Radikális klímavédelem: Kénköves pokol

  • Tolvaly Ernõ
  • 2007. június 14.

Lokál

A G8 hatalmak állítólagos klímakompromisszuma sem ölte ki a kételyt a globális felmelegedés miatt aggódó alarmistákból. Akadnak olyanok is, akik már kifejezetten hajmeresztőnek tűnő megoldásokat is megfontolnának.
A G8 hatalmak állítólagos klímakompromisszuma sem ölte ki a kételyt a globális felmelegedés miatt aggódó alarmistákból. Akadnak olyanok is, akik már kifejezetten hajmeresztőnek tűnő megoldásokat is megfontolnának.

Gondoljuk el: mi történne, ha például a felmelegedési folyamat "kezelhetetlen" mértékűvé gyorsulna, és a tengerszint rohamosan emelkedni kezdene (ez azért egyelőre még pőre sci-fi)? Alighanem csak egy gátak mögött élő holland légkörkémikusnak juthatott eszébe olyan ötlet, hogy végső kétségbeesésünkben utánozhatnánk egy kicsit a vulkánokat.

Freon, halon

Paul J. Crutzen, az ötlet szülőatyja természetesen nem akárki: az 1995-ös kémiai Nobel-díj birtokosa, amelyet teljesen megérdemelten kapott meg a magas légköri ózonréteg keletkezésének és megszűnésének mechanizmusát feltáró kutatásaiért, melyekből az emberiség megtudhatta, hogy gondjai jó részét ósdi frizsidereknek és elavult technológiájú szóróflakonoknak köszönheti. Más kérdés, hogy ma is vitatott, hogy a halogénezett szénhidrogének előállításának és felhasználásának betiltásáról született nemzetközi egyezmények (lásd még: Ebcsont beforr?, Magyar Narancs, 2006. szeptember 7.) mennyiben járultak hozzá az ózonlyukak lassú befoltozódásához (mások szerint határozott be nem gyógyulásához). Crutzen amúgy nem csupán szigorúan vett légkörkémiai kutatásairól híresült el: Eugen F. Stoermer amerikai tudóssal együtt definiált egy új földtörténeti kort, az antropocént, mely felváltaná az utolsó nagy jégkorszak (az ún. Würm-eljegesedés) vége után kezdődő holocént. Crutzen és kollégája (neves elődök meglátásaira támaszkodva) kimondja: az utóbbi évezredekben az emberi faj nem csupán klimatológiai, de geológiai és morfológiai tekintetben is döntő mértékben határozza meg a földi természeti viszonyokat. A két kutató nem vacakolt sokat, s rögvest meg is adta az új éra kezdetét: 1784, amikor James Watt megalkotta a maga tökéletesített gőzgépét. Bár az ember klimatikus és geológiai (!) értelemben vett dominanciája kissé még mindig túlfeszített hipotézisnek tűnik, azért Crutzenék némi fenntartásokkal ragaszkodnak hozzá. Azt rendre hozzáteszik: démiurgoszi dominanciánk csak akkor lehet tartós, ha más nem jön közbe, mint például egy új jégkorszak, egy atomháború, valami cuki járvány, egy kis szupervulkanizmus, egy aszteroida/üstökös becsapódása vagy éppen a Föld erőforrásainak végső kimerítése viszonylag primitív technológiáink által. Ha ezeket megússzuk (mint látható, egyaránt szerepelnek köztük antropogén és akaratunkon kívüli, objektív, "természetes" balesetek is), akkor hosszú évezredeken (sőt tízezredeken s talán milliókon) át mi uraljuk a Földet, s nem csupán a tápláléklánc csúcsán imbolygó csúcsragadozóként, de a felszíni-geológiai formációk és a légkör fizikai-kémiai jellemzőinek meghatározóiként is. Azt hiszem, ezzel végre sokak álma (vagy rémálma) teljesülne - s a továbbiakban mind a Himalája, mind a passzátszél antropogén hatásoknak, az emberiség összevont altesti működésének köszönhetné milyenségét. Azt mondjuk csak félve tennénk hozzá, hogy az emberiség bármily jelentős hozzájárulása a Föld energiamérlegéhez még mindig kisebbségben van akár a tektonikus geológiai változások által felszabadított vagy éppen a földi légkörzés, a természetes konvekciós folyamatok által szállított iszonyú energiákhoz képest - mindez persze nem jelenti azt, hogy lebecsülnénk saját figyelemre méltó képességeinket.

Tél tábornok

Crutzent kutatásai újabb ötletekre sarkallták: mi lenne, ha ezúttal kivételesen tanulnánk is valamit a természettől. Az ötletet az extrém mérvű vulkánosság történelmi korokban regisztrált esetei és azok hatásai - a nukleáris tél mintájára vulkanikus télnek nevezett jelenség - kínálták. A tipikus példa a Jáván található Tambora vulkán robbanásos kitörése 1815-ben, Waterloo évében. Az elképesztő méretű vulkáni katasztrófa nyomán (a hegy gyakorlatilag felrobbant, s több száz köbkilométernyi vulkáni anyag került a légkörbe) 1816-ban elmaradt a nyár, ennek következtében nem volt learatható termés sem (viszont Új-Angliában júniusban is havazott), ami számos helyen okozott tömeghalált - például magyar történészek szerint 1816-17 telén csak Szatmár, Bereg, Bihar és Krassó megyében ötvenezer ember halt éhen. Már halljuk is a kérdést: ebben mi olyan rohadt vigasztaló? Nos, az antiüvegház mechanizmus, melyet a magasabb légkörbe kerülő kénsavcsöppek biztosítanak: ezek visszaverik a napfényt, s ezáltal jelentősen (ilyen esetekben rövid távon katasztrofális mértékben) csökkentik a felszíni felmelegedést. Ez sugallta Crutzennek az őrültnek tűnő ötletet: lőjünk fel ként, pontosabban kéntartalmú vegyületeket (melyek odafönt, oxidatív környezetben úgyis kénsavvá alakulnak) a sztratoszférába, azaz a felső légkörbe, s így hűtsük le a túlhevült Földet. Az ötlettel csupán két gond van, s ezzel, úgy tűnik, Crutzen is tisztában van. Egyrészt fogalmunk sincs, mekkora a szükséges és az elégséges kéndózis, azaz nem tudjuk, hogy adott mennyiségű kéninjekció milyen hatásokat indukál majd (interferálódva más, nem emberi eredetű változókkal). Arról meg csak balsejtelmeink vannak, milyen mellékhatásokkal járna egy efféle kezelés: a tudósok brutális méretű savas esőket jósolnak, másrészről pedig az ózonréteg minden eddigi mértéket felülmúló pusztulását. Nagyon úgy tűnik, hogy fajtánk csak a nem szándékolt, mellékkövetkezmény-szerű destrukcióban erős, a tudatos javításhoz még nem vagyunk elég okosak és fejlettek. Lehet, hogy megvágta, de gyógyítani nem fogja.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.