Szenzációs fotókat küld az Afrikába tartó nagy vándorlásról egy lengyelországi gólya, melyet nemcsak gyűrűvel és jeladóval, hanem kamerával is felszerelt a Siedlceben működő Grupa EkoLogiczna madárvédő szervezet – írja a kronikaonline.ro.
A gólyafotós indulásáról augusztus 7-én számolt be a szervezet, azóta a madár Ukrajnán, Románián, Bulgárián, Törökországon, Szírián és Jordánián átrepülve legutóbb, augusztus 30-án az egyiptomi Luxorból küldte a tartózkodási helye koordinátáit, és néhány bámulatos fotót. A képeket és a gólyafotós haladási útvonalának térképét a Grupa EkoLogiczna közli rendszeresen közösségi oldalán.
Mint a lap írja, négy évvel ezelőtt szerelt először jeladót gólyára a lengyel madárvédő szervezet, és 2023-ra már 16 gólyájuk viselt olyan készüléket, mely időről-időre közvetítette a madár tartózkodási koordinátáit.
Idén július 31-én az egyesület azt jelentette be, hogy Brzozów faluban egy fészek három kisgólyájára szereltek jeladót, és az egyikük kísérleti jelleggel egy kamerát is kapott, mely a tesztidőszakban jó minőségű fotókat küldött a fészekből az egyesületnek.
A kísérlet azonban egyáltalán nem indult jól. Ugyanebben a bejegyzésben számoltak be arról, hogy a kamerával felszerelt kisgólya villanyvezetéknek ütközött, és áramütés következtében elpusztult. Az egyesület képviselőinek nagy nehézségek árán sikerült megtalálniuk a tetemet és levenni róla az értékes felszerelést.
Augusztus 7-én már azt közölték, hogy a Varsói Állatkert madármenhelyével kialakított jó kapcsolatuk eredményeképpen 15, idén kikelt és két olyan felnőtt gólyát bocsátottak szabadon, amelyek valami ok folytán egy időre emberi gondoskodásra szorultak. Ebben a videóval is ellátott híradásban jelentették be, hogy a felnőtt madarak egyikére szerelték fel a jeladót és a parányi kamerát.
Közben arról is hírt adtak, hogy az elpusztult gólyafotós testvérei útnak indultak. Egyikük két nap alatt ezer kilométert tett meg, és már Bulgáriából küldte a helyadatait.
A gólyafotós első felvételei augusztus 11-én Ukrajnából, majd két nap múlva Romániából érkeztek. Az első közzétett fotókon még alig volt hasznos információ. Ezeken mezők, tarlók, ágak látszottak, no meg az ég.
Az eget mutató felvételeken azonban az is kivehető volt, hogy a fényképész gólya nincsen egyedül. Több tucat társával repül együtt. Az egyik romániai fotón az is látszott, hogy gólyák tucatja pihent meg egy kiszáradt fa ágain, a másikon úgy tűnt, mintha a gólyacsapat egy káposztaföldön keresne magának élelmet.
A fotók némelyikén persze bemozdult a kamera, sokba belelógnak a fotós szárnytollai, és általában a kamera állása sem vízszintes a fotózás pillanatában, de
ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezeket egy gólya készítette, mindenképpen értékelendő a minőség. A beszámolók szerint a „száguldó riporter gólya” a következő három nap alatt hétszáz kilométert tett meg, aztán mintha Romániában egy kicsit megtorpant volna.
Augusztus 15-én a Grupa EkoLogiczna arról számolt be, hogy a kamerás gólya 11 óra után lépte át a román-bolgár határt. Határellenőrzéssel minden bizonnyal nem volt gondja, ugyanis ekkor 1147 méter magasan repült 9 méter/szekundum (32,4 km/h) sebességgel. Az egyesület illetékese megállapította, hogy kedvezőek lehettek a repülési feltételek, mert másfél órával később már 1547 méter magasan 13,7 méter/szekundumos (49,3 km/h) sebességgel száguldott. Másnap hajnali öttől reggel kilencig táplálkozással töltötte az időt a gólyacsapat, aztán felkerekedtek, és 800 – 1600 méteres magasságban szálltak dél felé. Rövidebb pihenőkkel 16 óráig tartott a vonulás. Ekkor
Burgasz közelében újabb étkezés következett, majd éjszakára a fák ágaira húzódtak fel. A gólyák ugyanis a rókáktól, kutyáktól tartva a magaslatokat keresik éjszakai szállásul.
Augusztus 18-án már török földről küldött adatokat és képeket a gólyafotós. Estére Rodostó közelébe, a Márvány-tenger partjára érkezett. A küldött fotók szerint a gólyacsapat Törökországban elsősorban a szemétdombokon táplálkozott.
Amint a madártani egyesület leírja: a legtöbb gólya Isztambul térségében repül át Ázsiába a kontinenseket elválasztó Boszporusz-szoros fölött. A gólyák energiatakarékossági megfontolásból szeretnek a szárazföld fölött haladni. A sötétebb talajfoltok fölött ugyanis felfelé ívelő légáramlatok (termikek) alakulnak ki, és ezekben körözve emelkednek olyan magasra, amilyenre csak sikerül, hogy onnan aztán siklórepüléssel, a szárnyaikat alig mozgatva száguldjanak tovább.
A tengeren csak a szigetek fölött lehetnek ilyen felfelé tartó légáramlatok. A száguldó riporter és csapata nem a könnyű megoldást választotta. Úgy repültek 164 kilométert egy nap alatt, hogy ebből 70 kilométert a Márvány-tenger fölött tettek meg.
Minden bizonnyal ki is fáradtak, mert a következő napokban pihenő, és szemétdombi feltöltődés következett. Csak augusztus 23-án indultak tovább, nem akármilyen tempóban. Ezen a napon 340 kilométert tettek meg, és akadt olyan pillanat is, amikor a jeladós gólya 2430 méteres magasságban 70 km/órás sebességgel hasította az eget.
A következő két napban 538 kilométert haladtak, minden bizonnyal nagy magasságban. Az ezekben a napokban készített felvételeken többnyire csak az ég látszik. A legutóbbi, és egyben legszenzációsabb felvételeket hétfőn este tette közzé a madárvédő egyesület. Ezek Jordániában mutatják a népes gólyacsapatot, előbb a levegőben, aztán a földön. Két nap alatt 500 kilométert tettek meg. A Grupa EkoLogiczna a legutolsó bejegyzésben arra panaszkodik, hogy
a közel-keleti háborús övezetben zavarják a különböző jeladók működését,
így a száguldó riporterré előlépett lengyel gólyától is akkor várható tudósítás, ha már Egyiptom földje fölött repül.
Legutóbbi, csütörtöki bejelentkezésekor a Nílus felett, Luxor környékén járt a gólya és csapata.
A magyarországi gólyák indulásáról mások közt a Zöld Követ Egyesület is beszámolt:
