Dzsentrifikáció a Józsefvárosban

Rá sem ismersz

Belpol

Drasztikusan átalakulhat Józsefváros középső része. Új házak, új lakók, új gondok. A visszafordíthatatlan változás jelei egyértelműek, de megőrizhető-e bármi abból, ami száz éve is itt volt? És érdemes-e bármit megőrizni?

A Magdolna negyed és az Orczy negyed az a része a fővárosnak, ahová nem vetődik el az átlagturista, ahol nem andalognak szerelmesek (csak ha épp hazafelé tartanak). Húsz éve még az volt itt a fő probléma, hogyan lehetne megakadályozni a szegregátumok kialakulását, ma pedig az, hogy mit lehet kezdeni a dzsentrifikációval. Öt év múlva talán fel sem ismerjük a környéket.

Pionírok és maradók

„Húsz éve mondják, hogy ezt elbontják, azt meg felújítják – mutat körbe Jenő a Kálvária utcában –, azóta se történt semmi.” Ez persze nem igaz, az utcában több öreg házat is ledózeroltak. A Google utcanézetében meg lehet nézni a tíz évvel ezelőtti állapotokat – összevetve a maival, egészen más a kép. Az utca egyik oldalán földszintes, lepusztult, öreg házak álltak, a másikon magas bérházak és hozzájuk igazodó újabb, legfeljebb húszéves épületek, kiegészülve egy, a válságban megroppant beruházás torzójával. Ma ugyanitt két-három, komplett beruházásra alkalmas üres telek várja a befektetőket, a saroktelken pedig új társasház keresi a tulajdonosait. Jenő szerint mindegy, mi lesz, csak „a nem idén barnultak” ne maradjanak. Kérdésemre, hogy sok roma ment-e el a környékről, bólogat.

Nehéz megmondani, mi a valóság és mi az, amit annak gondolunk a tapasztalataink alapján. A népszámlálási adatok szerint valóban jelentősen csökkent a romák lélekszáma a kerületben, ám ez főként annak tudható be, hogy azt a rubrikát sokan nem ikszelték be – valós elvándorlási adatok nem ismertek. A teljes lakosságszámot nézve azonban beszédes, hogy szinte minden korcsoportban jelentős volt a csökkenés. A Józsefvárosban 2001-ben majdnem 82 ezren laktak, a 2022-es adatok szerint pedig már csak 70 ezren, ez mínusz 15 százalék. Ehhez képest a 30–49 év közöttiek száma emelkedett, húsz év alatt 2 százalékkal; elsőre ez a plusz 2 százalék nem sok, ám annak tükrében, hogy egész Budapest lakossága csökkent, a VIII. kerületé pedig drasztikusan, már ez a minimális növekmény is figyelemre méltó. Ha ennek hátterében esetleg a csok-támogatást keresnénk, akkor tévúton járnánk, hiszen ahhoz gyerekek is kellenének. Már­pedig a 15 év alattiak száma ugyancsak drasztikusan csökkent, két évtized alatt majdnem a felére.

A fiatal felnőttek beköltözésével kapcsolatban egy kutatásában Berényi B. Eszter szociológus arra jutott, hogy köztük felülreprezentáltak a diplomások. A dzsentrifikációról szóló kutatásában Berényi a város több részét is vizsgálta, köztük a Magdolna negyedet. Adatai szerint az 1990 előtt ideköltöző 30 év alattiaknak kevesebb, mint 10 százaléka volt diplomás, ehhez képest a 2000 után beköltözők közül majdnem minden negyedik rendelkezett felsőfokú végzettséggel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.