A Christkindlmarkt és társai

Puncs krumplival

  • Teller Katalin
  • 2018. január 14.

Lokál

Kitartóan özönlenek a népek Bécs karácsonyi vásáraira, míg a háttérben gyanús ügyek zajlanak. Forralt bor, oknyomozás és egy soproni buszvezető forró krumplija a bécsi standok árnyékában.

„Egy feltúrt hangyaboly. Ezen tolongás, futkosás, ácsorgás, bámészkodás; ezen oldalbadöfések, tyukszemletiprások, főbekollintások; ezen eszeveszetten hajtó bérkocsik, e mozdulatlan társzekerek, e fölpakolás, lepakolás, elzárt járda és életveszély – mindez csak karácsony hetében élvezhető. Mert ez a városi embernek élvezet. Ki nem szokott hozzá, megbetegszik belé. Bódultan belémerülünk a néptengerbe.” Így reklámozta kis híján 160 éve Kecskeméthy Aurél, a Budapesti Hírlap tudósítója a bécsi karácsonyi vásárt.

 

Beszivárgás

Az adventi hétvégék manapság is hasonló, bár közlekedésileg kétségkívül haladóbb élményekkel gazdagítják mindazokat, akik a Bécsben található több mint húsz, kisebb-nagyobb (egyre nagyobb) kirakodóvásár valamelyikének meglátogatására vállalkoznak. Kecskeméthynek és kortársainak még jóval kevesebbel, szám szerint egyetlen látványosabb karácsonyi vásárral kellett beérniük, annak standjai 1842 óta az Am Hof téren, a nagy belvárosnak számító központ peremén álltak. A szomszédos Freyungról költöztek ide az árusok a maguk fenyőfáival, díszeivel, mézeskalács- és cukorkahegyeivel és persze a faragott játékokkal. A költözködéshez egy névcsere is kapcsolódott, amely a reformáció egyik vívmányának kissé megkésett beszivárgásáról tanúskodott a katolikus Bécsben: a Nikolomarkt, vagyis Miklós-piac helyett a vásárlók immár a Christkindlmarktra, azaz a Jézuska-piacra látogattak ki. Eredetileg Szent Miklós, vagyis a Mikulás dolga volt, hogy meglepje a gyerekeket ajándékkal. A legenda szerint három szűz leányt mentett meg a prostituálódástól a harisnyájukba csempészett pénzérmékkel. A december végi napok azután misére járással és a legkülönbözőbb szórakozóegységek – népünnepély formáját öltő – látogatásával teltek. Ugyancsak protestáns körökből származik az adventi koszorú, melynek első gyertyáját mind a mai napig lelkiismeretes csinnadrattával gyújtják meg a bécsi városháza, a Rathaus előtti Christkindlmarkton. Johann Hinrich Wichern találmánya kezdetben 20 kisebb és 4 nagyobb gyertyából állt, a hamburgi illetőségű lutheránus teológus eredetileg egy szekérkereket díszített fel velük, hogy az intézetében nevelt utcagyerekek ünnepváró türelmetlenségét enyhítse. Azóta sokat változott a dizájn, végül már csak 4 gyertya maradt, de az adventi koszorú így is komoly üzletté tudott válni.

Bécs (és persze sok más nagyváros) piacszaporulatát elnézve a karácsonyi vásárok rendezése is legalább ennyire jövedelmezőnek bizonyult. Olyannyira, hogy megéri egyre korábban megnyitni: az idei csúcstartó a Museumsquartier a maga november 9-i kezdésével. Nehéz megmondani, mikorra tehető a nagy vásárboom; mindenesetre az az 1975-ös döntés, melynek értelmében a fő vásár helyszíne a városháza előtti tér lett, éppúgy hozzájárult ehhez, mint a vasfüggöny megszűnése és a keleti határok megnyílása. Nem véletlen, hogy a vásárok többsége mindössze 15–20 éves.

Mára sokmillió eurós üzletté nőtte ki magát a köztéri előkarácsonyozás, bár pontos számokhoz jutni szinte lehetetlen. A gazdasági kamara legfrissebb becslése szerint az idén 8 millió látogatótól 185 millió eurós forgalom várható. Az osztrák sajtó tavaly két helyszínt is össztűz alá vett, hogy tisztább képet adjon az ott uralkodó jogi és pénzügyi állapotokról. A detektívmunka sikere azonban felemásnak mondható, a rendezvények ugyanis – bár az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó magisztrátusi részlegnél be kell jelentkezniük – magángazdasági projekteknek számítanak, s így üzleti titkok sokasága állta az oknyomozók útját.

 

Karácsonyi urambátyám

Spittelberg, a belvároshoz közel eső, tisztes polgári lakónegyed vásárán, miként másutt is, pályázat útján lehet elnyerni a száz stand egyikét. A pályáztatást egy kulturális egyesület bonyolítja le, ennek menetéről nem tartoznak felvilágosítással. Itt a minikartellezés erős gyanúja késztette egy oknyomozó portál újságíróit, hogy a puncsos standok üzemeltetőinek machinációira felhívják a figyelmet. A fegyelmezetlen számlakiállítások és a standok üzemeltetői körüli homály adóügyi feljelentéshez is vezettek, ám az eljárásnak még nincs eredménye. A város legnagyobb, ebben az évben majdnem 160 standdal büszkélkedő városházi karácsonyi vásáránál is a sajátos személyi összefonódások szúrtak szemet az újságíróknak. A gazdasági kamara fővárosi részlegének elnökségi tagja még 2005-ben alapított egy nonprofit egyesületet, amely azóta is a szervezője ennek a vásárnak. A rendezvényen az idén is körülbelül 3 millió látogatóval számolnak. A Profil című politikai hetilap nagy nehezen szóra bírta a beszámolásra amúgy nem kötelezhető funkcionáriust, aki 1,67 millió euró nettó nyereségről beszélt a két évvel ezelőtti vásár esetében. Ez a pénz elvileg az egyesület tartalékkasszájába folyik be, de a pályáztatás átláthatatlansága miatt nem tudni, hogy a standosok – akik az idén 2500 és 14 ezer euró közé eső bérleti díjat perkáltak le – milyen úton-módon jutnak hozzá a kereskedés lehetőségéhez. Nem bizonyított, legfeljebb csak sejthető, hogy a mi tájainkon is jól bevált urambátyám rendszer Bécsben is olajozottan működik.

Bármilyen machinációk zajlanak is a háttérben, verseny azért van, a vásárok gombamód szaporodnak, az eladók és a látogatók összetétele egyre nemzetközibb, mindenki igyekszik elkülönülni a vetélytársaktól. Bécs „legexkluzívabb és legmagasabb” Jézuska-piacaként hirdeti magát a Ritz szálló legfelső emeletén átrendezett étterem, míg a Karlskirche előtti kézművesvásár azzal, hogy sikerült elnyerniük azt a szigorú feltételekhez kötött minősítést, amelyet csakis a fenntartható fej­lődést szolgáló, biotermékeket forgalmazó rendezvényszervezők kaphatnak. Ezért aztán a természetközeliség jegyében a gyerekek – műanyag ugrálóvár helyett – szalmával felszórt dühöngőben tombolhatnak, persze csak ha már a jurta kinézetű sátorban meghall­gattak egy idegen országból származó karácsonyi mesét.

A nyitási csúcstartónak számító Museumsquartier új standjait egy fiatal építészgárda, a Verdandi tervezte: ezek bisztrókként működő, szabálytalan alaprajzú kubusok, amelyek biztosan nem kapnák meg az ökológiai pecsétet, lévén acélszerkezetűek, nagyrészt műanyag borítással, de legalább a hideg szél és a mindennemű csapadék ellen jól védenek.

 

Csilingel, kompenzál

Már csak a helyszín miatt is joggal mondhatja magát különlegesnek két külvárosi vásár: a Remise (Remíz) nevű közlekedési múzeum erősen tematikus kispiacán tömegközlekedési eszközöket egyelőre csak miniatűr kivitelben lehet kapni, de bizonyos napokon egy oldtimer villamos visz körbe a kiállítási csarnokokon. Bécs kertészetének fő bázisán, Hirschtetten városrészben pedig a karácsonyi megvilágítással felruházott sétányok vezetnek el a hideg elől menedéket nyújtó üvegházakig, ahol a klasszikus szuvenírek mellett bioeledeleket és növényi karácsonydíszeket árulnak.

A nagy karácsonyi haszonszerzést a bécsi piacok jótékonykodási akciókkal kompenzálják vagy éppen kendőzik el, a kertészek például minden megivott puncs árából az állatvédőket segítik, és bolhapiacuk bevételének egy részét a főként menekültekkel foglalkozó Integrationshausnak juttatják. A közszolgálati rádió minivására egy zeneterápiás projektet támogat, a Rathaus előtt pedig egy augmented reality játékkal gyerekek küldhetnek ajándékot az SOS-gyermekfalu lakóinak.

Jó ismerősünk, Kecskeméthy Aurél 1858-ban arról számolt be, hogy karácsony hetében „postahivatalnokkal szóba eredni teljes lehetetlen, gondolom, e héten se nem eszik, se nem iszik, se nem alszik, nem látja családját, nem is lát egyebet, mint ezer meg ezer nyúlat, özet, fáczánt, halat, kagylót, pástétomot, borokat s tudja az ég miféle finomnál finomabb nyalánkságokat, mik a világ minden részéből Bécsbe és a világ minden részébe Bécsből gyors postán karácsonyi s újévi ajándékul küldetnek”. A postai tumultust enyhítendő a felső-ausztriai Steyr városában található Christkind nevű negyed ilyenkor külön karácsonyi postafiókot üzemeltet (a küldeményeket speciális bélyeggel látják el), fácántollak azonban csak a legritkább esetben kandikálnak ki a csomagokból. Az állatfelhozatal már a múlté, ma újdonságként inkább a raclette és csokifondü megy.

Az árakat elnézve jogosnak tűnik a bécsi városháza mellett parkoló soproni busz sofőrjének kommentárja, aki komoly dőzsölésként értékelte, hogy megengedett magának egy puncsot és egy héjában sült krumplit szósszal.
A karácsonyi árképzés mégsem akadályozza a határon túlról érkezőket. Az általunk megismert soproni, puncsos sofőr egymaga legalább tizenöt karácsonyi vásározós utat bonyolít le a szezonban.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.