Petícióban tiltakoznak az augusztus 20-i tűzijáték ellen

  • narancs.hu
  • 2020. május 18.

Lokál

Idén Európa legnagyobb fény- és tűzijátékát tervezik megszervezni – ez verte ki a biztosítékot.

Két nap alatt 23 ezer aláírást gyűjtött az a petíció, amelyet az idei augusztus 20-i tűzijáték eltörléséért indítottak a szabadaHang felületén.

A tiltakozást a Magyar Turisztikai Ügynökség egy korábbi bejelentése váltotta ki, melyben az szerepel idén Európa legnagyobb fény- és tűzijátékát tervezik megszervezni. Az államalapítás előtt tisztelgő, hivatalos megemlékezéseket idén többnapos, a főváros egészét érintő Szent István-napi programsorozatként tervezi megtartani az MTÜ, új hagyományt teremtve ezzel.

"A kormány szerint minden eddiginél grandiózusabb tűzijáték lesz Budapesten. Biztos örülni fog ennek az a sok ember, aki a járvány miatt elvesztette a munkáját, és fogalma nincs, miből fizesse ki az albérletet. Biztos tetszeni fog nekik, amikor látják, milyen gyorsan égetik el a magyarok adóforintjait, amit akár az ő megmentésükre is felhasználhatna a kormány.
De nemcsak miattuk gondolom, hogy vérlázító a tűzijáték. (...) A pandémia utáni újrakezdést szerintem sokkal jobban szimbolizálná, ha lemondanánk erről a grandiózus pénzégetésről, és valami újat találnánk ki, amivel valóban méltóképp tudnánk ünnepelni a magyar állam születésnapját.
Az erre szánt grandiózus összeget pedig azoknak a megsegítésére használnánk, akiknek most nagy szüksége van erre." – fogalmaz a tiltakozás szervezője Homonnay Gergely író, újságíró.

A 20-30 perces parádé az útóbbi években rendre több száz milló forintba került.

Szent Istvánt ünnepeljük teljes erőből, az államalapítót, aki a kezébe vette a dolgokat. Kezébe vette egy rendkívül éles történelmi szituban, amikor a puszta megmaradás volt a tét a magyarság előtt. De ő jött rendületlenül, leverte, aki rászolgált, mert akadályozta a nemzeti egység hatékony kibontakozását; lepaktált, akikkel le kellett; szövetséget kötött, akivel azt kellett. S megalapozta a következő ezer esztendőt a magyarnak, hogy jólétben, független, ért kalászt lengessen. Időként persze újra kell csinálni az ő dolgát, de hála neki és persze a mindenhatónak, mindig akad valaki, aki újra megrajzolja a kontúrokat, újra fazont ad ennek a nemzeti egésznek, egy kis vérrel, egy csomó verejtékkel, megküzdve a külső erőkkel, s a külső erők ötödik hadoszlopaival, éleslátón, jövőbe tekintőn, önfeláldozón, és olykor néha kicsinyt még – a szűklátókörűek szemszögéből – vi­tatható eszközökkel is. Határozottan. Szent László, Könyves Kálmán, Vak Béla és a többiek. Őket ünnepeljük augusztus 20-án.

A királyokat.

Vajon miért? – tettük fel a kérdést pár évvel ezelőtti írásunkban.

Aug. 20.

Augusztus 20-án soha nincs tüntetés. Már­cius 15-én mindig van, október 23-án mindig van. Augusztus 20-án tűzijáték, Szent Jobb-körmenet, légi és vízi parádé, a nemzet tortája, a nemzet szacharinos tortája, a nemzet kenyere, kistérségi bohóctalálkozó, s minden áldott évben István, a király, most ez rendezi, máskor meg amaz, most a legutolsó előadás, jövőre a legelső, most az eredeti szereplők lépnek fel, legutóbb a hamisítványok.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.