Interjú

„Azt javaslom mindenkinek, ugorjon ki a NER-ből!”

Magyar Péter jogász

Belpol

Januárban még csak Varga Judit exférjeként gondolt rá az ország, aztán valószínűtlenül gyorsan a címlapok állandó szereplője lett a NER-nek hangosan hátat fordító Magyar Péter. Erről, a motivációiról és volt felesége párthűségéről is beszélgettünk a múlt hét végén.

(Jelen lapszámunkat hétfőn, március 25-én kora este küldtük nyomdába, amikor még nem tudhattuk, mit tartalmaznak a Magyar Péter által keddre ígért terhelő dokumentumok. Így ezekről nem is tudtuk kérdezni őt – a szerk.)

Magyar Narancs: Megnézik az utcán?

Magyar Péter: Meg. Budapesten mindenki, de a kis falvakban is, ott a kocsmákban még meg is hívtak, és a támogatásukról biztosítottak. Az elmúlt egy hónapban negatív visszajelzést még senkitől nem kaptam személyesen, szerencsére.

MN: Élvezi a figyelmet?

MP: Nem annyira, nagyon szokatlan. A volt feleségem mellett megéltem, hogy milyen az, ha bárhova megy is az ember, nincs igazán magánélete akkor sem, ha a családjával lenne. A pozitív energia jó, de nem nagyon lehet másra figyelni. Mindenkivel szívesen beszélgetek, hiszen nem akarok senkit megsérteni, de azt tudom mondani, elég fárasztó. Nem is számítottam erre ráadásul, hiszen nem gondoltam volna, hogy a tettemnek ilyen hatása lesz. Most is csak kapkodom a fejem.

MN: Másfél hónapja egyik napról a másikra kezdett a csapból is ön folyni, most már testőrrel jár. Megérte?

MP: Azt gondolom, ez nem a történet vége. Ha végre sikerül valamit csinálni ezzel az országgal, s két-három év múlva elérni, amit szeretnénk, és amit nagyon sok magyar ember szeretne, akkor lehet, hogy azt mondom majd, megérte. De ez most félig a rombolás, félig az építkezés szakasza, úgyhogy főleg azt látom, hogy nem tudok aludni, fenyegetnek, és negatív visszajelzéseket kapok a volt barátaimtól. De ha már annyit elértünk, hogy megváltozik a közbeszéd, és olyan emberek is beszállnak, akik erre nem tartottak igényt, akkor már megérte. Egy olyan fordulóponton már biztosan túl vagyunk, hogy az embereket újra elkezdte érdekelni a közélet, mernek róla beszélni. Ha ebből több jön ki, mert kapunk felhatalmazást, és sikerül szakértelemben és emberségben is megfelelő csapatot építeni, az pedig már szuper, és biztosan megérte. De ez egy nagyon hosszú harc, azt remélem, mindenki látja azokból a reakciókból, amelyek a kormányzati propagandából érkeznek. Nagyon hosszú, nagyon nehéz és nagyon egyenlőtlen harc. De vannak biztató jelei, hiszen hiába a leggusztustalanabb eszközök, a százmilliós lejárató kampány, ez már mintha kontraproduktív lenne, mert ezzel is csak több emberhez jutunk el.

MN: A NER építői közül senki nem állt ki ön mellett.

MP: Őszintén szólva nem vártam, hogy bárki kiáll. Azért bátorság tekintetében nem egri várvédőkről beszélünk. Tisztelet a kivételnek, de a nagy részük olyan, aki a privát szférában soha nem tudna megélni, soha nem volt privát munkahelye, a Fidelitasból a pártba be­épülve vitte tovább a lojalitás. Túl sok hozzá­adott értékük a lojalitáson kívül nincs is. Úgyhogy nem gondoltam, hogy Zrínyi Miklósok tömkelege lesz a Fideszben, de nem is bánom, mert az én mozgalmamban és pártomban nem is akarok olyanokkal együtt dolgozni, akik benne voltak.

MN: Ön nem volt benne?

MP: Én egy miniszternek voltam a férje, és vezettem állami céget, de nem voltam politikai döntéshozó, nem voltam politikacsináló. Sokszor tőlem kérik, hogy kérjek bocsánatot a NER-ben eltöltött éveimért, de én legfeljebb talán pár barátomra és a volt feleségemre voltam bármilyen hatással.

MN: Ezek szerint nem igaz Kocsis Máté állítása, hogy Varga Judit szerezte önnek az állami céges munkát?

MP: Aki ezt mondta, visszakozott is, mert rájöttek, hogy ezzel hivatali visszaéléssel vádolják saját magukat. Orbán Balázs már okosabb volt, és cáfolta is Kocsis Mátét.

MN: Azért a Diákhitel Központ vezérigazgatói pozíciója klasszikus káderállás családi protekció nélkül is.

MP: Annyiban nem, hogy rengeteg felügyelőbizottsági meg igazgatósági tagság van, és egyáltalán nemcsak NER-káderek ülnek ezekben, hanem elismert szakemberek is, mondjuk a Volánbusz igazgatóságában vagy az MBH Bankban. Nekem volt ügyvédi karrierem, a Diákhiteltől távozva piaci cégnél helyezkedtem el. Persze sokszor a lojalitás számít – igaz, velem rossz lóra tettek ebben is, hiszen többször szavaztam nemmel vagy tartózkodtam, ami nem jellemző az ezekhez hasonló bizottságokban. Kaptam is jelzést arról, hogy túl sok kérdést teszek fel, és hogy nem ezért vagyok ott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.