„Nemzetközi tanulmányok tárgyalják, hogy az az »ember«, aki képes védtelen állatot kínozni, annak fájdalmat okozni, az nemcsak az állatokra veszélyes, de potenciálisan a társadalomra is.” Ezzel a felirattal indul az a háromperces videó, amelyet egy önkéntes állatmentő és megszállott amatőrfilmes tett fel az internetre a bicskei kutyamentésről. A szöveget Tupac Revenge is Comingjának szigorú intrója kíséri.
„Egy családtól 4 még élő kiskutyát és egy halottat hoztak el állatvédők. Leírhatatlan állapotban voltak, férgeket hánytak és kakiltak. Ők megmenekültek, de néhány kutyus még ottmaradt. Úgyhogy elmentünk ÉRTÜK.” Snitt. A hatásos bevezető után a klip megmutatja, mi történt augusztus 27-én Bicskén: közel 300-an látogattak meg egy házat, ahonnan korábban az Etyeki Állatvédő Egyesület önkéntesei rosszul tartott, a gyanú szerint megkínzott kölyökkutyákat hoztak el. Az állatvédők feljelentést tettek, a gazda – állításuk szerint – a szemük előtt ütött meg egy kutyát. Bár felvételük is volt az ütésről, az eljárás egy állatvédő beszámolója szerint akadozott. Végül egy önkormányzathoz közel álló, régebben gyepmesterként dolgozó személy állítólag átadott az állatvédő egyesületnek három kölyköt, az utolsó kiskutyákat a háztól, és ígéretet tett a felnőtt kutyák menhelyi elhelyezésére is. Ez nem történt meg, sőt, kiderült az is, hogy mégis maradt a háznál egy kiskutya. Megindult érte a küzdelem. „Fura dolgok kerülnek napvilágra, összefonódások, hazugságok, hivatal, pénz, és megint az szenved csak, aki ártatlan, aki semmiről sem tehet” – írta le a helyzetet egy állatvédő.
Az állatvédő egyesület mellett felsorakozott egy nemrég alakult, egyesületi vagy alapítványi háttér nélküli, de ütőképesnek tűnő csoport, a Szurkolók az állatkínzás ellen. Az ultrákból és fanatikus szurkolókból álló mozgalom Bicskére küldte egy „brigádját”, hogy „a srácok” jelenlétükkel támogassák az ügyet. A helyszínre a rendőrség is nagy erőkkel vonult ki: vagy fél tucat járőrautóval, kisbusszal, körülbelül negyvenen lehettek. A videón jól látszik, hogy a készenlétisek sorfalat állnak a kerítés előtt, az állatbarát civilek mellőlük figyelik az intézkedést. Néha kiabálnak, a ház udvarán egy családtag dulakodik egy rendőrrel. A rendőrök sorban hozzák ki a kapun a kutyákat, és adják át az állatvédőknek. A kamera ráközelít egy tetovált férfi fekete, ujjatlan pólójára, rajta felirat: „Egy állat nem üt vissza, csak tűr hűséggel, csendesen. Mi megtalálunk és megtanítjuk, hogy bánj velük rendesen.” Egy másik pólón mást olvasunk: „Börtönt az állatkínzóknak.” A kimentett kölyökkutyákat a civilek a magasba emelik, a tömeg fütyül, kiabál, éljenez. Az udvar végéből előkerül az utolsó kiskutya, két tenyérben éppen elfér. Egy állatmenhelyes állatvédő nő sírni kezd, félmeztelen, kigyúrt férfi öleli át. A videó kommentjei között, hasonlóan a legtöbb netes állatvédő fórumhoz, felmerül: az állatkínzók nem emberek, ugyanazt megtennék emberekkel is, úgyhogy azt kell velük tenni, amit ők az állatokkal tettek. Szemet szemért, revenge is coming, a bosszú közeleg. A videó közel 40 ezer megtekintésnél jár. Látványosan mutatja meg azt a felfokozott érzelmi állapotot, amivel az emberek az állatkínzáshoz viszonyulnak.
Kihajított pitbull
De a jelenség társadalmi vonatkozásait is megsejthetjük: hol tart a szabályozás, hogyan függhet össze a mélyszegénységgel, a romák helyzetével, a gyepmesteri szolgáltatás elégtelenségével, s hogyan kapcsolódik mindez a hatóságokkal szembeni közbizalom fogyatkozásához, a fanatikus szurkolói szubkultúrához.
Durva állatkínzásokról szinte minden napra jut hír, és nem csak a bulvármédiában. Csontok, szőrcsomók, maradványok közül mentették ki a kölyökkutyát a békési horrortanyán. Kihajította pitbullját a harmadik emeletről, a tetemet kukába dobta a miskolci férfi. Brutális macskakínzás Óbudán, hajtóvadászat a tettes után. Egy jakabszállási tanyáról kimentett kanca elpusztult, mert segítség nélkül nem tudta világra hozni csikóját. Viadalon szerezhette ökölnyi sérüléseit a Soroksári úton talált halott kutya – csak az elmúlt pár hét legnagyobb port kavart szalagcímei. A hírek, történetek erősen torzulhatnak: gyakran emlegetnek például „kutyaviadalokat” mindenféle bizonyíték nélkül. Ugyancsak visszatérő vád a mélyszegénységben élő kutyatartókkal szemben a pénzt hozó kutyaszaporítás. A bicskei sztori ugyan nem járta meg a mainstream sajtót – vér nem folyt –, de a Feol, a Zsúrpubi és a Pesti Bulvár is szaporítótelepet, megélhetési tenyésztést emlegetett. A környékbeli gyerekeknek programokat és hasznos elfoglaltságot szervező Ökörfarkkóró Egyesület etyeki állatvédőknek írt leveléből viszont egy másik történet rajzolódik ki: „Ezen ingatlanban cigány származású emberek laknak, több generáció, több család. Az ingatlanban több kutyát is tartanak, az egyiknek kölykei születtek, de az anyaállat nem engedte őket szopni, alultáplálttá váltak, gazdájuk, egy értelmi fogyatékos kiskorú és édesanyja nem tudta megfelelően gondozni őket” – írták. Álláspontjuk szerint az állatvédők jogellenesen készítettek felvételeket olyan kiskorúakról, akik nem ott laknak.
A felvételt az állatvédők közzétették a Facebookon, a kísérőszövegben általánosítva állatkínzóknak nevezték a felvételen látható „családot”, a levél szerint emiatt „a gyermekkel szemben lincshangulat alakult ki”. Az Ökörfarkkóró Egyesület levele leszögezi: a szaporítás vádja teljesen alaptalan, továbbá az állatvédelem nem adhat alapot arra, hogy az állatvédők visszaéljenek egy gyerek személyiségi jogaival. Az álláspontok később sem közeledtek, de az állatvédők leszedték a felvételt a Facebook-oldalukról. Úgy tűnik, a történet egyelőre nyugvópontra jutott: a kiskutyák civil menhelyen fejlődnek és új gazdára várnak, a rendőrség nyomoz.
„Az ember evolúciósan kialakult tulajdonsága, hogy érzelmileg kötődik az állatokhoz. Ezt a jelenséget biofíliának nevezik: úgy születünk, hogy másképpen gondolunk az állatokra, mint az élettelen dolgokra. Ugyanakkor érdekes ellentmondás, hogy miközben a magyarok kétharmada tart otthon háziállatot, 95 százalékuk húsevő. Az, hogy mit tartunk állatkínzásnak, nem objektív, hanem történeti-társadalmi folyamatok következménye. Egy kisállat házi kedvenc az egyik kultúrában, potenciális vacsora a másikban. A nyugati világban az elmúlt évtizedekben társadalmi rangot szereztek maguknak az állatvédő mozgalmak, és az emberek érzékennyé váltak bizonyos típusú állatkínzásokkal, leginkább néhány privilegizált faj, főként a kutya, macska ellen irányuló szándékos és öncélú károkozással szemben” – mondja Nagy Zsófia szociálpszichológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanársegédje, amikor arról kérdezem, miért lehet az állatkínzás és az állatkínzókkal szembeni fellépés ilyen fontos téma Magyarországon, miközben a magyar társadalom más területen nem tűnik ennyire empatikusnak vagy természetbarátnak. „A média jelentősen formálja, mi jut eszünkbe először az állatkínzásról. Az állatkínzás társadalmilag szankcionált módjainak feltűnése morális pánikot vált ki, de ugyanebben a közvéleményben ritkán lesz téma a tejiparban elterjedt strukturális kegyetlenkedés vagy a vadon élő állatok élőhelyeinek szűkítése.” Ugyanakkor a morális pánikot okozó állatkínzásos esetek sem mindig olyan egyértelműek, mint ahogy azt az állatvédők láttatják: állatvédő csoportok például nemrég egy olyan videón háborodtak fel, amelyen egy kutyát itatnak sörrel. Az orvosi szakvélemény viszont azt állapította meg, hogy az alacsony alkoholszint miatt a söritatás nem alkalmas maradandó egészségkárosodás előidézésére. A hatóság ennek alapján el is utasította a feljelentést.
Fehér holló
A közvéleményben erős igény érzékelhető a hatóságok keményebb fellépésére és a törvények szigorítására, egészen konkrétan az állatkínzók bebörtönzésére. A Jobbik – más ellenzéki pártok mellett – többször is meglovagolta a témát, ez vezethetett oda, hogy Lázár János kancelláriaminiszter egy kormányinfón az állatvédelem ügyét, úgy ahogy van, a Jobbik politikai termékének nevezte. Az állatok jóllétének védelmét 1998 óta biztosítja az állatvédelmi törvény: „Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.” Ez a törvény szabályozza, hogy az ember hogyan hasznosíthatja az állatot, illetve hogyan nem. Általános meghatározását adja az állatkínzásnak is, ugyanakkor élelmezés, prémtermelés vagy tudományos kutatás céljából, bizonyos keretek között, az állat megölését is megengedi. A törvény megszegéséért polgári bíróságon közigazgatási bírság szabható ki. Az állatkínzás bűntettével viszont a büntető törvénykönyv foglalkozik 2004 óta. Eszerint az állatkínzás a gerinces állat „szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, de állatkínzásnak minősül az öröklődő betegségben szenvedő, nem kísérleti célra szánt állategyed tenyésztése, szaporítása.” De vajon honnan nyerhetünk bizonyosságot arról, hogy a kutya nevelő célzatú, rendszeres megütése, ami nem ritka a kutyatartók körében, okoz-e tartós félelmet az állatnak? És a halak akváriumban tartása?
A kihágás három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, de a gyakorlatban a letöltendő börtönbüntetés ritka, mint a fehér holló. Az elindított eljárások felét már a nyomozási szakaszban lezárják, a feljelentések alig harmada jut el az ügyészségig. Az Országos Bírósági Hivatal statisztikái szerint 2014-ben például 306-szor történt állatkínzásos ügyben vádemelés, nagyjából 100 esetben ítéltek szabadságvesztést, ebből 90-szer felfüggesztve. Ügyészségi statisztikák szerint 2016-ban közel 550 állatkínzásról szóló bejelentést regisztráltak. Letöltendő szabadságvesztést jóformán csak a büntetett előéletűek kapnak: a Magyar Nemzet idézte fel nemrég azt az esetet, amikor egy büntetett előéletű férfi 8 hónap börtönt kapott, mert rátaposott egy fiatal macskára, amelynek a csontja is eltörött. Ugyanakkor felfüggesztett börtönbüntetést kapott két deteki férfi, mert halálra vertek egy kiskutyát, az erőszakot ráadásul ők maguk rögzítették telefonjukkal. Az ítélet azért is járta be a sajtót, mert a kiszabott büntetésnek része volt az is, hogy az elkövetőknek – témába vágó novellák elolvasása után – fogalmazást kell írniuk az állatkínzás következményeiről. Az elmúlt másfél évtized hiányos adatai szerint az állatkínzásos feljelentések száma megsokszorozódott, Czabán Bernadett, a Szent István Egyetemen végzett kinológus szakdolgozata szerint 2004 és 2011 között a tízszeresére nőtt.
Ezzel párhuzamosan az állatvédelmi törvények is szigorodtak, de a módosítások nem hoztak jelentős változást. A törvény adta keretekkel Kajó Cecília, az Állatmentő Szolgálat Alapítvány önkéntes jogásza szerint nem is az a gond, hogy nem elég szigorúak. Az ellenzéki pártok hiába növelnék a kiszabható büntetés maximumát, az önmagában az ítéleteken nem változtatna, nem ítélnének a bírók többször letöltendőt, a változtatáshoz a büntetéskiszabás elveit kellene megváltoztatni és a büntetés speciális minimumát egy évben meghatározni. De Kajó szerint elsőként a végrehajtáson, a hatóságok felkészültségén és technikai ellátottságán kellene javítani: sok, a jegyző nevében eljáró ügyintéző nem használ csipleolvasót, mivel az önkormányzat nem vásárolt neki. Rendszeresen visszatérő probléma az is, hogy a büntetőeljárásban a nyomozás ideje alatt nem tudják hol elhelyezni az állatot, a költségeket pedig szinte lehetetlen kivasalni a nyomozó hatóságokból. „Vannak felkészült rendőrségek, ahol együtt dolgoznak civilekkel, állatvédelmi járőrszolgálattal, de sajnos sok helyen az eljáró rendőr annyit kérdez a helyszínen, hogy meghalt-e az állat, és ha a válasz nemleges, akkor továbbáll” – mondta a szakember a Narancsnak.
Sintérbiznisz
Kajó Cecília volt a vezetője annak a civil munkacsoportnak, amely a 120 állatvédő szervezetet felvonultató, februári tüntetés után az Igazságügyi Minisztérium felkérésére javaslatcsomagot dolgozott ki az állatvédelmi jogszabályok módosítására. Kajó augusztus elején mondott le a tisztségről, mert a beadványukra a kormány tíz hónap alatt semmiféle választ nem adott, holott úgy tudni, ősszel mindenképpen beterjesztik az új állatvédelmi törvényt. Ez várhatóan semmit nem tartalmaz majd a civilek javaslataiból, és csak a minimumot teljesíti: az állatkísérletekről szóló uniós irányelv hét éve esedékes jogharmonizációs kötelezettségét pipálja ki végre.
Ahogy arra Mészáros Gabriella, a Magyar Állatvédők Országos Szervezetének elnöke a Narancs kérdésére rámutatott, ez a változtatás alapvetően javít az állatok magyarországi helyzetén, ezért támogatandó. Szerinte az is természetes, ha a civilek javaslataira nem rögtön érkezik válasz, a megfelelő állatvédelmi jogszabályi környezet kialakítása ugyanis hosszú folyamat, ettől még a civilek nem díszletnek vannak ott. Mészáros szerint szigorítani kellene a Btk. idevonatkozó paragrafusait, de a legfontosabb probléma a kóbor állatok irreálisan magas száma az országban. A kóborállat-krízist csak egy országos ivartalanítási programmal, közös nemzeti ebrendészeti stratégiával lehetne kezelni. A kóborkutya-helyzet közügy, elsősorban közegészségügyi okokból: a kóbor állatok ellátása önkormányzati kötelezettség, legalábbis elviekben. Ami viszont a valóságban történik, azt az állatvédők általában a sintérbiznisz szóösszetétellel írják le: mivel az önkormányzatok nem tudják ellátni a gyepmesteri szolgáltatást, vállalkozókat bíznak meg vele. Csakhogy őket nem ellenőrzi senki: beírják egy táblázatba, hány állatot fogtak be egy-egy hónapban, és ez alapján már fizet is az önkormányzat.
Az állatvédő civilek döntő többsége egyetért abban, hogy a helyzetet csak átfogó ebrendészeti és állatvédelmi stratégiával lehet kezelni, amihez a büntető törvénykönyvet, az eljárási, a közigazgatási és a szabálysértési jogot is érintő reformra lenne szükség, a felelős állattartást propagáló, a nemzeti tantervbe beépíthető oktatási programokról nem is beszélve. Egy ilyen program esélyeit, a kormányzat hozzáállását, szakmai elhivatottságát és általános érzékenységét is jól mutatja, hogy az állatvédelmi törvényt Semjén Zsolt, KDNP-s miniszterelnök-helyettes és lelkes vadász nyújtja majd be. Különösen visszás, hogy pár hete épp a Semjén által elnökölt Országos Magyar Védegylet hivatalos lapjában, a Nimródban biztatták a vadászokat állatkínzásra: a vadászkutyák kiképzéséhez „sebzett kóbor macskát, rókát használjunk”, amelynek a „száját szigetelőszalaggal rögzítsük”.
Embertelen, állattalan
Három hónapja, egy különösen brutális eset, Fülöp, a Nagycserkeszen megkínzott, eldeformálódott fejjel megtalált kutya halála után alakult meg és robbant be az állatvédelembe a fent említett, foci-, kézi- és kosárdrukkerekből álló, Szurkolók az állatkínzás ellen nevű csoport. „Kész, vége, ebből elég. Fel fogunk lépni az állatkínzás, rossz állattartás ellen” – nyilatkozott a Pécsi Tükörnek a mozgalom egyik alapembere, Kapin Richárd. „Úgy érzem, az egész ország megmozdul, ki kell mondani, elég az állatkínzásból, az állatviadalokból, mindenből elég volt, ami embertelen, ami állattalan.” Hogy mit tud tenni egy közel 50 ezer Facebook-követővel, Cinkotától Pécsen át Komlóig országszerte vagy másfél tucat mozgósítható „brigáddal” rendelkező mozgalom? „Nagyon sok embert tud megmozgatni, van hangunk, ki tudjuk mondani, nem fognak minket elnémítani, kimondjuk a valós tényeket, hogy ebben az országban a cigánytelepeken van a legnagyobb probléma, illetve a felső tízezerben, akik beteg aggyal rendelkeznek. Mi nem fogunk megijedni senkitől, be fogunk menni a romatelepre, ha kell, bemegyünk a Parlamentbe” – mondta a helyi lapnak Kapin.
A teljes magyar szurkolótársadalmat elérő csoport saját bevallása szerint heti 15–20 állatot ment ki és helyez el, elsősorban lakossági bejelentések alapján, civil állatvédőkkel és a hatóságokkal együttműködve. Ha a Facebookon vagy e-mailen bejelentéseket kapnak gyanús esetekről, azt egy 10–30 fős csapat a helyszínen „kivizsgálja”. A Facebook-oldaluk szerint például gyakran mennek ki kutyás hajléktalanokhoz vagy a „tanyavilágba”. Szerveznek „kirándulásokat”, felvonulnak olyan porták előtt, ahol rossz állattartásra gyanakodnak – ilyen volt az említett bicskei fellépésük is. Kommunikációjukban gyakran felhívják a figyelmet arra, hogy mindig együttműködnek a hatóságokkal, ha kell, ők értesítik a jegyzőt, a rendőrséget. Mint mondják, nekik semmi sem számít, mindegy, hogy az illető „cigány, néger, magyar”, csak az állatok jólléte a fontos, és semmi törvénytelent nem tesznek. Ugyanakkor a fellépésükben néha érezhető a félelemkeltés szándéka, nem kell sokat kutakodni a csoportvezetők megszólalásai között, hogy ilyen mondatokra akadjunk: „Kezdjétek el megszokni patkányok, hogy lejárt az időtök, nem használhatjátok többet lábtörlőnek az állatokat!” Vagy erre: „Van, aki nem érdemli meg az életet, és remélem, ha van pokol, akkor már várják ott. A tanyavilágban kemény meló lesz rendet tenni. Hihetetlen, de úgy tűnik, mi kezdtük el elvégezni azt a munkát, amit többek közt a jegyzőknek kellene.” És még itt van ez is: „Bementünk ötven sráccal a hajléktalanokhoz, és elmondtuk, hogy eddig voltak az ő játékszabályaik, innentől jönnek a mi játékszabályaink, és nem szeretnénk, hogy itt kéregetés legyen kutyákkal.” Egy vezetőjük egy helyi tévének úgy fogalmazott, hogy tőlük jobban kell félni jelen pillanatban, mint a hatóságoktól, majd arra utalt, hogy ha tudomást szereznek egy állatkínzásos esetről, akkor a cimborák már estére ott lesznek, és letörlik az arcokról a mosolyt. A rendkívül gyorsan népszerűvé váló csoport mögött egyelőre nincs semmilyen egyesület vagy alapítvány, ugyanakkor egyre többször szólalnak meg állatvédő civilként, akár a legnézettebb hírműsorokban is. Megítélésük ellentmondásos a civil állatvédelem régi motorosai között: beszéltünk olyan állatvédővel, aki alapvetően elismerő szavakkal illette a tettrekész, hatékony csoportot. Mások viszont azt hangsúlyozták, hogy a mozgalomban nincs elég tartalom, és agresszív cselekedetre nem lehet félelmet keltve, agresszíven válaszolni: meggondolatlan nyilatkozataikkal más állatvédő szervezeteket is rossz színben tüntetnek fel, tovább mélyítik a konfliktusokat a társadalomban.
| Emberre készül „Aki állatot kínoz, emberre készül” – szól az egyik legnagyobb állatvédő szervezet, az Országos Állatvédőrség Alapítvány Csányi Vilmos etológustól származó jelmondata. Az állatvédők gyakran hivatkoznak arra, hogy az állatkínzás szoros összefüggést mutat az ember elleni erőszakkal. Léteznek olyan tanulmányok, amelyek szerint az állatkínzók nagyobb valószínűséggel követnek el erőszakot emberekkel szemben, emiatt többen úgy gondolják, hogy ha csökkentjük a társadalomban az állatokkal szembeni erőszakot, akkor az emberrel szembeni erőszak is csökkenni fog. Ez az összefüggés vita tárgya, e tanulmányok kritikusai szerint többet árul el a kriminológiai adatgyűjtésről, mint az emberek cselekedeteinek okáról. Az semmiképpen sem jelenthető ki, hogy egy állatkínzó mindenképp emberkínzó is, azt viszont több kutatás megmutatta, hogy a visszaeső nemierőszak-tevők és sorozatgyilkosok nagy része állattal is kegyetlenkedett már. Kis Anna pszichológus a Narancs kérdésére elmondta: „A kevés meglévő adatból az látszik, hogy az állatkínzást elkövetők között nagy volt az alkoholfüggők, illetve az antiszociális személyiségzavarral küzdők aránya, valamint összefüggést találtak a gyermekkori magatartászavarokkal is. Nagy szerep jut a családnak is, a családtagok antiszociális viselkedése és a családon belüli erőszak is megjelent a vizsgált személyek történetében.” |
| Nonhumán személyek Az állat fogalmának kulturális konstrukciójával, annak történetével, filozófiai, irodalmi, művészettörténeti beágyazottságával, az állatok jogaival egy friss interdiszciplináris kultúratudomány, az animal studies foglalkozik: „állatelméletek” kurzust az ELTE BTK-n is tartottak tavaly, s több esztéta, filozófus is aktív e területen. „Az állatelméletek etikai ága nemcsak a házi kedvencként tartott állatokkal szembeni etikai viszonnyal foglalkozik, ellentétben a bulvármédiával, hanem az élelmiszeripari feldolgozásra tenyésztett állatokéval is. Az animal turn, vagyis az állati paradigmaváltás azzal az évezredes elgondolással szakít, hogy az állatokkal az ember bármit megtehet, mint egy tárggyal, mivel az állatok nem beszélnek, nem gondolkodnak, nincs lelkük, nincs rangjuk, nincs hatalmuk, nem tudják eltörölni a nyomukat” – mondja Selyem Zsuzsa, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának docense, amikor az állatkínzás és az animal studies kapcsolatáról kérdezem. „Peter Singer 1975-ben az Animal Liberation című szövegében gyűjtötte össze, miért nem helyes tárgyként kezelni az állatokat, Donna Haraway pedig azzal a szemlélettel számolt le, hogy az ember, ez a hiú állat a teremtés koronája, és a többi, alacsonyabb rendű élőlény arra van, hogy őt szolgálja.” A diszciplína politikai ága elítéli az állatkerteket, az állatok cirkuszi szerepeltetését vagy az ipari állattartást, ahol az állatok rövid életüket egy sötétzárkában töltik kényszerzabálással. A cél, hogy a törvény előtt a főemlősök, például az orangután vagy a csimpánz, és más emlősök, mint például a delfin vagy a bálna „nonhumán személyek” legyenek: ne lehessen fogva tartani, kísérleti célokra használni őket. Felmerülhet a kérdés, hogy miért az állatok szenvedésére legyünk érzékenyek, amikor napi szinten olyan súlyos szenvedésnek vannak az emberek is kitéve? Az állatelméletek nem foglalkoznak ezzel, hiszen természetesnek veszik: az állatok iránti felelősség csak fokozza az emberi életek iránti felelősséget. |
