért arra is gyanakszom, hogy ez inkább egyfajta alvászavar, vagyis a falás nem oka, hanem következménye a rossz alvásnak” – véli.
Ez egybevág a jelenlegi tudományos állásponttal, amely szerint az úgynevezett éjszakai evés szindróma (Night Eating Syndrome – NES), többféle rendellenesség határán elhelyezkedő zavar.
Belenéz a hűtőbe
„Az éjszakai túlevés nem önálló betegségkategória, hanem inkább az elhízás és egyes esetekben a bulimia részjelenségeként van jelen, de vannak olyan elképzelések is, amelyek az alvászavarral társuló tünetként tartják számon” – mondja dr. Lukács Liza, az Ágytól-asztaltól... Evészavarok és párkapcsolati problémák című könyv szerzője. „Az érintetteknél az evészavarokra és az elhízásra jellemző vonások is felfedezhetők, jellemzően többféle lelki hiányt pótolnak az evéssel. Egyfajta megküzdési stratégiájuk, hogy éjjelente kieszik a hűtőszekrényt” – teszi hozzá. A szakpszichológus szerint a jelenség pszichológiai oldalán megtalálható a depresszió, a szorongás, illetve az önértékelési zavarok, az éjszakai falási epizódok során pedig teljes kontrollvesztettséget élnek át az érintettek.
A szakirodalom alapján a NES érintheti mindkét nemet és minden korosztályt, de leggyakrabban fiatal nők körében fordul elő. „Saját praxisomban mégis inkább 30-40 év közötti férfiakra volt jellemző, náluk a napközbeni koplaláshoz kapcsolódóan jelent meg az éjszakai evés. Az esetükben ez nem szándékos koplalás, inkább arra hivatkozva nem étkeztek rendszeresen, hogy nincs rá idejük” – mondja Lukács. Az éjszakai evészavarban szenvedők sokszor önmaguk megnyugtatására használják az éjszakai evést, úgy is fogalmaznak, hogy ezzel „kiütik" magukat, illetve „kikapcsolnak” az egész napos rohanás, pörgés után. „Ez hozzásegítheti őket, hogy el tudjanak aludni. Sokan az egész napos stresszt az éjjeli evésekkel vezetik le” – véli a szakpszichológus, aki másfél évtizede kezel az evés különféle zavaraival küzdő embereket. Csakhogy az éjjeli túlevés nagy százalékban elhízáshoz vezet, és további negatív következmény az egyre romló életminőség is. „Esetükben ez még inkább jellemző, mint azoknál az embereknél, akik nappal küzdenek falásrohamokkal. Hiszen a szervezet alvás alatti beépítési folyamatai elégtelenek lesznek, ráadásul a kialvatlanság miatt napközben több ingert élnek meg stresszként, ami tovább növeli annak a valószínűségét, hogy éjszaka stresszoldásként megint csak enni fognak” – írja le az ördögi kört Lukács.
Ettől a napszaknak megfelelően szélsőséges táplálkozástól szenved a szintén névtelenül nyilatkozó Péter is. A felelős beosztásban dolgozó férfi reggeli helyett kávéval és cigarettával kezdi a napot, majd napközben legfeljebb egy szendvicset hozat a titkárnőjével. Kérésünkre részletesen leírta egy napját: már délelőtt a harmadik kávéját issza, ebéd helyett „meetingek” vannak, majd a feszített, stresszes munkanap végeztével, vacsorára eszik először kiadós, meleg ételt – rögtön többet is, mint kellene. „Gulyásleves, cigánypecsenye. Fojtásnak gesztenyepüré” – hoz példát a nap addigi részét sokszorosan bepótoló menüre. Csakhogy utána tovább eszik, jöhet a keksz és a csokoládé. Végül arra eszmél, hogy már csak négy óra van hátra az éjszakából, és kelnie kell. Ilyenkor pedig „még megy, és belenéz a hűtőbe”.
Eltűnt a palacsinta
A szindrómán belül elkülönítik azt az altípust, amikor a beteg mintegy módosult tudatállapotban eszik, és reggel nem emlékszik rá, hogy kifosztotta a kamrát. A túlevésnek ez a formája jóval ritkább: éjszakai falásrohamai akár a népesség 1-2 százalékának is lehetnek – sőt, egyes elméletek szerint minden negyedik túlsúlyos ember küzd ezzel –, míg az emlékezetkieséses zabálások előfordulási aránya ennek töredéke. Tímár Idánál egy nehéz életszakasz váltotta ki a betegséget, a válását követő depressziós időszakban az étellel próbálta levezetni a feszültséget. „Úgy voltam vele, hogy majd a finomságok megnyugtatnak. Eleinte még tudatában voltam, hogy éjjel kimegyek, és félkómás állapotban eszem, sőt az ágyba is bevittem az ételeket” – mondja. Viszont ahogy rosszabbodott az állapota, már nem is emlékezett rá, hogy mi mindent tömött magába. „Azt vettem észre, hogy eltűnt a hűtőből a palacsinta, máskor a párom szólt, hogy mikor lefeküdtünk, valamilyen étel még megvolt, de később hiába kereste. Volt, hogy amikor felébredtem, ott volt az ágyamnál a kanál és az üres nutellásüveg. Egyre mélyebben bele lehet ebbe merülni” – jegyzi meg. Az éjszakai evészetek másik szembetűnő bizonyítéka a hízás volt, 10-15 kilós felesleget szedett fel, ami tovább rontott az önbecsülésén. A befalt nehéz ételek miatt ráadásul gyakran fájt a feje, rossz volt a közérzete, és emésztési problémái lettek. Végül rászánta magát, hogy segítséget kérjen, egy intenzív pszichoterápia során hetente kétszer járt tanácsadásra, a stresszt pedig légzésgyakorlatokkal vezette le. A terapeutától olyan trükköket is tanult, mint például azt, hogy éjjelre hagyjon elöl a konyhában egészséges ételeket, viszont ne tartson otthon nassolnivalókat. Így ha kiment enni, az odakészített almaszeletek vagy olajos magok voltak a keze ügyében. A gyógyulás során egyre kevésbé járkált ki portyázni, az első eredmény az volt, amikor 3-4 éjszakát át tudott aludni. „Reggel kimentem, és láttam, hogy semmihez sem nyúltam. Még a kikészített gyümölcs is ott volt! Pedig a legrosszabb időszakban egy héten minimum 4-5-ször faltam éjjel” – teszi hozzá. A fiatal nő már egy éve „tünetmentes alvásbetegnek” nevezi magát, mostanra a súlyfeleslegét is le tudta adni.
„Biztos, hogy köze van az alváshoz, hiszen bizonyíthatóan csökken a beteg szervezetében az alvási állapotot is befolyásoló melatonin, és a jóllakottsággal kapcsolatos hormon, a leptin szintje. Azt is kimutatták, hogy az éjjeli evők elsősorban a szénhidráttartalmú ételeket keresik, amelyek fogyasztása megemeli a szervezet szerotoninszintjét” – mondja dr. Fogarassy Éva alvásterapeuta. A szerotonint nem véletlenül emlegetik boldogság- vagy nyugalmi hormonként, hiszen az idegrendszer ingerületátvivő anyagaként a kedélyállapot szabályozásában is szerepet játszik. „Kezdődhet azzal, hogy valaki csokit eszik, mikor este feszült, majd ez válhat súlyos, önromboló állapottá.” Fogarassy szerint már az jelzésértékű, ha valaki a napi tápanyag nagyobb részét este 18 óra után viszi be. „Ezeket az embereket reggelente gyötri a bűntudat, nem csoda, hogy titkolni próbálják az állapotukat. Csak akkor kezdenek beszélni róla, mikor már észrevehető, mert annyira meghíztak” – mondja az alvásterapeuta, akinek az egyik páciense rövid idő alatt 20 kilót szedett fel. „Többségük nem is tartja tünetnek, hogy nem tud aludni, és a hűtő körül kóricál. Végre nevén kellene nevezni a problémát, nem pedig egyszerűen egy rossz szokásnak vagy gyengeségnek tartani. Az Egyesült Államokban ez egy közismert betegség, amivel nem szégyen orvoshoz fordulni” – tette hozzá.
Nemcsak kevesen ismerik, olyanok is akadnak, akik szerint ilyen zavar nem létezik, ez csak a magukat elhagyó kövéreknek kreált újabb ürügy. Egyikük egy internetes közösség tagjaként többször váltott ki éles vitát, mikor diétákról szóló fórumokban kifejtette: unja, hogy folyamatosan a „szegény beteg” túlsúlyos embereket kell sajnálni. „Pedig csak lusták és zabálnak, maguknak köszönhetik az egészet, kivéve egy csekély kisebbséget, akiknél orvosi oka van az elhízásnak” – válaszolta kérdésünkre, de még nicknevét sem vállalta. Hozzátette, maga is küzd némi felesleggel, már csak ezért is tudja, hogy „étlen kövér márpedig nincs”.
Betegre eszi magát
2013-tól ugyanakkor a NES-t, akárcsak az internetfüggőséget (bővebben: A lájkolás lélektana, Magyar Narancs, 2011. március 31.) hivatalosan pszichiátriai betegséggé nyilváníthatják: bekerült az Amerikai Pszichiátriai Szövetség mentális rendellenességeket rögzítő kézikönyvének legújabb tervezetébe. A rendellenesség elismeréséig így több mint fél évszázad fog eltelni, hiszen az obezitás (elhízás) pszichológiáját feltáró munkájában Albert J. Stunkard már 1955-ben leírta az éjszakai evést, de erre egészen az 1990-es évekig nem nagyon figyeltek fel. Az amerikai pszichiáter – aki a mai napig túlsúlyos emberekkel foglalkozik a pennsylvaniai egyetem róla elnevezett központjában – a három legfontosabb tünetként az éjszakai falásrohamot, a reggeli étvágytalanságot és az álmatlanságot jelölte meg, és azt írta az ilyen betegekről: az éjjel felfalt étellel magukat próbálják gyógykezelni, hiszen átmenetileg megkönnyebbülnek az evéstől.
A valódi gyógyítás – ahogy más evészavaroknál – többféle terápia kombinálásával zajlik: az okok feltárása és a szorongás oldása mellett a betegek egy részénél gyógyszerekkel állítják helyre az evést és alvást szabályozó hormonok szintjét. Fontos a dietetikus segítségével összeállított, kiegyensúlyozott étrend is, és mivel egyeseknél az éjjeli falásrohamokat a túlzásba vitt diétázás váltja ki, a gyógyulás érdekében minden súlycsökkentő törekvéssel fel kell hagyniuk.
„Nem mondom, hogy lehetetlen, de még nem találkoztam olyannal, aki maradéktalanul kijött volna ebből” – válaszolta kérdésünkre egy kifejezetten éjjeli evés szindrómában szenvedőket segítő, online csoport egyik vezetője. Az 51 éves amerikai asszony azt is elárulta, hogy ő „evő alvajáró”, egyáltalán nincs tudatánál, amikor éjjel eszik. Emiatt olykor komoly veszélybe kerül, ugyanis többször előfordult, főzni is megpróbált magának, így akár tüzet is okozhatott volna.
A honlapon (mdjunction.com/night-eating-syndrome) a támogató csoport tagjai a tapasztalatcsere mellett orvosok elérhetőségét, cikkeket töltenek fel, és persze vannak „élménybeszámolók”. Például a szállodai ételautomata éjjeli felderítéséről vagy éppen a tömény mogyoróvaj nagy mennyiségű elfogyasztásának következményeiről. Egy főiskolás fiú azért kért tanácsot, mert már a lakótársainak az ételéből is lop, mire egy kanadai asszony bevallotta: családját arra kérte, akár erővel, de állítsák meg, ne hagyják enni. Sokan közülük azt tartanák a legfontosabbnak, hogy magukban és környezetükben is tudatosodjon, nem tehetnek arról, hogy ilyenek. Egyikük ezt írja: „Emlékszem a napra, amikor a neten rábukkantam egy tanulmányra, amiben fel volt sorolva az összes tünetem. Örömömben a levegőbe bokszoltam – ezek szerint mégsem csak egy akaratgyenge, mohó zugevő vagyok”.
