Narancs XXIII. évf. 17. szám(2011.04.28. (2011-04-28)
Tegyük félre azokat a spekulációkat, hogy a kormány előre hozott választásokat tart. Ha 2014-ben a ma regnáló erők nyerik a parlamenti választásokat, akkor ennek az írásnak itt vége is van. Ám tételezzük fel, hogy 2014-ben a választásokon a Fideszt leváltják. Megalakul egy koalíció, ma még nem tudjuk, kikből: talán egy megújult MSZP, az LMP és az időközben párttá vált és mandátumot szerző Civilek részvételével.
Huszonöt éve történt a történelem legnagyobb nukleáris ipari katasztrófája - az ukrajnai Csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanása.
Hogy a Széll Kálmán Terv egy érdekes mellékirata miért "bürokráciacsökkentő programnak" próbálja eladni a munkavállalók bizonyos további náspángolását, arra magyarázat lehet, hogy ha az ember megszokja, egy kicsit mindig muszáj lesz hazudnia. Mert a leirat valóban tartalmaz akár helyes és támogatandó "bürokráciacsökkentő" elemeket is. Ám ezeken kívül másról is szól. Öt és fél napos, 48 vagy 60 órás munkahétről beszél. Kilátásba helyezi a munkaadó ama jogszabályi kötelezettségének eltörlését, amely szerint a munkaadónak a munkavállaló elbocsátását alaposan indokolnia kell; s ezáltal csökkentené a munkaügyi jogorvoslat lehetőségeit is. Eltörölné a munkáltató kötelezettségét a munkaidő nyilvántartására, de az éjszakai és a túlórapótlékok fizetésére is, így az immár nemcsak féllegálisan kötelezhetné fizetetlen túlmunkára alkalmazottait. Csökkentené a munkavállalói végkielégítéseket és a fizetett szabadságot is. Hogy mindez kurvára nem a "bürokráciát" csökkenti, hanem a dolgozó tömegek jogait nyírja meg alaposan, az nem is kérdés.
Elegünk van az egészpályás feltámadásból. Hagyjuk a fenébe Orbán Viktor középiskolás fokon is teátrális kivonulását József Attila szobrához, s szózatát a sorsszerű és rendeltetésszerű Alkotmányról, ami pajzs lesz népünk felett, vagy valami más. Ne beszéljünk a minden tévécsatornán egyszerre lenyomott aláírósdis maszlagról, "élő közvetítésről". Ne menjünk bele az Alkotmány ilyen-olyan passzusainak újbóli simfölésébe se már, megtettük minden lehető alkalommal, kitértünk a részletekre, vizsgáltuk szakértőkkel, tudományosan és gunyorosan, reménytelenül és kívülállóként - evvel van tele hónapok óta az újságunk.
A kortárs magyar képzőművészet legprovokatívabb művének ügye újabb fázisba ért. Sugár János képzőművészt első fokon öt hónapi, két évre felfüggesztett börtönbüntetésre és kármegfizetésre ítélte a Fővárosi Bíróság Wash your dirty money with my art feliratáért. Az ítélet súlyos aránytalansága nemcsak a "rongálás" mértékével szemben kiütköző, hanem azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyar bíróság egyoldalúan és reflektálatlanul teszi magáévá az egyik fél álláspontját, és befogja a fülét, ha a másik beszél. Ezt az ítéletet csak úgy lehetett meghozni, ha a bíróság úgy döntött, hogy Sugár munkája nem művészet, hanem ellenséges gesztus, vétség, bűncselekmény a magántulajdon szentségével szemben, amelyet ez a társadalom és ez a bíróság mindennél többre tart. A konzervatív társadalom képviselői azt gondolják, hogy a materiális javakat meg kell védeni a szólásszabadság és a művészi szabadság kártékony veszedelmétől - amivel csak azt bizonyították be, hogy utóbbiakra minden eddiginél nagyobb szükség van.
p>"A Föld napja a Tomoriban A Föld napjára készülődés keretében felhívással fordultunk iskolánk tanulóihoz, miszerint: fogalmazzák meg rövid üzeneteiket a Földanyának. Az egész iskolát megmozgató közös megemlékezés keretében élőláncot alkottunk, zöld ruhát öltve e nap tiszteletére. Az osztályok képviselői elmondták közösen megfogalmazott felhívásaikat, átadták tablóikat, verseiket, rajzaikat. A gyermekekben, felnőttekben egyaránt mély lelki nyomot hagyott ez az ünnepség."
Olvasói levelek Magyar Narancs, 2011. április 14. Tisztelt Szerkesztőség! Most tettem le legfrissebb lapszámukat, benne Szabó Ferenc lelkész úr levelével.
Az EU-t fenyegető portugál válság magyarázataként nem elég az eurózóna viharait emlegetni: a gazdaság szerkezeti problémái és a kicsinyes belpolitikai ügyeskedés hasonlóan fontos - és romboló - hatású volt. És nagy eséllyel az is marad.
A héten kezdődnek Finnországban a koalíciós tárgyalások, miután a múlt vasárnapi parlamenti választás az Igaz Finnek nevű, önmagát öntudatosan populistának valló párt jelentős előretörését hozta. Az EU jövője szempontjából sem mindegy, kik és milyen preferenciákkal kormányoznak Helsinkiben.
A 2010 júniusa és novembere között elszámoltatási kormánybiztosként dolgozó Papcsák Ferenc Zugló polgármestereként igenis áldoz a tudományra és a művelődésre - legalábbis erre utalnak a Várnai László helyi LMP-képviselő által nyilvánosságra hozott, többmilliós értékű külső szerződések. Az összeállításunkban szereplő összegek áfa nélkül értendők.
A Költségvetési Tanács, korábban a jegybank Monetáris Tanácsának volt tagját, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos főmunkatársát az euró túléléséről, a bajba jutott tagállamok esélyeiről és a magyar eurócsatlakozásról kérdeztük.
A nyár végére eldől, ki az erősebb, Tarlós vagy Simicska - így összegezte az egyik befolyásos fővárosi cégvezető a Budapest feletti ellenőrzésért folytatott fideszes birkózást. Ha a Tarlós-csoport nem elég erős, jó eséllyel kormányzati gyámkodás alá kerülhet a fővárosi önkormányzat - vagyontárgyaival együtt.
A rendszerváltás óta húzódik a nemzeti és etnikai kisebbségek - az Orbán-alkotmány új terminológiájával: a nemzetiségek - országgyűlési jelenlétének ügye. A héten kihirdetett normaszöveg nem képviseletre (mint a tavaly nyári módosításkor), hanem a parlament munkájában való részvételre utal.
A közelmúlt néhány különös élelmiszer-biztonsági ügye nemcsak a hazai szabályozás anomáliáira mutatott rá, hanem fölvetette a hatóság piacbefolyásoló ténykedésének a gyanúját is.
Az angol szerző korai, rövid írásai gyűjteményének második kötetében sem okoz csalódást: öt kiváló rémnovellát olvashatunk a könyvben. Sajnos a magyar kiadás sem szerez meglepetést: e kötet borítóképe még az előzőénél (Szex, halál és csillagfény) is butább.
What watch? Ten watch. Such much! A Casablanca igazi such much film volt, mindenből sok volt benne, olyan sok; csoda, hogy mégis működött - ma professzorok élnek abból, hogy kimutatják, mégis miért.
Bill Callahan mindig is vonzódott a lovakhoz. Az érdes modorú lo-fi pionírból rezervált folkistává érett énekes-dalszerző már pályája hajnalán is nap felé nyargaló (Chosen One) vagy betörésükért könyörgő vadlovakról (I Break Horses) dünynyögött, később pedig a jövőt jelentő versenycsikók láthatását követelte (Let Me See The Colts) megszelídült baritonján.
A forma, nem pedig a dráma a fontos a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház monodrámájában; a történetet tucatnyiszor hallottuk már: a naiv keleti lány Nyugaton próbál szerencsét, s a barátja végül eladja kurvának, közvetve pedig a halálnak. Meg lehet ezt jól írni - az 1990-es marosvásárhelyi pogromot feldolgozó 20/20 című előadásáról is ismert Gianina Carbunariu jól is írta meg -, de önmagában ennyi már nem éri el a színházba járók ingerküszöbét. B.
Meglepő látvány volt a No Age koncertjének reklámja a metálszaklapban, hiszen a kaliforniai duó a "hivatalos" besorolás szerint noise-popot játszik, de akik ellátogattak ezen az estén az A38-ra, már kevésbé csodálkozhattak. A két totális vega, a dobokat püfölő és közben éneklő Dean Allan Spunt és a gitárjával ámokfutó torzítást produkáló Randy Randall (valamint a két geek mellett feltűnően elegánsnak ható, amúgy szintén bajuszos effektfelelős kísérő) olyan energikus és zajos koncertet adott, hogy közben valószínűleg még a parton is berezonált a talaj.
Meghaltam, és vidéken vagyok eltemetve - a közismert szólás szó szerinti értelmet nyer Rodrigo Cortés filmjében, lévén a főszereplő valóban vidéken, egy távoli vidéken van eltemetve, és ezt nem tűri szó nélkül. A helyében mi se tennénk, felettébb kellemetlen lehet egy mélyre ásott koporsóban felébredni, bár ha azt vesszük, hogy az eltemetett amerikai (foglalkozására nézve kamionsofőr) társainak java része odaveszett egy iraki rajtaütés során, tulajdonképpen még istenes a helyzet.
A "fotóművészet" fogalmának tisztázatlansága hazai szakmai körökben évről évre egyre egyértelműbben mutatkozik meg a Derkovits-ösztöndíjasokhoz hasonló szempontok alapján támogatott fiatal fotósok velük egy időben megrendezett seregszemléjén. A beszámoló tárlaton a második éve ösztöndíjban részesülő alkotók mutatják be legújabb munkáikat.
Jupiterre, ez aztán a kalandregény! A lebutított filmváltozat kapcsán mondogatták ugyan a hivatalos szervek, hogy Rosemary Sutcliff ifjúságnak szánt regénye micsoda kincse az angolszász irodalomnak, de ugyanazon lélegzetre Channing Tatumot is dicsérték mint Britanniába vezényelt légióparancsnokot. Herkulesre, micsoda PR-duma! Már ami a színészi részt illeti, mert az irodalmi értékelés helytálló: A Sassal egy egész regényfolyamot elindító írónő a legjobb fajta mesélők színében tűnik fel már az első tájleíráskor.
Amikor nekiálltam ennek a cikknek, akkor döbbentem rá, hogy még soha nem írtam recenziót ennyire idős zenész lemezéről. Paul Simon idén betölti a hetvenet, és nem szorul bemutatásra, nincs mit bizonyítania - ha eurotrash albumot készítene, azzal sem tudna már semmit lerombolni a Simon & Garfunkel, illetve a szólópálya dicsőségéből.
A kommunizmusban játszódik Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij Erdő című komédiája, legalábbis Egon Savin átdolgozásában, az ő szerb szövegének Gállos Orsolya által készített fordításában, az Új Színházban.
Nehéz dolga volt a budapesti Subscribe-nak, hiszen előző teljes lemezük, a 2007-ben megjelent, Fonogram-díjat is kapott Stuck Progress To Moon kiváló alkotás volt, és a népszerűségnek addig részükről nem látott fokára is röpítette a komplex, eleven rockban utazó zenekart. Tizedik születésnapjukat már a Petőfi Csarnokban ünnepelhették egy önálló koncerten, ahol majdnem sikerült telt házat produkálniuk, és ez komoly fegyvertény egy nem kimondottan kommersz zenét játszó, szigorúan angol nyelven éneklő csapattól.
"Remélem, meghalsz, remélem, mindketten meghalunk" - dalolta John Darnielle egy évtizede az egyik párkapcsolati gondokat firtató kocsmanótájában (No Children), melynek gyűlölettől kicsattanó strófáit rendre egy emberként visszhangozta a koncertek rajongó közönsége. Az efféle vérmesen közvetlen hang már kevésbé jellemzi a The Mountain Goats utóbbi lemezeit, a literátusi vénájáról nevezetes énekes-dalszerző újabban már árnyaltabban fogalmaz.
Realistic Crew: Blind Musician Az RC megbízható ütemezésben, kétévente készíti el lemezeit - azt kell mondanunk, a minőségi követelmények szintjén is állandósulni látszik a produkció, ami paradox módon éppen a folyamatos változásoknak köszönhető. Az állandóság ritka példájaként továbbra is a Vranik Krisztián-Kalotás Csaba-Hegyi Dávid "belső hármas" a zenekar lelke (közülük ezúttal Vranik "Krizsó" vállalta magára a zenekészítés nehéz munkáját: valamennyi szerzemény az ő "gyermeke"), s ki ne hagyjuk Mc Zeeket se, akinek karakteres és rendre a maguk pontos helyén megszólaló dörmögései nélkül elképzelhetetlen az RC.
Megint egy értelmetlen amerikai remake. Ne tévesszen meg minket, hogy Egoyan rendezte - nem Atomot tett bele, csak néhány változtatást, ami eladhatóbbá teszi az újvilági piacon. Már a 2003-as francia eredeti (Nathalie, rendezte Anne Fontaine) sem volt egy nagy szám, amelyet az újrázók nemcsak fő vonalakban, de helyenként a legapróbb részletekig, mondhatni szolgai módon követtek.
Piotr Rawicz nevével először 1993-ban találkoztam, amikor az Ex Symposion felkérésére lefordítottam Danilo Kis Jurij Golec című "élethű" posztumusz novelláját, melynek post scriptumában Kis elárulja, hogy "szerencsétlen barátja" rejtezik az álnév mögött, aki egyetlen regényt írt, Az ég vérét. Csakhamar találkoztam azzal az előszóval is, melyet Rawicz írt az ő szerencsétlen barátja Fövenyóra című regényének francia kiadása elé. Azt még nem tudtam akkor, hogy ami összeköti a két Párizsba került "mifajtánk" írót, az a holokauszt örökségével való életre szóló, de mindkettejüknél egészen sajátos és "törvényellenes", az összes irodalmi szabályt, az irónia érvényét is áthágó szellemi küzdelem.
A bulgur, ez a búzából készülő, finomra őrölt, szemcsés hozzávaló már szerencsére nálunk is egyre ismertebb alapanyag, az egyre szaporodó számú közel-keleti fűszerüzletekben mindenütt kapható, de mostanság már nagyobb szupermarketek "nemzetközi" részlegén is felbukkan. A török büfékben többnyire "török rizs" elnevezéssel illetik.
Amikor Sztupa és Troché kinn a tónál az egyszarvú után kutatva egy vízimanó barackolásával voltak elfoglalva, a faluba katonák jöttek. Páncélozott járművek hozták őket, sorban megálltak a falu szélén, a katonák leugrálva menten alakzatba fejlődtek, s futólépésben haladtak végig a falun.
Ha létezik olyan közterület, ahol megtestesül Budapest lényege, akkor az a zuglói Kassai tér. Egyik felén decens katolikus templom, park, zöldövezet, a másikon lakótelepi szolgáltató központ, annak minden ormótlanságával.
A címben idézett közismert angol matrózdal, vagyis a Drunken Sailor gyermeteg melódiája bukkan elénk Dmitrij Sosztakovics 2. zongoraversenyének első tételében, ami nem is oly meglepő, hiszen az 1957-es versenymű egésze felhőtlen derűt sugároz, jócskán rácáfolva a keletkezési dátumra és a komponista jogos félelmekben oly gazdag életére.
rés a présen: Tavaly volt tizenöt éves az intézmény. Hogyan ünnepeltétek? Török Ferenc: El akartuk kerülni, hogy egy tortás, közhelyes nosztalgiabulival pipáljuk ki.
TÁNC A TÁNCÉRT Az április 29-ig tartó Budapest Táncfesztivál zárónapja egyúttal a tánc világnapja is. Az UNESCO 1982-ben tette erre az időpontra - Jean-Georges Noverre (1727-1810) francia táncos, balettmester, koreográfus születésnapjára - a tánc világnapját, amelyet 2005 óta nyitott kapukkal ünnepel az Orkesztika Alapítvány.
Tíz éve cigány és nem cigány színészek még éjjelente és ingyen próbálták azokat az előadásokat, amelyek a Maladypét emblematikussá tették. Ma a szinte csak diplomás színészekből álló, önálló társulatnak saját Bázisa, nyolcelőadásos repertoárja van, a nemzetközi fesztiválok és a POSZT visszatérő vendége, és olyan meghívott művészekkel dolgozik, mint Ladányi Andrea, Törőcsik Mari vagy Zsótér Sándor.
A Hajszál híján úriember után máris itt a ráadás: a Thor - két teljesen különböző szerep. A sokoldalú művésszel Amszterdamban beszélgettünk.
Az Eljövendő szép napok, a Felicia utazása, az Exotica, az Ararát és Az igazság fogságában ötvenéves alkotója most a Chloe - A kísértés iskolája című thrillerrel véteti észre magát a pesti mozikban. Mi a San Sebastián-i Filmfesztiválon beszéltünk vele.
"A kapitalista utópia hieroglifái, kriptogramjai és kincses szigetei Morus Tamás után szabadon" - lehetne akár ez az alcíme a Société Réaliste néven futó magyar-francia alkotópáros március elején nyílt párizsi kiállításának. A kortárs képzőművészet egyik legrangosabb francia kiállítóhelyén, a Jeu de Paume-ban május 9-ig, jövőre pedig Budapesten is látható tárlat a Ludwig Múzeum közreműködésével született, akárcsak a hozzá kapcsolódó könyv, amely izgalmasan dokumentálja a témáit elméleti műhelyekben, konferenciákon is feldolgozó duó korábbi kalandozásait is. Jean-Baptiste Naudy és Gróf Ferenc 2004-ben alakult szövetkezetének magyar tagjával beszélgettünk.
Sokadszor nyitotta meg kapuit a hajdani Szikra mozi épülete - most egy, a nevet részben megőrző kultúrház kezdte meg itt a működését. Az üzemeltetők meglehetősen pesszimisták: remélik, nem kényszerülnek pénzhiány miatt bezárni, mire cikkünk megjelenik.
A közelmúltban számos elemző a korábban kimeríthetetlennek tűnő nyersanyagkészletek megcsappanására figyelmeztetett. Most akkor se lufi, se aranyóra?
Railgun Újabbsikeres tesztenvan túl az amerikai haditengerészet kísérleti elektromágneses ágyúja. A teszten hét kilométeres távolságra adtak le próbalövéseket úgy, hogy a hangsebesség hétszeresével repülő lövedéknek útközben egy acéllapot is át kellett szakítania. Ingyentelefon Számítógépről számítógépre történő telefonhívásokat lehetővé tévő Facebook-alkalmazást jelentett be a T-Mobile és a Vivox.
