Érdekes netes játékot adott ki a Lenstore. A felszínen a feladat arról szól, hogy mennyire pontosan tudunk egymástól csak leheletnyit különböző árnyalatokat kiszúrni. Olyanokat kérdez, hogy négy nagyon hasonlító narancssárga árnyalatból melyik a legvilágosabb, vagy melyik a következő szín egy ötelemes, egyre halványuló színlistából.
A kihívás akkor is pokolian nehéz lenne, ha csak ennyit kellene csinálni. Egészen jó szemem van, meg tudok különböztetni árnyalatokat, feltűnnek a részletek, biztonságosan vezetek, mert jó a perifériás látásom. Az ilyen feladatokon viszont elvérzek, mert a fene sem tud öt barackszín között különbséget tenni.
Szívesen hibáztatnám a feladatot, de élesen emlékszem arra, hogy egy korábbi szerkesztőségben a sasszemű János képszerkesztő ezer százalékra teljesítette a feladatot. Sőt, azt nem értette, hogy nem látjuk a halvány világoskék és a szomorú búzavirág közti különbséget. A játék erre van, jó szórakozást:
A színlátás közti különbségeknél azonban többet rejt a feladat. Ahhoz, hogy jól szerepeljünk, nem árt, ha a monitorunk képes a szükséges árnyalatok megjelenítésére, és ha a monitor kalibrálva van. Ezzel a két kitétellel már be is jutottunk abba az ürgelyukba, aminek talán alja sincsen. Azt a Photoshop mindenkinek megtanította, hogy egy kép eredetisége nem magától értetendő. A monitorkalibráció, a színek visszaadásának vizsgálata ugyanennek az érmének a másik oldala.
A képernyőn látott és a fájlban valójában tárolt színek különbsége vezethet ahhoz, hogy a netes fotónyomtató szolgáltatástól megrendelt képek nem néznek ki annyira jól, mint vártuk őket. Itt érdemes abba is belegondolni, hogy a legjobb turistafotóink, amiket 16-24 megapixeles felbontásban rögzítettünk, az otthoni tévé 2 megapixelén jelenik meg. (A FullHD felbontás 2,1 megapixelnek felel meg, a 4K-nak is nevezett UHD 4 megapixelnek.)
Egy-egy ilyen tapasztalat segít abban, hogy reális alapokra helyezzük a valóság észleléséhez fűződő viszonyunkat. Még az agyonhasznált Sapir-Whorf hipotézist sem kell elővennünk, amely szerint az általunk beszélt nyelv befolyással van az észlelésünkre. Ennek a nyelvészeti elméletnek a legmezítlábasabb megfogalmazása, hogy az inuitoknak sokkal több szava van a hóra, ami miatt részletesebben tudják leírni a jelenséget. Ez egyrészt nem igaz, másrészt sokkal több inuit törzs van saját nyelvekkel, mint ahányat az elmélet feltételez. (Ugyanitt, kötelező olvasmány az Érkezés című sci-fi film.)
Tanulság? Persze, hogy van. Az eszközeink befolyásolják a színérzékelésünket, a technológia több ponton nyúl ebbe bele, a nyelvnek is van szerepe az egészben, az objektíven leírható világot pedig érdemes máshogy keresni. Amúgy a játék remek. Nekem hat pont lett tízből, biztos meg tudnak verni. Hajrá!
