Csodás pofonnak szalad neki az Uber Londonban
14213474797_04f511fcf4_k.jpg
Londoni taxisok tüntetnek az Uber ellen, 2014. június 11-én.

Csodás pofonnak szalad neki az Uber Londonban

Az Uber akár maradhatott volna is a brit fővárosban, ha nem sértődött kamaszként viselkedik.

Richard Morgan brit sci-fi író magyarul egyelőre kiadatlan 2004-es Market Forces című regényében a kockázati tőkebefektető cégeknek fest izgalmas jövőt. Egyrészt azzal, hogy a regény 2049-es jelenjében teljesen legális befektetési termékként festi le a különböző rezsimek és polgárháborúk finanszírozását. (Ha bárkinek a United Fruit Company vagy az ITT ugrik be a múltból, nem téved nagyot.) Másrészt pedig azzal, hogy a versenytárgyalások eszközévé is a Mad Max-filmeket idézően felfegyverzett és páncélozott autókat teszi.

A regénynek közeli rokona a Frederik Pohl és Cyril M. Kornbluth által művelt kapitalizmuskritikus science fiction irodalom, ami önmagában érdekes, de most nem ezért vettem elő. A Market Forces színhelyén, Londonban ugyanis épp csata zajlik, ami autókról, kapitalizmusról és az ütközetben bevethető nem konvencionális fegyverekről szól. Igen, az Uberről lesz szó.

false

Londoni taxisok tüntetnek az Uber ellen, 2014. június 11-én.

Fotó: David Holt, Flickr

A most kirobbant ügy négy hónapja kezdődött, amikor a Transport for London, a brit főváros közlekedési központja csak négy hónapra hosszabbította meg az Uber London Limited taxisengedélyét. Ezzel egy időben jelezték a minicabeket – ebbe a kategóriába tartozik minden, ami nem londoni fekete (ma már színes) taxi – üzemeltető társaságnak, hogy a licenc rendes, öt évre történő meghosszabbításához négy ponton kell változtatni a társaságnak. A kifogásolt területek a következők voltak: a súlyos bűncselekmények jelentése a hatóságok felé, a sofőrök egészségügyi alkalmassági vizsgálatának megváltoztatása és az erkölcsi bizonyítványnak megfelelő papír beszerzési gyakorlatának javítása. A negyedik kérés pedig arra vonatkozott, hogy a Greyball nevű, a szabályozó hatóságok ellenőreit az Uber rendszeréből kiszűrő rendszert ugyan ne használják Londonban.

A fentiek nagy része papírmunka, adminisztráció, illetve olyan követelmények teljesítése, amelyekkel valószínűleg még a szolgáltatás legvadabb rajongói sem tudnak vitába szállni. Szó sincs például arról a TfL igényei között, hogy az Uber úgy viselkedjen, mint egy hagyományos munkaadó. Az Uber a kiszabott négy hónap alatt nem változtatott semmin, most pedig, hogy a TfL bejelentette, hogy megvonja a személyszállítási licencet a cégtől, beleállt a konfliktusba.

Az ügy önmagában nem lenne érdekes, az Uber maréknyi hasonló harcon van túl. Néhány városból ki is tiltották, köztük Budapestről is. Izgalmassá, és a Morgan-könyvet felidézővé az teszi a mostani csörtét, hogy a cég hagyományos megközelítése nem feltétlenül fog működni Londonban. Már körbejárta a sajtót a hír, hogy több százezer aláírást gyűjtött össze az Uber engedélyének meghosszabbítását kérő petíció. A cég legendásan jó a felhasználói bázisának megmozdításában és a tömeg politikai fegyverré kovácsolásában. A Transport for London azonban nem egy hagyományos demokratikus intézmény, London pedig nem egy hagyományos város. Amíg Sadiq Khan, a város polgármestere elégedett a közlekedési hatósággal, addig azt senki más nem állíthatja le. Khan pedig ugyanazt kérte az Ubertől, amit a TfL.

Az Uber tehát nincs jó helyzetben. Még próbálkozik azzal, hogy technológiai innovációval szembeni lépésnek tüntesse fel a TfL tettét. Ám ezzel óvatosan kell bánnia, mert az appot és az azon keresztül nyújtott szolgáltatásokat az Uber holland leányvállalata, az Uber BV nyújtja. A licencéért küzdő londoni társaság pedig egy nagyon egyszerű, nagyon hagyományos taxis cég. Innen szép nyerni.

(A londoni helyzetről a Reconnections blog írt kimerítő elemzést, és érdemes hozzáolvasni Naked Capitalism tavaly decemberi cikkét arról, hogy egyáltalán fenntartható-e az Uber üzleti modellje.)

Másvalaki Problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki Problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.