Rendőrök akadályozták meg, hogy egy csoport bosszút álljon a kutyakínzó nőn Balotaszálláson

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 20.

Lokál

Homályosan utaltak rá, hogy olyasmire készültek, ami büntetést von majd maga után.

A rendőri jelenlét miatt nem fajultak el az események egy balotaszállási ház előtt, a Szurkolók az állatkínzás ellen nevű csoport mintegy 30 tagja az állatkínzással gyanusított nő háza elé vonultak.

A csoport Facebookon azt írta, céljuk, hogy „revansot vegyenek“ és a nő „szemébe nézzenek“. Olyan fotót is közzé tettek, amin egy gumibabát egy kocsi után kötöttek a nyakánál fogva. Egy bejegyzésben azt is írták, hogy olyasmire készültek, ami büntetést vonhat maga után.

A rendőri jelenlét meghiúsította az akciót, beszámolójuk szerint „esélyünk nem volt a házat még megközelíteni sem“.

Augusztus 5-én a 68 éves balotaszállási nő egy bálamadzaggal a kocsija hátsó lökhárítójához kötötte a kutyáját, majd elindult.

A rendőrség szerint nem bejelentett tüntetésről volt szó.

A csoport azt írta, még visszamennek.

Az állatkínzásos botrányokról, a hiányos jogi háttérről, a felkészületlen hatóságokról, illetve az olyan állatmentő csoportokról, amiket csak egy hajszál választ el az önbíráskodástól itt írtunk átfogó cikket.

A Szurkolók az állatkínzás ellen csoportról akkor ezt írtuk:

A teljes magyar szurkolótársadalmat elérő csoport saját bevallása szerint heti 15–20 álla­tot ment ki és helyez el, elsősorban lakossági bejelentések alapján, civil állatvédőkkel és a hatóságokkal együttműködve. Ha a Facebookon vagy e-mailen bejelentéseket kapnak gyanús esetekről, azt egy 10–30 fős csapat a helyszínen „kivizsgálja”. A Facebook-oldaluk szerint például gyakran mennek ki kutyás hajléktalanokhoz vagy a „tanyavilágba”. Szerveznek „kirándulásokat”, felvonulnak olyan porták előtt, ahol rossz állattartásra gyanakodnak – ilyen volt az említett bicskei fellépésük is. Kommunikációjukban gyakran felhívják a figyelmet arra, hogy mindig együttműködnek a hatóságokkal, ha kell, ők értesítik a jegyzőt, a rendőrséget. Mint mondják, nekik semmi sem számít, mindegy, hogy az illető „cigány, néger, magyar”, csak az állatok jólléte a fontos, és semmi törvénytelent nem tesznek.

Ugyanakkor a fellépésükben néha érezhető a félelemkeltés szándéka, nem kell sokat kutakodni a csoportvezetők megszólalásai között, hogy ilyen mondatokra akadjunk: „Kezdjétek el megszokni patkányok, hogy lejárt az időtök, nem használhatjátok többet lábtörlőnek az állatokat!” Vagy erre: „Van, aki nem érdemli meg az életet, és remélem, ha van pokol, akkor már várják ott. A tanyavilágban kemény meló lesz rendet tenni. Hihetetlen, de úgy tűnik, mi kezdtük el elvégezni azt a munkát, amit többek közt a jegyzőknek kellene.” És még itt van ez is: „Bementünk ötven sráccal a hajléktalanokhoz, és elmondtuk, hogy eddig voltak az ő játékszabályaik, innentől jönnek a mi játékszabályaink, és nem szeretnénk, hogy itt kéregetés legyen kutyákkal.”

Egy vezetőjük egy helyi tévének úgy fogalmazott, hogy tőlük jobban kell félni jelen pillanatban, mint a hatóságoktól, majd arra utalt, hogy ha tudomást szereznek egy állatkínzásos esetről, akkor a cimborák már estére ott lesznek, és letörlik az arcokról a mosolyt.

A rendkívül gyorsan népszerűvé váló csoport mögött egyelőre nincs semmilyen egyesület vagy alapítvány, ugyanakkor egyre többször szólalnak meg állatvédő civilként, akár a legnézettebb hírműsorokban is. Megítélésük ellentmondásos a civil állatvédelem régi motorosai között: beszéltünk olyan állatvédővel, aki alapvetően elismerő szavakkal illette a tettrekész, hatékony csoportot. Mások viszont azt hangsúlyozták, hogy a mozgalomban nincs elég tartalom, és agresszív cselekedetre nem lehet félelmet keltve, agresszíven válaszolni: meggondolatlan nyilatkozataikkal más állatvédő szervezeteket is rossz színben tüntetnek fel, tovább mélyítik a konfliktusokat a társadalomban.

(Index)

Neked ajánljuk