Interjú

„Azt javaslom mindenkinek, ugorjon ki a NER-ből!”

Magyar Péter jogász

Belpol

Januárban még csak Varga Judit exférjeként gondolt rá az ország, aztán valószínűtlenül gyorsan a címlapok állandó szereplője lett a NER-nek hangosan hátat fordító Magyar Péter. Erről, a motivációiról és volt felesége párthűségéről is beszélgettünk a múlt hét végén.

(Jelen lapszámunkat hétfőn, március 25-én kora este küldtük nyomdába, amikor még nem tudhattuk, mit tartalmaznak a Magyar Péter által keddre ígért terhelő dokumentumok. Így ezekről nem is tudtuk kérdezni őt – a szerk.)

Magyar Narancs: Megnézik az utcán?

Magyar Péter: Meg. Budapesten mindenki, de a kis falvakban is, ott a kocsmákban még meg is hívtak, és a támogatásukról biztosítottak. Az elmúlt egy hónapban negatív visszajelzést még senkitől nem kaptam személyesen, szerencsére.

MN: Élvezi a figyelmet?

MP: Nem annyira, nagyon szokatlan. A volt feleségem mellett megéltem, hogy milyen az, ha bárhova megy is az ember, nincs igazán magánélete akkor sem, ha a családjával lenne. A pozitív energia jó, de nem nagyon lehet másra figyelni. Mindenkivel szívesen beszélgetek, hiszen nem akarok senkit megsérteni, de azt tudom mondani, elég fárasztó. Nem is számítottam erre ráadásul, hiszen nem gondoltam volna, hogy a tettemnek ilyen hatása lesz. Most is csak kapkodom a fejem.

MN: Másfél hónapja egyik napról a másikra kezdett a csapból is ön folyni, most már testőrrel jár. Megérte?

MP: Azt gondolom, ez nem a történet vége. Ha végre sikerül valamit csinálni ezzel az országgal, s két-három év múlva elérni, amit szeretnénk, és amit nagyon sok magyar ember szeretne, akkor lehet, hogy azt mondom majd, megérte. De ez most félig a rombolás, félig az építkezés szakasza, úgyhogy főleg azt látom, hogy nem tudok aludni, fenyegetnek, és negatív visszajelzéseket kapok a volt barátaimtól. De ha már annyit elértünk, hogy megváltozik a közbeszéd, és olyan emberek is beszállnak, akik erre nem tartottak igényt, akkor már megérte. Egy olyan fordulóponton már biztosan túl vagyunk, hogy az embereket újra elkezdte érdekelni a közélet, mernek róla beszélni. Ha ebből több jön ki, mert kapunk felhatalmazást, és sikerül szakértelemben és emberségben is megfelelő csapatot építeni, az pedig már szuper, és biztosan megérte. De ez egy nagyon hosszú harc, azt remélem, mindenki látja azokból a reakciókból, amelyek a kormányzati propagandából érkeznek. Nagyon hosszú, nagyon nehéz és nagyon egyenlőtlen harc. De vannak biztató jelei, hiszen hiába a leggusztustalanabb eszközök, a százmilliós lejárató kampány, ez már mintha kontraproduktív lenne, mert ezzel is csak több emberhez jutunk el.

MN: A NER építői közül senki nem állt ki ön mellett.

MP: Őszintén szólva nem vártam, hogy bárki kiáll. Azért bátorság tekintetében nem egri várvédőkről beszélünk. Tisztelet a kivételnek, de a nagy részük olyan, aki a privát szférában soha nem tudna megélni, soha nem volt privát munkahelye, a Fidelitasból a pártba be­épülve vitte tovább a lojalitás. Túl sok hozzá­adott értékük a lojalitáson kívül nincs is. Úgyhogy nem gondoltam, hogy Zrínyi Miklósok tömkelege lesz a Fideszben, de nem is bánom, mert az én mozgalmamban és pártomban nem is akarok olyanokkal együtt dolgozni, akik benne voltak.

MN: Ön nem volt benne?

MP: Én egy miniszternek voltam a férje, és vezettem állami céget, de nem voltam politikai döntéshozó, nem voltam politikacsináló. Sokszor tőlem kérik, hogy kérjek bocsánatot a NER-ben eltöltött éveimért, de én legfeljebb talán pár barátomra és a volt feleségemre voltam bármilyen hatással.

MN: Ezek szerint nem igaz Kocsis Máté állítása, hogy Varga Judit szerezte önnek az állami céges munkát?

MP: Aki ezt mondta, visszakozott is, mert rájöttek, hogy ezzel hivatali visszaéléssel vádolják saját magukat. Orbán Balázs már okosabb volt, és cáfolta is Kocsis Mátét.

MN: Azért a Diákhitel Központ vezérigazgatói pozíciója klasszikus káderállás családi protekció nélkül is.

MP: Annyiban nem, hogy rengeteg felügyelőbizottsági meg igazgatósági tagság van, és egyáltalán nemcsak NER-káderek ülnek ezekben, hanem elismert szakemberek is, mondjuk a Volánbusz igazgatóságában vagy az MBH Bankban. Nekem volt ügyvédi karrierem, a Diákhiteltől távozva piaci cégnél helyezkedtem el. Persze sokszor a lojalitás számít – igaz, velem rossz lóra tettek ebben is, hiszen többször szavaztam nemmel vagy tartózkodtam, ami nem jellemző az ezekhez hasonló bizottságokban. Kaptam is jelzést arról, hogy túl sok kérdést teszek fel, és hogy nem ezért vagyok ott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.