Szivárvány a völgyben - Ozorai goaparty

  • Dusza Erika
  • 2005.09.01 00:00

Lokál

Egyhangúak a völgyben a napok. Ettünk egy tál ételt a szervező Birkás család sátrában, majd leheveredtünk egy lankán.Ami-kor lement a nap,felvertük a sátrat, aztán indultunk a "Nagytemplomba" táncolni.

Egyhangúak a völgyben a napok. Ettünk egy tál ételt a szervező Birkás család sátrában, majd leheveredtünk egy lankán.Ami-kor lement a nap,felvertük a sátrat, aztán indultunk a "Nagytemplomba" táncolni.

Ozorán minden ugyanolyan, mint tavaly. Csak Panda fősámánt hiányolom, őt az édesanyja bevitette az elmeosztályra, miután kidobált a lakás ablakán néhány, szerinte fölösleges tárgyat. Ez volt az első és egyben utolsó pletyka, amit hallottam, persze csak véletlenül, mivel a paradicsomban nincsenek pletykák.

Párhuzamos univerzum

A parti idején az ozorai völgy sátorvárossá változik - éttermekkel, teázókkal, bazárokkal, sok gyerekkel, kutyával, síppal-dobbal. És ezerszázalékos nyugalommal. A völgy közepén felállított "Nagytemplomban" napi 24 órában nyomják a dj-k a goát (lásd A természet gyermekei című keretes írásunkat), a törzstagok pedig végigtáncolják az öt napot. Leginkább a Mátrix 2 zioni partijához hasonló az esemény.

Az első nap hajnali ötig tomboltam kifelé magamból a szamszárát, akkor a bokám azt mondta, köszöni, mára elég lesz. De reggel kilenckor már kivert a sátorból a nap, úgyhogy reggeliztünk egyet, aztán vissza a "Nagytemplomba". A nappaliparti igazán szürreális, ahogy félmeztelen emberek egyszerre ugrálnak a völgyben.Itt nincs ego, nincs létpara - nincs semmi. Csak a pap, vagyis a dj és a hullámzó tömeg. Az első este egy Ozzy Osborne-hasonmás szó szerint megőrjítette a népet. Egyébként is a hely tele volt hasonmásokkal, de az a vicc, hogy olyanokéival, akik amúgy biztosan nem jönnének ide: úgy látszik, tényleg van egy párhuzamos univerzum. Én pedig minden dj-be - akik kétóránként váltogatták egymást a "szószéken" - szerelmes leszek, legalábbis amíg játszanak. Akik képesek ilyen mértékben a "lelkembe törni", azokat csak imádni lehet. Meg hálálkodni nekik, hogy olyan meditatív állapotba taszajtanak, amilyenből nem nagyon akarok kijönni.

Birkásék biznisze

Ami az ozorai goaparti történetét illeti, a napfogyatkozás idején, 1999 augusztusában baráti látogatásra hazánkba érkezett a Rainbow család. A Rainbow Tribe több ezer tagja egy hónapos nemzetközi találkozóját Ozorán tartotta, ami annyira jól sikerült, hogy azóta minden év augusztusában egyhetes partira gyűlnek itt össze a goa szerelmesei.

Mindez egy helyi nagycsaládnak köszönhető, amelytől az első évben a parti helyszínéül szolgáló völgyet bérelték a rainbow-sok. A birkatartó Birkáséké az egész földterület, s miután látták, mekkora buli kerekedett náluk, elhatározták: partiszervező vállalkozásba fognak. Bevezették a vizet a völgybe, Toi-toi vécéket hozattak, és szalmabálákból természetbarát zuhanyzókat alakítottak ki az egyik hodályban. Természetesen az étkeztetést is családilag oldották meg, így pár száz forintból mindenki házi kosztot ehetett két eksztázis között.

A Rainbow Familyről Brother Boli - aki annak idején társaival megtalálta az ozorai helyszínt - a következőt írja a zene.net honlapon: "Egy hopi indián prófécia szerint amikor a Föld már annyira beteg lesz, hogy a vadállatok teljes kipusztulása is elkerülhetetlenné válik, akkor jön majd egy törzs, melynek tagjai a bolygó összes kultúrájából, nemzetségéből azok az egymásra talált emberek lesznek, akik szavak helyett a tettekben hisznek, és ez a törzs fogja megállítani a végső pusztulást és meggyógyítani a Földet, és ennek a törzsnek a neve: a Szivárvány Harcosai."

Eddig a jóslat,

amiben persze nem muszáj hinni, az viszont tény, hogy itt ez a mára már több tízezer tagot számláló nemzetközi szerveződés, a Rainbow Family of Living Light (Élő Fény Szivárvány Család), mely a világ majd minden táján megtalálható Rainbow Tribe-okból (Szivárvány törzsekből) áll. A legelső találkozót 1972 augusztusában az USA Colorado államában, az indiánok által szent helyként tisztelt Table Mountain fennsíkján tartották, ahol tizenötezer nonkonformista, akkoriban hippinek titulált fiatal gyűlt össze. Az azóta eltelt több mint harminc év alatt közösségek százai alakultak Afrikától Indiáig, Oroszországtól Ausztráliáig szinte mindenütt, kilométerekre a lakott területektől, erdőkben, hegyekben, dzsungelekben, ahol önellátó, ökofalu jellegű lakóközösségekben, törzsi, félnomád körülmények között, indián tipikben, kunyhókban, jurtákban, elektromosság-, vegyszer- és műanyagmentes környezetben próbálnak meg harmóniában élni a természettel.

A Rainbow-t gyakran ellenkulturális olvasztótégelynek nevezi a nyugati média, mert a jelenlegi világrendet elutasító hiedelemviláguk igen összetett: az indiánkultuszok, a szibériai samanizmus, a tibeti buddhista, az afrikai rasztafari, az indiai hindu és még egy sor ősi tanítás elegye, melyben igen fontos szerepet kapnak a különböző mágikus rituálék. A Rainbow Family egy része állandóan vándorol, sorra látogatják regionális kommunáikat, így tartják és ápolják a kapcsolatot egymás között a törzsek.

És hogy milyen az ozorai törzs? Vegyes. Vannak a nagyon goások, kopott szerelésben, rasztahajjal, rasztagyerekekkel, rasztakutyákkal, mezítláb, napbarnított testtel. De nem is az öltözékből, hanem ahogy táncolnak, arról ismerhetők fel. Bennük van a ritmus. A többség persze "nem vagyok goás, csak idekeveredtem" típus divatos holmikban, akiknek a lendülete doppingfüggő, ha kiment,csak állnak bambán a templom szélén, és néznek maguk elé. Nem hiszik, hogy a táncmeditációtól olyan transzba kerülhetsz, amit egyik drog sem képes előidézni. Végezetül van a mi fajtánk, aki se nem ilyen, se nem olyan, csak szereti a goát, és városi lakásban él.

A természet gyermekei

A goakultúra a hatvanas évek vége felé, az India délkeleti partján található Goa-partvidékről indult. Abban az időben világutazó hippik, kalandkeresők, rocksztárok lepték el ezt a páratlan szépségű tengerpartot. A legtöbben azonban nem bírták a tempót, így a nyolcvanas évekre már csak egy kis, amerikaiakból és európaiakból álló csoport maradt ott. A kilencvenes években azonban jött az új zenei front: az acid. A partvidék lakói azonnal rákaptak az új stílusra, s továbbfejlesztették. A "nagy elindító" Goa Gil, egy Goán élő San Franciscó-i freak, az igazi goaguru. Gil és társai már régóta nyomták az elektronikus hangzásokat. A techno, az acid, az industrial, a Detroit, az electro, a new beat stílusból és a hetvenes évek pszichedélikus hangzású zenéinek hatása alatt állt végül is össze a goatrance, melynek közvetlen előfutára a Killing Joke és az első igazi goaszámot jegyző belga Front242.

A psy/goa zenék esetében viszonylag kevés jól behatárolható stílusjegyet említhetünk. A számok ritmusa alapvetően 4/4, a sebességük 135-150 bpm között mozog leginkább. A zenék sok furcsa, pszichedélikus hangból, agycsavaró és utaztató témákból, rengeteg ritmikai elemből és effektekből épülnek föl.

Forrás: www.goa.hu

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.