"Új üzleti vállalkozásba kezdek" - mondja Norbi, a pincér ismerősöm, aki évek óta az éjszakában dolgozik. A sima modorú, machiavellista fiatalember öt nyelven beszél (legalábbis kiszolgál), és csomókban tapadnak rá a nők. Sok minden volt már eddig, de legújabb "üzleti" vállalkozásához pénz kell, ezért hívja régi ismerőseit, akiknek különböző kocsmákban adja elő üzleti tervét. Mi is így találkozunk. Norbi minden adatot és információt megad annak, aki be akar szállni. A meggazdagodás receptje pedig roppant egyszerű: lányokat kell futtatni és beszedni tőlük a sápot.
Az ötlet úgy jött, hogy Norbi új munkahelyére gyakran járnak lányok az éjszakából. Sokat beszélgetett velük, kezdőkkel, haladókkal egyaránt. Elmondása szerint több ingyen menetben is része volt, mire rájött, hogy akár üzletszerűen foglalkozhatna lányokkal. Elhatározását az pecsételte meg, hogy bejelentkezett nála egy kis "újonc", aki a segítségét kérte. Nem mondott nemet.
Megszólal a fejemben a vészcsengő: kizárt, hogy egy nő önként jelentkezzen be a stricinél. Annyi beszámolót olvastam már arról, hogyan "kényszerítettek szexre", "raboltak el" csajokat. Épeszű nő elvileg nem tesz ilyet. Kétségeim eloszlatása végett felhívom Földi Ágnest a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezeténél. Földi elmondja: a prostituáltak jelentős része önként vállalja, hogy "valaki vigyázzon rá", hiszen a prostitúció törvényi szabályozása miatt
komoly életveszélyben van
a munkáját végző lány. "A türelmi zónák általában távol esnek minden olyan területtől, ahol valaki esetleg rendőrt hívna, ha történik valami, így egy lány tényleg életveszélyben van, ha beszáll az ismeretlen autójába. Egy 'erős' férfi ilyenkor nagy segítség lehet." Ha pedig valaki nem az utcán szeretné űzni az ipart, annak pénzre van szüksége, s itt kerülnek képbe a Norbi-féle fiatalemberek.
Norbi szerint a következők kellenek ahhoz, hogy valaki prostituáltként "érvényesülhessen" a városban. Kell egy könnyen megközelíthető lakás, ahol van parkolási lehetőség, és a szomszédok nem kíváncsiskodnak. Egy ilyen minimum százezer forint plusz kaució, a havi rezsi költségeit nem is említve. Természetesen a reklámköltségek is a kezdő stricire hárulnak. Ha csak a befuttatott, már működő internetes "pillangókat" hirdető honlapok tarifáját vesszük alapul, ez több tízezer forintra tehető összeg, de ekkor még nem kalkuláltunk a különböző társkereső vagy szexmagazinok hirdetési tarifájával. A fotósok sem dolgoznak ingyen, egy-egy erotikus fotózás harminc-negyvenezer forintnál indul. "Ha mindezt kifizettük - mondja Norbi -, utána fel is kell öltöztetni a 'portékát', és később is muszáj újabb és újabb ruhadarabokat, parfümöt, szexi fehérneműt vásárolni neki, szóval nem két forintba kerül egy ilyen vállalkozás elindítása. Nagy a rizikó, és ne felejtsd el, hogy ez másfél évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, már ha tudják bizonyítani."
A legtöbb esetben persze nem tudják. Maga az üzletszerű kéjelgés is neccesen bizonyítható, a "protektor" pedig, ha rendőrt lát, hamar felköti a nyúlcipőt. Egy lakásban tartott rendőrségi razzia során sem tudják érdemben bizonyítani, hogy az ott tartózkodó férfi valóban a lány "menedzsere" lenne. Ehhez szükség lenne a prostituált vallomására is. Egy prostituált inkább felveszi a kapcsolatot különböző civil egyesületekkel, mint a rendőrséggel. Rosszak a tapasztalatok.
A konkurens "vállalkozóktól" viszont nem kell félnie sem a menedzsernek, sem a lánynak. Míg az utcán gyakran fordulnak elő összetűzések, a bérelt lakásokban nincs rivalizálás, egyik konkurens strici sem megy át, hogy megzavarja a munkatárs üzletét. "Senki sem rizikózza meg, hogy valamelyik éberebb szomszéd rendőrt hívjon egy hangosabb vita miatt."
A várható profitról Norbi a következőt mondja: "Ha egy numera tízezer forintba kerül, egy jó hónapban megkereshetünk akár havi félmilliót is - a költségek levonása előtt. Persze nyilván be kell kalkulálni, hogy az elején nem leszünk ilyen jók." Arra a kérdésre, hogy milyen kuncsaftokra számít, csak a vállát vonogatja. Kezdésnek a baráti/ismerősi körnek kínálja fel a lányt, de persze bárki megkaphatja, aki kifizeti a "beugrót". "A lány munkáját természetesen ellenőrzöm, tudni fogom, hogy egy nap hány kuncsaft volt. A lánynak minden munka után kötelezően le kell adnia a pénzt."
Csak a kuncsaftra és a lányra tartozik,
mi történik a szoba zárt ajtói mögött. Az alapárba egy "normális" nemi aktus tartozik gumi óvszerrel, a lánytól függ, hogy a kuncsaftok "speciális" igényeit mennyiért vállalja el -körülbelül az alapárral megegyező összeget lehet megkeresni különböző extrákkal, melyeknek csak a szolgáltató gusztusa és jó ízlése szab gátat. Ezekről a pénzekről viszont a "menedzser" csak akkor tud, ha a lány elmondja. Persze vannak olyan módszerek, melyek azt szolgálják, hogy a vállalkozáson belül ne legyenek titkok.
"A nőt havonta verni kell - mondja Norbi higgadtan. - Ha tudja, ki a főnök, nem ver át." Amikor azt firtatom, nem fél-e attól, hogy egy verés után a lány elhagyná, csupán annyit mond: "Ennek a kiscsajnak én vagyok a legjobb barátja, csak én nem fizetek a szexért. Csak rám számíthat, ha baj van, egy telefonhívásra máris ugrok. Különben is a csajok döntik el, hogy akarják-e az ilyen típusú munkát." Kérdezem, hogy a futtatott lány szerelmes-e belé. Nem tudja, és nem is érdekli. Arra azonban nagyon figyel, hogy lehetőleg senki mással ne tudjon olyan "belsőséges" kapcsolatot kialakítani, mint amilyen közöttük van. Ha a lány nagyon barátkozna valakivel, tesz róla, hogy ne alakuljon ki semmi, akár el is tilthatja védencét régi barátnőktől, családtól, ha úgy látja, rosszat tesz az üzletnek. Ezért cserébe a védelmezett minden költségét fedezi: fizeti a mobiltelefonját, az öltözködését, a szépségszalonokat, szinte mindent. Csak költőpénz maradhat a lánynál.
"Mi van akkor, ha a lány ki akar szállni az üzletből?" - kérdezem. - "Semmi. Ha kifizeti azt az összeget, amellyel beszálltam a buliba, valamint némi fájdalompénzt, mehet isten hírével - mondja Norbi. - Én nem kényszerítek senkit semmire."
Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen egyesület szóvivője már nem látja ennyire egyértelműnek a helyzetet. Bár egyesületük fő profilja a családon belüli erőszak, segélyvonalas tapasztalataik szerint a prostitúcióba kerülő és a bántalmazott nők betörése között
kísérteties hasonlóság
mutatkozik. Ez egyrészt abból következik, hogy a prostituáltak nagy része párkapcsolatban él futtatójával, másrészt a bántalmazók technikái jórészt azonosak. Egy olyan nő, akinek az egyetlen intim kapcsolata a futtatója, könnyedén legyárt olyan magyarázatokat, mint a kapcsolatukban bántalmazott nők: "Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. ' az erősebb." "Nem tudnám egyedül eltartani magam."
Ritkán fordul elő, hogy a prostituáltak egyedül vállalkoznának és bérelnének lakást. Példa persze erre is akad: a prostituáltakkal foglalkozó alapítványok munkatársai állítják, hogy változóban van az a tendencia, amikor csak a "menedzserek" aktív segítségével lehetett lakást bérelni szexuális szolgáltatások céljából. Egyre többször fordul elő, hogy inkább több lány is összeáll a közös bérleményre. Ebben a helyzetben legalább nincsenek kitéve a "menedzserek" szeszélyeinek, igaz, nem is védi meg őket senki sem.
"A védelemre pedig szükség lenne - mondja Edit, aki a szakmában dolgozik. - Persze hiába van stricije a lánynak, ha nem ér oda időben, a kuncsaft mindent megtehet. Tíz perc bőven elegendő ahhoz, hogy bárkit megerőszakoljanak, megverjenek, vagy olyasmire kényszerítsenek, ami nem volt benne az alkuban. Mégis fontos a biztonságérzet. Ha egy kuncsaft fizetés nélkül távozik, én nem tudok elé állni a magam ötven kilójával. Na, ezért kellenek a menedzserek."
