Nyugat-európai országokban a házfoglalásnak kultúrája van. Nálunk stigmatizált állapot. Külföldön a házfoglalók elismert kultúrateremtők. Nálunk törvénysértő hippik. Más uniós országokban törvény védi a squattereket. Nálunk a törvény nevében lépnek föl ellenük. Jobb helyeken az is teremthet kultúrát, akinek "csak" kreativitása és kapacitása van hozzá. Nálunk nem. Sok minden más mellett ez is kiderült a Centrum Csoport legutóbbi akciója és az azt követő "tárgyalások" során.
A csoport tavaly az egykori Úttörő Áruházat foglalta el. Akkor két hétig maradhattak. Idén október 2-án a pesti egykori zsidónegyed három éve nem használt - korábban kóser húsüzemnek és munkaszolgálatosok érdekvédelmi szövetségének is otthont adó -, Kazinczy utca 41. szám alatti házat nézték ki, de ezúttal a megnyitó előtt kiebrudalta őket a karhatalom. Önkéntes kivonulásukért cserébe tárgyalást és önkormányzati döntést ígértek. Egyiket sem teljesítették.
Az állampolgárok többsége és a politika szemében a házfoglalók szakadt pernahajderek csupán, akik törvényellenesen tevékenykednek. A média sem tálalta másképp akcióikat. Holott nyelveket beszélő egyetemistákról, gondolkodó és kozmopolita fiatalokról van szó, akiknek nem az illegalitás és a konfrontáció a céljuk; nem szeparálódni szeretnének, hanem szervesen kapcsolódni a város életébe, és együttműködni a helyi lakosokkal. De mert az önkormányzat nem veszi őket komolyan, marad a demonstráció és a figyelemfelkeltés. A házfoglalás tiltakozás a közterek elhanyagoltsága, a fiatalok lakás-problémái, a műemlékvédelmi intézkedések eltussolása és a hajléktalanság ellen.
*
Nem pénzfeldobással döntik el, hogy melyik házba hatolnak be. A házfoglalást kutatómunka előzi meg, mivel a cél egy alternatív kulturális-szociális központ létrehozása is. Egy ház lefoglalásánál ezért elsődleges szempont, hogy ne legyen életveszélyesnek nyilvánítva. Így például a rendőrség testi épségükre hivatkozva nem tessékelheti ki őket. További szempontok, hogy jól megközelíthető helyen van-e, mit lehet kihozni az épületből, illetve mennyi felújítási munkát igényel. Utánajárnak annak is, hogy ki a tulajdonos, van-e terve az épülettel, s hogy az mióta áll üresen.
Mindez megtörtént a Kazinczy utca 41. október elejei elfoglalása előtt is. A hatalmas, körfolyosós épület jó adottságú: a három házrész két szintjén számtalan szoba található. A squatterek az akció előtti péntek esti találkozón megbeszélték: amennyiben a hatóság fellép ellenük, mindenki csinálja tovább azt, amit a hívatlan vendégek megérkezése előtt is. Még véletlenül sem tanúsítanak erőszakos ellenállást: az nem vezetne semmire, és távol áll a filozófiájuktól. A beköltözés október 1-jén délután kezdődött, teljes titok-tartásban. Az első nap illegális takarítással telt: "jogellenesen" eltávolították a három év alatt felhalmozódott hulladékot és építési törmeléket, továbbá - szintén illetéktelenül - eltüntettek egy macskatetemet is.
A házfoglalók egy nap alatt valósították meg azt, amire az önkormányzat három év alatt képtelen volt: értelmes célra hasznosítottak egy üresen álló házat. Nyitottak egy nonprofit kávézót meg egy ingyenes csereruhatárat, továbbá berendeztek egy galériát. Terveztek lakószobákat bántalmazott nőknek, gyerekeknek, illetve hajléktalanoknak, műtermet autonóm művészeknek, próbatermet független zenekaroknak, népkonyhát, ingyenes internetkávézót és könyvtárat. Nem mellesleg mindez mindenki számára nyitott és ingyen hozzáférhető - lett volna.
Október 2-án délután fél négykor megjelent a hatóság. Fél óra elteltével már egész tömeggé duzzadtak a kíváncsiskodók: újságírók, tévéstábok, fotóriporterek, rendőrök, szimpatizánsok, bámészkodók. Valakinek megvolt Hont Andrásnak, a tulajdonos hetedik kerületi önkormányzat fideszes képviselőjének a telefonszáma. Hont megígérte: ha kidobják neki a kulcsot, nem adja oda a rendőröknek. Egy ugyan bejön vele, de másképp nem megy. Áll az alku. Hont ultimátumot adott: ha a foglalók önként kivonulnak, biztosítja a szabad kivonulást, továbbá garantálja a tárgyalást, és azt, hogy a házban minden érintetlenül marad. A házfoglalók körbevezették a politikust, és elmondták céljaikat: a házban alulról szerveződő szociális-kulturális központot szeretnének létrehozni; az épületet 1 forintért bérelnék, ellenben a rezsit maguk fizetnék. Nem pénzt, csak egy üres házat szeretnének, ami egyébként is évek óta kihasználatlanul áll. És nem akarják keresztülhúzni az önkormányzat számításait, amint használatba kívánják venni az épületet, ők azonnal kiköltöznek. Hont biztosította a squattereket: ha az önkormányzat nem támogatja a tervet, be fog terjeszteni egy javaslatot, hogy egy másik ingatlant szánjanak ugyanerre a célra. Ugyanakkor attól tart: ha ez sikerül, egyre több házfoglalásra számíthatunk a fővárosban.
A házfoglalók és Hont végül megállapodtak: elhagyják a helyet, és másnap, azaz hétfőn, délelőtt tizenegykor tárgyalást tartanak a kerület MSZP-s kulturális alpolgármesterével, Demeter Tamással.
*
A házfoglalók nehezményezik, hogy rengeteg épület áll kihasz-nálatlanul és üresen, miközben a hajléktalanság egyre nagyobb gond Magyarországon, és a lakhatáshoz való jog még a magyar alkotmány értelmében is alapvető emberi jog. 'k ingyen segítenének a helyzet felszámolásában, ha az önkormányzat komolyan venné őket. Több hivatalt végigjártak már, de vagy élből elutasították őket, vagy évekig kellett volna pályázniuk a ház bérléséért, ami, ha esetleg összejönne is, horribilis összegbe kerülne, s erre az aktivistáknak nincs forrásuk. Külföldön a jogszabályok szerint azt az ingatlant, amit bizonyíthatóan legalább egy éve nem használt a tulajdonosa, elfoglalhatja az, aki egy asztalt, egy széket és egy ágyat helyez el benne. Innentől kezdve a házfoglalónak törvény biztosította jogai vannak.
A házfoglalók szerint a fővárosi önkormányzatok tudatosan gettósítanak, hogy kitelepítsék a szegényeket és beköltöztessék a gazdagokat. Az épületeket eladják befektetőknek, vagy új építésű lakásokat húzatnak fel a helyükre, amik csak a jómódúak számára elérhetők. Városvédelmi szempontból is rendkívül károsnak ítélik az önkormányzatok ilyesfajta spekulációit: mivel a műemlékeket a magyar jogszabályok értelmében nem lehet lebontani, felújításukra pedig (legalábbis az önkormányzatok ezt mondják) nincs pénzük, tudatosan hagyják az épületeket lepukkanni, hogy aztán - mivel az állagromlással megszűnik a ház műemléki védettsége - eladják őket.
*
A megígért tárgyaláson aztán Demeter Tamás kulturális alpolgármester helyből kitessékelt mindenkit az erzsébetvárosi önkormányzat épületéből, mondván, hogy jogsértő magatartása miatt nem tekinti hivatalos tárgyaló félnek a Centrum Csoportot. Bár a házfoglalók céljával egyetért, a megvalósítással nem. Magyarország jogállam, s nem engedhető meg a jogsértő magatartás, amit a foglalók a Kazinczy utcába való illetéktelen behatolásukkal tanúsítottak. Ha jóváhagyná a házfoglalók tettét, az precedens értékű lenne, és lavinát indíthatna el. Végül kijelentette: illegális tevékenységet folytató csoporttal semmilyen körülmények között nem tárgyal. A házfoglalók neki is elmondták azt, amit korábban Hontnak. Hosszas egyezkedés után az alpolgármester belement, hogy a centrumosokat támogató, hivatalosan bejegyzett civil szervezetekkel tárgyaljon, amelyek benyújtanak az önkormányzathoz egy portfóliót, amit Demeter Tamás megvizsgál.
"A vakot sem lehet átvezetni az utcán, ha nem akarja" - többek között ez volt Demeter Tamás válasza arra, miért nem kérnek a házfoglalók a segítségéből. Ügyük október 21-én napirendre sem került. Az alpolgármester nem emlékezett ilyesfajta ígéretre, meg arra az október 6-i nyilatkozatára sem, amit az egyik közszolgálati csa-torna műsorában tett, miszerint "olyan megállapodást tudnánk kötni velük, hogy addig és csak addig használhatják, amíg ezek a feltételek fönnállnak. Tehát nem zavarják a környék nyugalmát, és garanciát biztosítanak arra, hogy amennyiben az önkormányzat hasznosítani akarja, akkor máshol keresnek ilyen lehetőséget."
Az alpolgármester szerint két okból sem tudnak érdemben foglalkozni a házfoglalók ügyével: egyrészt a beadványukon nincs aláírás, így "ha akarnék, sem tudnám, hogy kinek válaszoljak". Ez a formai ok. A tartalmi szerint "a beadvány 90 százalékban olyan dolgokat tartalmaz, amit mi is tökéletesen teljesítünk. Egyébként is van már egy civil ház Erzsébetvárosban, felesleges, hogy még egy legyen." A Centrum Csoport szerint tizenkét civil szervezet is aláírta a beadványukat, s ezeknek több mint a fele hivatalosan bejegyzett. A portfólión elérhetőséget is megadtak.
Hont András nem nyilatkozik addig, amíg Demeter hivatalos formában közzé nem teszi véleményét. A képviselő mindenesetre tartja magát korábbi ígéretéhez, miszerint ha az önkormányzat végleg elutasítja a Centrum Csoport tervét, beterjeszt egy javaslatot, hogy egy másik ingatlant szánjanak ugyanerre a célra. Javaslatában a Centrum Csoport helyett a portfóliót aláíró civil szervezeteket jelöli meg a ház esetleges működtetőinek. Az eddigiekből erősen valószínűsíthető, hogy Hont megírja még ezt a javaslatot.
