Adatkezelési botrány? A reklámiparnak semmi nem lehet elég kínos
38286773901_62a1c8438e_k.jpg

Adatkezelési botrány? A reklámiparnak semmi nem lehet elég kínos

Játsszunk olyat, hogy kinek mit mond az Alexander Nix név? Orbán és a nix ugribugri? Nixdorf? Nicht kompót?

Akinek a Nixdorf ugrik esetleg be, az tévúton jár. Ez a nyugatnémet számítástechnikai cég előbb a Siemensszel karöltve gyártott számítógépeket, mainapság pedig a Diebolddal együttműködve ATM-eket és fizetési terminálokat gyárt.

Nincs köze a névnek Orbán miniszterelnök úrhoz sem, aki legelőször az internetadó kapcsán jelentette ki, hogy „nix ugribugri”. Erről a fideszes HR-folyamatok állásának jelzésére használt, visszatérő elemként működő nyelvi elemről a második felbukkanása után írta meg az akkor még aktív cink.hu, hogy valójában Moldova György kamionosokról szóló könyvében hangzik el egy lapostetűt összeszedő sofőr szájából.

És ezek után már talán felesleges is elmondani, hogy a Tizedes meg a többiek magyar átöltözés-történeti alapmunkának „nicht kompót” jelenetére sem utal a név.

Alexander Nix annak a Cambridge Analyticának volt a vezérigazgatója, amit a Trump kampány megtolásán kezdve a Brexit szavazás eredményeinek eltorzításán át, egy elcsalt kenyai választásig egészen ezer dologgal megvádoltak.

Áruló barátunk, a Facebook

A politikai kampányok atombombáját találta fel a Cam­bridge Analytica vagy csak a meleg vizet adta el újracsomagolva? A szemünk láttára zajlik a kortárs internet legnagyobb botránya, amely akár a Facebook sorsát is megváltoztathatja. Vacak hete volt Mark Zuckerbergnek.

Ami egészen biztos: a Cambridge Analytica egészségtelenül sok facebookos személyes adathoz fért hozzá, Nix pedig nyugodtan nyilatkozta bele a Channel 4 kamerájába – újságíróetikai kitétel: Nix nem tudott a kameráról – hogy ha az ügyfél úgy kívánja, egy-két prostituálttal bármikor legyártják a megfelelő lejárató anyagot az ügyfél ellenfeleiről.

A Cambridge Analytica viszonylag csendesen megszűnt tavaly májusban, az egykori alkalmazottak és vezetők egy része viszont átkerült az Emerdata nevű cégbe, ami lényegében ugyanazt a munkát végzi. Közben Mark Zuckerberg Facebook-vezérnek ilyen-olyan vizsgálóbizottsági üléseken kellett beszámolnia arról, hogy hogyan kerülhetett 87 millió ember adata a Cambridge Analyticához. Ezeken az alkalmakon Zuckerberg hol megúszta a keményebb kérdéseket, hol el se ment a meghallgatásokra. Az utóbbit Nagy-Britanniával szemben engedte meg magának a Facebook alapítója.

false

 

Fotó: Web Summit

Bármennyire megúszta is a botrányt a történet minden szereplője – még a Facebook is csak bizalmat vesztett, bár abból legalább sokat – nem ért véget nyom nélkül az ügy. Legutoljára akkor csaptak fel a lángok, amikor Carol Cadwalladr brit oknyomozó újságíró, a Brexit-szavazás körüli gyanús ügyek felderítője azt vette észre, hogy a Cannes Lions kreatívipari fesztiválon Nix fog Sheryl Sandberggel, a Facebook második emberével egy kerekasztalban beszélni „az adat erkölcsi vonatkozásairól”. Friedrich Dürrennmatt drámaíró sírva könyörögne a receptért, Örkény pedig valószínűleg rummal kéri ki a következő sörét, ha bármelyikük megéréi ezt.

Ahogy a kerekasztal résztvevőinek híre ment, robbant is a bomba. A szervezők kaptak egy Lions kreatívipari díjat kettévágva, mintegy tiltakozásképpen. Cadwalladr bejelentette, hogy egy adatos visszaélésekről szóló Netflix dokumentumfilm nem hivatalos bemutatóján ott lesz a Cannes-i fesztiválon. A The Great Hack című dokumentumfilm pedig pont arról szól, mit csinált Nix és cége, és milyen hatással volt ez a vitatott választásokra.

Végül Nix letett arról, hogy csütörtökön beszéljen. Már csak a fesztiválnak kell valahogy lemosni magáról, hogy a közhangulatot tévesen olvasva meghívták az egyik legvitatottabb big datával foglalkozó embert előadni.

Amúgy minden hiábavaló

Nix és a Cambridge Analytica ügyében azért nehéz sarkos ítéletet hozni, mert nehéz felmérni, milyen hatása van egy-egy annyira célzott kampánynak, mint amilyenekre a cég specializálódott. Egy egészen friss iparági felmérés szerint viszont a sajtó, ahol az adatgyűjtő reklámok egy része fut, nem igazán látja előnyét a viselkedésalapú célzásnak. A válaszadók – mind sajtóban dolgozó, vezető beosztású figura – 45 százaléka szerint nem hozott észlelhető profitnövekedést a célzott reklám, 23 százalék szerint valamivel csökkentette a bevételeket a szupercélzott reklám.

Felmerül a kérdés, hogy ki jár jól ezekkel? A válasz pedig: az adatgyűjtést végző cégek, akikhez egyébként a sajtó reklámbevételeinek jelentős része is átvándorolt. És ennek a sajtónak a másik, hirdetési oldala az, amelyik egy darabig jó ötletnek tartotta meghívni Nixet beszélni.

Van egy vitánk nekünk, mint iparágnak, aminek az elején megiszunk pár sört, a végén pedig vizes strandpapuccsal ütjük az asztalt.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.