Kedves Összegyűlt Értelmiségi Elit (továbbiakban Elit)!
Összegyűltetek, mert összegyűlni fontos és nemes dolog. Összegyűléseteknek oka van és célja is, ami dicséretes. Az ok az, hogy szarban vagyunk, a cél az, hogy kimásszunk onnan.
Meglátásotok szerint a szar (egyik) oka az, hogy 2010-re lejáratódott az értelmiség, és megbukott a politika. Véleményetek szerint kimászni leginkább úgy fogunk, hogy jön majd egy új generáció, amelyik eleve nem számol az állammal, viszont hatékonyan használja az internetet, óriási eredményeket ér el az informatika területén, tulajdonképpen anyagtalan, de nem szellemtelen lényükről lemállik a szar: okos és boldog felhasználóként veszik birtokukba a jóléti piacot.
Összegezve: a hibát azok követték el, akik szerencsére ma már nem rendelkeznek politikai hatalommal, jóvá pedig majd azok teszik a hibákat, akik még nem rendelkeznek politikai hatalommal. Igen, és akkor még azt érdemes hozzátenni, hogy Ti, kedves Elit, semmiképpen nem szeretnétek politizálni, viszont szeretnétek megmondani, hogy ki politizáljon és hogyan. OK.
Éppen ezekben az időkben tanárok tízezrei harcolnak egzisztenciájuk kockáztatásával azért, hogy kimásszanak abból a közoktatásból, amelyet az éppen regnáló hatalom állított elő, és amely évtizedekre előre pecsételi meg Magyarország és a magyar gyerekek jövőjét. A magyar közoktatás törvényi, strukturális és módszertani elemeiben nincs se ötlet, se pénz, ami van benne, az Hoffmann Rózsa, Balog Zoltán, Palkovics László és néhány hasonlóan korlátolt és erőszakos komisszár rettenetes képzete az emberről és a világról.
Van tehát egy kártékony állam, benne pedig egy szenvedő nép, vannak pénzéhes és elvakult párttagok, vannak borzalmas következményekkel járó szakmai problémák. Elviselhetetlen az állapot, de vannak, akik felismerték, mit tehetnek ellene. A tanárok példát mutattak az egész országnak. Nektek is, kedves Elit!
Ti meg erre mit tesztek? Tojtok a fejükre. Ha már értelmiség, miért nem hívtátok meg a Tanítanék mozgalom képviselőit, hogy mondják el, mire van szükségük? Ők mind tanárok, az értelmiség tagjai. Mi a baj velük?
Talán az, hogy nem az Elit tagjai. Bizony ám! Nem minden értelmiségi része az elitnek, de az elit biztosan része az értelmiségnek. Így van, és akkor itt is vagyunk a lényegnél.
Kedves Elit, összegyűlésed lényege maga az összegyűlés. Semmi mást nem akarunk deklarálni, mint hogy mi mind felelősek és körültekintők vagyunk. Mi nem spórolunk az önkritikával, főleg, ha annak semmi tétje nincsen, hiszen a baj a múltban, a megoldás a jövőben keresendő. A jelen érinthetetlen, mert a jelen maga volna a Tett. A jelenben nincs töprengés, se magyarázkodás. A jelenben egy kérdés létezik csupán: itt vagy?
Az Elit nem hív meg gyakorló pedagógust, nem áll a tanárok mellé azzal, hogy „itt vagyunk”, támogatunk benneteket pénzzel, önkéntes munkával, kapcsolattal, nyilvánossággal. Az Elit nem áll politikus barátai elé azzal, hogy „álljatok meg”, nem vállal nyílt harcot, nem kockáztat, kerüli a kínos helyzeteket, hiszen a piacon sem lehet megélni Orbán Viktor támogatása nélkül.
Ha valaki úgy érzi, hogy ő az értelmiségi elit tagja, minél több olyan helyzetet kell előállítania, amelyben megmutatkozhat a Láthatatlan Ország. Fórumokat a tanároknak, a diákoknak és a szülőknek. Roadshow a 21. századi közoktatásért, nyomtatványok, online felületek. Mindehhez pénz kell és szakmai tudás. Aki az értelmiségi elit tagja, az ezen dolgozik. Vagy éppen azt próbálja kitalálni, hogyan alakítható ki egy szociális önsegítő hálózat; vagy hogyan védhetik meg az elithez nem tartozók az élethez való jogukat: hogyan akadályozható meg, hogy Magyarország egyharmada tartósan kívül érezze magát az államon.
Kedves Elit! Bocsánat a nyers tónusért, de annyit ki kell mondanunk, hogy néha komolyan vehetetlen vagy.
