Úgy nyolcvan évvel az első magyar multiplex mozik előtt már az unatkozó lakók követelésétől volt hangos a Nyugati pályaudvar környéke: még egy mozit a szomszédságba!
Szikra, zokni, színház
A nép szava eljutott az UFA filmgyár magyar képviseletéhez, a Genius filmhez, és a MÁV-val közösen gyorsan építettek is egy szenzációszámba menő, hétszáz fő befogadására alkalmas (ma egy ekkora moziban egy új magyar film kétszeri telt házas vetítése le is fedné a teljes közönséget), beépített orgonával, és nem utolsósorban nyitható tetővel rendelkező, barokkos díszítésű mozgóképszínházat.
1926-ban volt az első vetítés: a Charley nénjét és a Varietét izgulhatta végig a nagyérdemű. 1931-ben a mozit az amerikai Metro-Goldwyn- Mayer vette át, Scala-Metró lett a neve; az azóta is rajta maradt Szikrát csak a háború és az államosítások után kapta meg. A mozi innentől negyed századon át szolgálta ki a filmbarátokat napi hat, zsúfolt házas előadással, mígnem 1974-ben egy igen alapos és annál is lassabb felújítás miatt négy évig zárva tartott. Az aranykor egy-két évtized után véget ért, de a mozi Metró néven még túlélte a 90-es éveket - a fizető közönség 2000-re pártolt át végleg a multiplexekhez, halálra ítélve ezzel a Nyugati tér tőszomszédságában üzemelő, megkopott fényű intézményt. Az ingatlan ekkortájt még olyan megaláztatásokat is kénytelen volt elviselni, mint hogy egy ideig az előterében alsógatyát, zoknit és egyéb ruhadarabokat árultak. 2004-ben a MÁV megszabadult a nyakán maradt haszontalan épülettől, és eladta a Budapesti Ingatlan Hasznosító és Fejlesztő Rt.-nek, nekik pedig két évre rá sikerült bérbe adniuk a Ruttkai Éva Színháznak. A szétnyitható tetők alatt ezután hol olyan szórakoztató színházi előadások futottak nagy sikerrel, mint a Hyppolit, a lakáj vagy az Anconai szerelmesek, hol pedig olyan produkciók, mint Mundruczó Kornél egyik elfeledett rendezése, a Caligula. 2008-ban a Nyugati Teátrum is beköltözött társbérlőként az épületbe, de egy éven belül mindketten költözni kényszerültek, amikor a bérletidíjhátralékok miatt a tulajdonos felbontotta velük a szerződést.
Miből lesz a bevétel?
Az épület jelenkori története ekkor kezdődik: Kalmár Péter színházi rendező fülébe jutott, hogy az épület új bérlőre vár. "Éppen nem volt pénzem, ezért érdekelt a dolog; az ilyesmibe akkor kell belevágni, ha az embernek egy fillérje sincs" - tanácsolja Kalmár, aki először az állandó játszóhelyet kereső Bozsik Yvette-tel együtt szemlézte az évtizedek óta felújítatlan épületet. "Nagyon fel voltam spannolva, amikor bejöttünk ide, szeretem az ilyen romokat. Akkor termelődik bennem az adrenalin, ha valami olyat látok, ami igazán reménytelen állapotban van - emlékszik vissza Kalmár. - Yvette viszont színházban gondolkodott, azt látta, hogy mennyi lesz a rezsi, hogy nincs öltöző, nincs díszletraktár. Egy színházat reménytelen lett volna itt működtetni. Én viszont már nyakig benne voltam az előkészítésben." Bozsik tehát kiszállt, Kalmár viszont megnyert egy EU-s pályázatot, amelyet turisztikai-kulturális tevékenységre írtak ki. "Azt gondoltam, hogy nincsenek a városban a romkocsmákon kívül turisztikailag is érdekes, többfunkciós szórakozóhelyek; miért ne csinálhatnánk valami ilyesmit?" - emlékszik vissza.
Az elnyert pénzt az épület felújítására fordították: aki járt itt korábban, most eléggé meglepődhet. A régebben csak előtérnek és jegypénztárnak használt, kibővített részben most az átlagos kocsmáknál elegánsabb bár található, a lépcsők mellett lift üzemel, a színpad melletti lounge falai pedig egészen vad, retrós színekben tündökölnek Szőllősi Géza hasonlóan pszichedelikus ablakfestményei mellett. Emellett pedig került egy új vászon is a nagyterembe, amelyen a tervek szerint majd a videón már százszor látott klasszikusokat lehet közösségi élményként, vacsoraasztal mellől újranézni (ha beindul a melegkonyha, a vacsoraszínház intézményét is szeretnék meghonosítani). Megmaradt persze az örök sláger, amely az épület minden formájában egyformán gyermeki örömmel töltötte el a szíve mélyén infantilis közönséget: a tetőt most például a koncertek meghatározott pontjain - a Quimby Most múlik pontosanjánál vagy Demjén Ferenc El kell, hogy engedjénél - nyitják ki, euforikus közönségsikertől kísérve.
A felújítás után csatlakozott a csapathoz művészeti tanácsadóként Tasnádi István drámaíró és a TÁP Színháznál dolgozó Kulcsár Viki is, vendéglátós fronton pedig egy önálló csoport, amely a bérleti díj egy részével száll be a költségekbe; vagyis Kalmáréknak nem származik bevételük a büféből. Mint mondták, azért választották ezt a nem túl nyereséges verziót, mert nem értenek a vendéglátáshoz. (Vagy, ahogy Kalmár fogalmaz, csak vendégként értenek hozzá, de úgy nagyon.) Mindezt azért kell kiemelni, mert a jelenlegi törvények szerint a Szikra csak kétévi működés után válhat hivatalos befogadó színházzá, amíg pedig ez nem történik meg, nem pályázhatnak az NKA-nál. (Igaz, egyes vendégtársulatok pályázhatnak saját produkció létrehozására - ők az infrastruktúrát és néha a jegybevételt kapják a Szikrától.) És persze a dj-s partikra vagy akár a Kiscsillag koncertjére is meglehetősen nehéz lenne állami dotációt igénybe venni.
Minőségi, profi
"Muszáj úgy viselkednünk, mint egy olyan színháznak, amelyet több százmillió forinttal támogat az állam: ha mi a támogatás hiánya miatt a reális, 5-6 ezer forintos áron árulnánk a színházjegyeket, senki nem jönne el; ha viszont olcsón adjuk, ráfizetünk. Most ez utóbbi történik" - magyarázza Kalmár, és hozzáteszi: meglepő módon nem is a színházi előadások, hanem a nagyobb elektronikus zenés bulik a legveszteségesebb esték. "Jól kigyúrtuk, hogyan lehet viszonylag gyorsan, fájdalmasan és koncepcionálisan tönkremenni" - mondja keserűen mosolyogva. A Szikra szinte csak a napi jegybevételből profitál, meg egy-két cég támogatásából - utóbbiból igyekeznek éppen begyűjteni még jó párat; ezenkívül hamarosan parti-, koncert- és színházklubot terveznek indítani.
Utóbbinak nemcsak a tagsági díjból származó fix bevétel a célja, de a törzsközönség kinevelése is. "A kezdetektől fogva tudjuk, hogy kiknek szeretnénk csinálni, amit csinálunk, csak a közönség nem talált még el ide" - panaszolja Kalmár. Arra a rétegre számítanak, amely a színházi előadások, koncertek után általában búsan pislog, mert nem tudja, hol lehetne mihamarabb folytatni az estét - a Szikrában értelemszerűen csak kettőt kell lépni ehhez. Emellett a jelenleg igen élesen elkülönülő közönséget Kalmárék szeretnék becsábítani a ház többi rendezvényére is: aki eljön partira, jöjjön el koncertre is, aki pedig itt van koncerten, nézzen színházat is. A paletta igen széles, fellép itt Busa Pista, Charlie vagy Lovasi András, másnap az alternatív színház neves képviselői, mint a HOPPart vagy a KoMa, harmadnap pedig techno segít ki- vagy bekapcsolódni. Ám Kalmár elmondása szerint az igazi különbség a partik és az egyéb programok látogatói között van, így nyilván a buliközönség látókörének szélesítése lenne az egyik fő kihívás.
"Magyarországon a szórakoztatást a béka segge alá süllyesztették, egyenlő lett a gagyival, pedig a minőségi, profi szórakoztatásra nagy igény lenne. Mi minden műfajból az ilyeneket szeretnénk bemutatni" - ecseteli Kalmár. Kulcsár Viki művészeti munkatárs hozzáteszi: "A független színházi előadásokat is úgy próbáltuk öszszeválogatni, hogy azok kerüljenek ide, amelyek témájuknál, mondanivalójuknál, játékosságuknál fogva könnyebben fogyaszthatók. Azt szeretnénk, hogy ne csak egy szűk, bölcsész közönség jöjjön el, hanem olyanok, akik nyitottak például a könnyűzenére is."
A Szikra a West-Balkán-tragédia miatt lett a Nyugati környékén egyedülálló és egyedül álló kultúrház, de Kalmárék nem csak szolidaritásból nem örülnek a hirtelen jött konkurencianélküliségnek. A két hely ugyanis a tragédia előtt szinte napi kapcsolatban állt egymással, közös fesztiválok és egyéb együttműködések megvalósításán dolgoztak, s a kimondott-kimondatlan megegyezés szerint a két hely kiegészítette volna egymást: a Szikra a West-Balkán közönségénél egy "fél fokkal" magasabb státuszú vendégeket várt volna. "Persze mi sem valami puccos közönséget akarunk megszólítani itt, a Nyugati aluljáró mellett - azért idefelé jövet csak leszólítanak a fogatlan nénik, hogy 'nem kell egy kis szex?'. Az áraink moderáltak, mi sem milliomosokat várunk" - mondja Kalmár. Azért azt elismeri: támogatóból elkelne egy-két milliomos is. Mielőtt a Nyugati második kultúrháza is lehúzná a rolót.
