„Egy feltúrt hangyaboly. Ezen tolongás, futkosás, ácsorgás, bámészkodás; ezen oldalbadöfések, tyukszemletiprások, főbekollintások; ezen eszeveszetten hajtó bérkocsik, e mozdulatlan társzekerek, e fölpakolás, lepakolás, elzárt járda és életveszély – mindez csak karácsony hetében élvezhető. Mert ez a városi embernek élvezet. Ki nem szokott hozzá, megbetegszik belé. Bódultan belémerülünk a néptengerbe.” Így reklámozta kis híján 160 éve Kecskeméthy Aurél, a Budapesti Hírlap tudósítója a bécsi karácsonyi vásárt.
Beszivárgás
Az adventi hétvégék manapság is hasonló, bár közlekedésileg kétségkívül haladóbb élményekkel gazdagítják mindazokat, akik a Bécsben található több mint húsz, kisebb-nagyobb (egyre nagyobb) kirakodóvásár valamelyikének meglátogatására vállalkoznak. Kecskeméthynek és kortársainak még jóval kevesebbel, szám szerint egyetlen látványosabb karácsonyi vásárral kellett beérniük, annak standjai 1842 óta az Am Hof téren, a nagy belvárosnak számító központ peremén álltak. A szomszédos Freyungról költöztek ide az árusok a maguk fenyőfáival, díszeivel, mézeskalács- és cukorkahegyeivel és persze a faragott játékokkal. A költözködéshez egy névcsere is kapcsolódott, amely a reformáció egyik vívmányának kissé megkésett beszivárgásáról tanúskodott a katolikus Bécsben: a Nikolomarkt, vagyis Miklós-piac helyett a vásárlók immár a Christkindlmarktra, azaz a Jézuska-piacra látogattak ki. Eredetileg Szent Miklós, vagyis a Mikulás dolga volt, hogy meglepje a gyerekeket ajándékkal. A legenda szerint három szűz leányt mentett meg a prostituálódástól a harisnyájukba csempészett pénzérmékkel. A december végi napok azután misére járással és a legkülönbözőbb szórakozóegységek – népünnepély formáját öltő – látogatásával teltek. Ugyancsak protestáns körökből származik az adventi koszorú, melynek első gyertyáját mind a mai napig lelkiismeretes csinnadrattával gyújtják meg a bécsi városháza, a Rathaus előtti Christkindlmarkton. Johann Hinrich Wichern találmánya kezdetben 20 kisebb és 4 nagyobb gyertyából állt, a hamburgi illetőségű lutheránus teológus eredetileg egy szekérkereket díszített fel velük, hogy az intézetében nevelt utcagyerekek ünnepváró türelmetlenségét enyhítse. Azóta sokat változott a dizájn, végül már csak 4 gyertya maradt, de az adventi koszorú így is komoly üzletté tudott válni.
Bécs (és persze sok más nagyváros) piacszaporulatát elnézve a karácsonyi vásárok rendezése is legalább ennyire jövedelmezőnek bizonyult. Olyannyira, hogy megéri egyre korábban megnyitni: az idei csúcstartó a Museumsquartier a maga november 9-i kezdésével. Nehéz megmondani, mikorra tehető a nagy vásárboom; mindenesetre az az 1975-ös döntés, melynek értelmében a fő vásár helyszíne a városháza előtti tér lett, éppúgy hozzájárult ehhez, mint a vasfüggöny megszűnése és a keleti határok megnyílása. Nem véletlen, hogy a vásárok többsége mindössze 15–20 éves.
Mára sokmillió eurós üzletté nőtte ki magát a köztéri előkarácsonyozás, bár pontos számokhoz jutni szinte lehetetlen. A gazdasági kamara legfrissebb becslése szerint az idén 8 millió látogatótól 185 millió eurós forgalom várható. Az osztrák sajtó tavaly két helyszínt is össztűz alá vett, hogy tisztább képet adjon az ott uralkodó jogi és pénzügyi állapotokról. A detektívmunka sikere azonban felemásnak mondható, a rendezvények ugyanis – bár az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó magisztrátusi részlegnél be kell jelentkezniük – magángazdasági projekteknek számítanak, s így üzleti titkok sokasága állta az oknyomozók útját.
Karácsonyi urambátyám
Spittelberg, a belvároshoz közel eső, tisztes polgári lakónegyed vásárán, miként másutt is, pályázat útján lehet elnyerni a száz stand egyikét. A pályáztatást egy kulturális egyesület bonyolítja le, ennek menetéről nem tartoznak felvilágosítással. Itt a minikartellezés erős gyanúja késztette egy oknyomozó portál újságíróit, hogy a puncsos standok üzemeltetőinek machinációira felhívják a figyelmet. A fegyelmezetlen számlakiállítások és a standok üzemeltetői körüli homály adóügyi feljelentéshez is vezettek, ám az eljárásnak még nincs eredménye. A város legnagyobb, ebben az évben majdnem 160 standdal büszkélkedő városházi karácsonyi vásáránál is a sajátos személyi összefonódások szúrtak szemet az újságíróknak. A gazdasági kamara fővárosi részlegének elnökségi tagja még 2005-ben alapított egy nonprofit egyesületet, amely azóta is a szervezője ennek a vásárnak. A rendezvényen az idén is körülbelül 3 millió látogatóval számolnak. A Profil című politikai hetilap nagy nehezen szóra bírta a beszámolásra amúgy nem kötelezhető funkcionáriust, aki 1,67 millió euró nettó nyereségről beszélt a két évvel ezelőtti vásár esetében. Ez a pénz elvileg az egyesület tartalékkasszájába folyik be, de a pályáztatás átláthatatlansága miatt nem tudni, hogy a standosok – akik az idén 2500 és 14 ezer euró közé eső bérleti díjat perkáltak le – milyen úton-módon jutnak hozzá a kereskedés lehetőségéhez. Nem bizonyított, legfeljebb csak sejthető, hogy a mi tájainkon is jól bevált urambátyám rendszer Bécsben is olajozottan működik.
Bármilyen machinációk zajlanak is a háttérben, verseny azért van, a vásárok gombamód szaporodnak, az eladók és a látogatók összetétele egyre nemzetközibb, mindenki igyekszik elkülönülni a vetélytársaktól. Bécs „legexkluzívabb és legmagasabb” Jézuska-piacaként hirdeti magát a Ritz szálló legfelső emeletén átrendezett étterem, míg a Karlskirche előtti kézművesvásár azzal, hogy sikerült elnyerniük azt a szigorú feltételekhez kötött minősítést, amelyet csakis a fenntartható fejlődést szolgáló, biotermékeket forgalmazó rendezvényszervezők kaphatnak. Ezért aztán a természetközeliség jegyében a gyerekek – műanyag ugrálóvár helyett – szalmával felszórt dühöngőben tombolhatnak, persze csak ha már a jurta kinézetű sátorban meghallgattak egy idegen országból származó karácsonyi mesét.
A nyitási csúcstartónak számító Museumsquartier új standjait egy fiatal építészgárda, a Verdandi tervezte: ezek bisztrókként működő, szabálytalan alaprajzú kubusok, amelyek biztosan nem kapnák meg az ökológiai pecsétet, lévén acélszerkezetűek, nagyrészt műanyag borítással, de legalább a hideg szél és a mindennemű csapadék ellen jól védenek.
Csilingel, kompenzál
Már csak a helyszín miatt is joggal mondhatja magát különlegesnek két külvárosi vásár: a Remise (Remíz) nevű közlekedési múzeum erősen tematikus kispiacán tömegközlekedési eszközöket egyelőre csak miniatűr kivitelben lehet kapni, de bizonyos napokon egy oldtimer villamos visz körbe a kiállítási csarnokokon. Bécs kertészetének fő bázisán, Hirschtetten városrészben pedig a karácsonyi megvilágítással felruházott sétányok vezetnek el a hideg elől menedéket nyújtó üvegházakig, ahol a klasszikus szuvenírek mellett bioeledeleket és növényi karácsonydíszeket árulnak.
A nagy karácsonyi haszonszerzést a bécsi piacok jótékonykodási akciókkal kompenzálják vagy éppen kendőzik el, a kertészek például minden megivott puncs árából az állatvédőket segítik, és bolhapiacuk bevételének egy részét a főként menekültekkel foglalkozó Integrationshausnak juttatják. A közszolgálati rádió minivására egy zeneterápiás projektet támogat, a Rathaus előtt pedig egy augmented reality játékkal gyerekek küldhetnek ajándékot az SOS-gyermekfalu lakóinak.
Jó ismerősünk, Kecskeméthy Aurél 1858-ban arról számolt be, hogy karácsony hetében „postahivatalnokkal szóba eredni teljes lehetetlen, gondolom, e héten se nem eszik, se nem iszik, se nem alszik, nem látja családját, nem is lát egyebet, mint ezer meg ezer nyúlat, özet, fáczánt, halat, kagylót, pástétomot, borokat s tudja az ég miféle finomnál finomabb nyalánkságokat, mik a világ minden részéből Bécsbe és a világ minden részébe Bécsből gyors postán karácsonyi s újévi ajándékul küldetnek”. A postai tumultust enyhítendő a felső-ausztriai Steyr városában található Christkind nevű negyed ilyenkor külön karácsonyi postafiókot üzemeltet (a küldeményeket speciális bélyeggel látják el), fácántollak azonban csak a legritkább esetben kandikálnak ki a csomagokból. Az állatfelhozatal már a múlté, ma újdonságként inkább a raclette és csokifondü megy.
Az árakat elnézve jogosnak tűnik a bécsi városháza mellett parkoló soproni busz sofőrjének kommentárja, aki komoly dőzsölésként értékelte, hogy megengedett magának egy puncsot és egy héjában sült krumplit szósszal.
A karácsonyi árképzés mégsem akadályozza a határon túlról érkezőket. Az általunk megismert soproni, puncsos sofőr egymaga legalább tizenöt karácsonyi vásározós utat bonyolít le a szezonban.
