Végre bekeményített az LMP: Igazságot a metrójegyellenőröknek!

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 5.

Lokál

Ez aztán a határozottság!

Minden bizonnyal az is a párt elleni „médiahadjárat” része, hogy a sajtó alig-alig veszi figyelembe azokat a pozitívumokat, amik az LMP háza táján történnek. Mi tagadás, a mi figyelmünket is elkerülte, hogy pár napja fővárosi képviselőjük, Gál József Dabóczi Kálmánhoz, a BKK vezérigazgatójához írt nyílt levelet.

Gál amiatt adott hangot elégedetlenségének, mert tapasztalatai szerint a metróban alvállalkozó alkalmazásában dolgozó (tehát nem BKK-s) jegyellenőrök munkakörülményei nem elégítik ki „azt a minimumszintet, amely a 21. században, egy világvárosban elvárható lenne”.

false

Mint írja, „a jegyellenőrök személyes tárgyai (táska, kabát, esernyő stb.) és az aznapi étel- és italfogyasztáshoz szükséges ellátmányai a peronokon, a mozgólépcsők oldalában vagy a korlátokon vannak elhelyezve, tehát minden esetben az utasforgalom számára fenntartott területen. Nem biztosított a normális munkakörülmény és a pihenőidő hatékony eltöltése”.

A képviselő azt várja a BKK vezérigazgatójától, hogy a „felvázolt probléma okairól tájékoztassa és magyarázza el, hogy ezek a munkavállalók miért dolgoznak ilyen rossz körülmények között”.

A levél augusztus 2-án kelt, tudomásunk szerint válasz még nem érkezett.

false

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.