Simon-Júda-napi vásár Párkányban

Traktátus

  • - ts -
  • 1999. október 29.

Lokál

Simon is meg Juda is: akkor nekünk ott a helyünk, bár nem tudjuk, mit szólnak ehhez kollégáink a szélsőjobbról. Csakhogy már akkor is ide jártunk, konkrétan minőségi munkaruhát csempészni, amikor az oldalakat még fel sem találták. Párkányt különben is imádjuk, pláne a tavalyelőtti népszavazás óta. Olyan hely az, ahol az utcán szembejön a polgármester - csak emlékeztetőül: Ján Oravec, szlovák -, és képtelenség neki előre köszönni. Próbálkozunk, próbálkozunk, eddig még soha nem bírtuk megelőzni, most hogy is sikerülhetett volna, amikor úgyszólván folyamatosan tele volt a szánk.

A magas alkalom hagyományai természetesen a régmúlt időkbe hajlanak, ám mi csak odáig fókuszálunk ezúttal, ameddig a takarónk ér, az átkosig. A már említett munkaruha-csempészgetés sötét idilljéig.

Az volt, hogy a csehszlovák cipőipar nagyon állat volt. Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy északi szomszédaink például állati eredetű bőröket használtak volna lábbeli készítésre, ellenkezőleg. Egyes, máig sem ellenőrzött állítások szerint Gustáv Husák odáig vetemedett, hogy a telefonjához nyúlt, fölkérni Brigitte Bardot (Bardotot, tudja a fene), ugyan lenne már náluk cipőügyi miniszter, az állatvédőket nagyon bírják arra, de végül nem jött össze a dolog, a művésznő libabőrös lett az ötlettől (ha tetszik érteni szlovák spráhe), és különben sem tudta összeszedni a párttagsághoz szükséges két ajánlót.

Szóval a csehszlovák cipők inkább olyan rusnyák voltak, mint az állat. Viszont nevetségesen olcsóba kerültek, és a párkányi vásáron annyi volt belőlük, hogy a föld összes kínaijának és marslakójának három darab jutott volna, ha jobbos barnát kérnek.

Ennyit a dicső múltról, bár a kínaiakban azért lehet valami, de az már a jelenhez tartozik. Az van velük, hogy itt is megjelentek, és NB. cipőt árusítanak. Fókát az eszkimóknak, a marhák. Persze labdába sem rúgnak a helyi erők mellett, de biztos nem adják könnyen a bőrüket, mű, mi lenne?

A nemzetköziség további jegyében megjelentek az indiánok az Astoria aluljáróból meg Európa egész más pontjairól, és jó szokásukhoz híven sípoltak, doboltak nagy erőkkel. "Rezesbanda!" - rikoltott az egyik mérsékelten píszí, ám nagyon részeg vásárló, szerintünk nemtelen utalásként a muzsikusok bőrszínére (hogy ki ne csússzunk a cipőproblematikumból).

Nagyjában-egészében egy fél városnyi, voltaképpen itthon is ismeretes pulóver-cipő-falvédő-otthonka-búváróra lerakat illegeti magát nekünk, de ettől még nem mennénk falnak. Pedig nekimentünk, isten a megmondhatója. A szlovákiai vásározási szokások egyik legjelentősebb ismerője múlt karácsonyi számunkban megállapította, hogy a tót atyafiak és a velük erősen szövetséges helybéli magyarság legelsősorban az asztali örömöknek szeret áldozni a vásárjain. Nincs ez másként Párkányban sem.

A pesti polgár is alkalmasint töltekezni jár ide. Jó-jó, vesz egy-egy rondább cipőt az anyósának, egy-egy szökkenő szarvast ábrázoló falvédőt önmagának rövidital hatása alatt, de a lényeg az eszem-iszom. Mármost szeretik önök Brahmsot? Az semmi, hát a burcákot? Az idén lassabban forr, mert olyan mustféleség az istenadta, de már van húzása neki. Októbertől karácsonyig mérik vagy pohárba, vagy elvitelre másfél literes pillepalackba immár két országszerte csehek és szlovákok. Olcsó, finom és ráz. Hát a medovinka megvan? Mézbor, csuprok. Forralva vagy csak úgy. Aki a tévéreklámban az édes bűnbeesést emlegeti, egészen biztos, hogy nem ivott még ilyet, vagy nem ismerte sohasem a bővérű Kovácsnét a negyedikről, és ez még csak az italválaszték egy keskeny, ám feltétlenül figyelemre méltó szelete. A mezei forralt bort is ügyesebben csinálják, talán az lehet az oka, hogy alapanyag gyanánt, ellentétben velünk, bort használnak, ami feléjük egy szőlőből készült szeszesital-féleséget jelent (szlovák lengvidzs, ugyebár).

Hurka, kolbász, birkagulyás (a gulyás-gulás környűlállás mibenléte számos különbözőséget foglal magában, de mind elhagyjuk), hal, oldalas: sülve-főve együtt vannak.

A boldogult emlékű szocializmus húzd meg, ereszd meg világában a csehszlovákoknak enni-inni és sorban állni szabadott, olcsóért, már bocsánat: szarért-húgyért, az illetlen fordulat számos lehetséges értelmében. Egy dolog viszont nem esett meg velük. Soha nem kapott náluk értelmet az "olcsó húsnak híg a leve" kezdetű és végű közmondás. Bár kevés pénzért töltögethették hasukat, mégsem kaptak rá az élelmiszer-hamisításra vagy a szeszpancsolásra. A bóti kolbász is hét nyelven beszél náluk, hát még a házi. A sörről külön, gondolom, egymás közt nem is kell szólanunk.

A malacon a bőrt ropogósra sütik, ahelyett például, hogy cipőt csinálnának belőle. Ezt ünneplik ilyentájt (meg sokszor máskor is) három és fél napon át kivilágos virradatig, rettentő rőf kolbászok és forró borok között. Néha, mintegy levezetésként vesznek egy cipőt, de inkább még egy sört.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.