Hogyan ne osszunk meg álhírt?

Két-három kereséssel lebuktatható egy átlagos álhír. Mindannyian jobban járunk, ha rászokunk erre.

Kemény, nem félremagyarázható, korunk legcsúnyább visszásságára rámutató hír járta körbe vasárnap az internetet. Nagyjából így szólt:

„Rose Mallinger, a hétvégi pittsburghi zsinagógában elkövetett mészárlás egyik áldozata holokauszt-túlélő volt. Hitlert túlélte, Donald Trump Amerikáját nem.”

A szövegből több verzió létezik, több újság megírta, több újságíró megosztotta Twitteren. Rose Mallinger lett az erősödő és egyre erőszakosabbá váló amerikai szélsőjobb által elkövetett tettek megtestesítője.

A hírrel, mint mostanában annyira gyakori, egy probléma van: nem igaz. Illetve odáig igen, hogy a 97 éves Rose Mallinger valóban áldozatul esett egy antiszemita, szélsőjobboldali lövöldöző golyójának. A támadót nem nevesítjük, indítékairól nem beszélünk, minden ilyen ügy az áldozatokról szól. Kár lenne reklámozni a tettest.

A jelenség azonban, ahogy Mallingerből holokauszt-túlélő is lett, érdekes. Nem lehet pontosan lenyomozni, honnan indult ez az információ. Részben azért, mert javították a cikkeket, részben pedig, mert több helyen is feltűnt. Van, ahol csak olyan félmondatként, hogy Mallinger elég idős volt ahhoz, hogy felnőttként szemlélhesse a holokauszt borzalmát. A lapok többsége mostanra javította a téves információt, de a Twitteren és a Facebookon még kering a sztori. Ez pedig az, amiből levonhatjuk a tanulságot.

Mielőtt bármit megosztunk, ami túl jól hangzik, ami nagyon csattanós, ami hihetetlenül találó, megéri lefuttatni egy-két keresést. Szándékosan létrehozott álhírek és tévedésen alapuló félinformációk is vannak bőven. Az előbbire példa az Orbán Ráhel szülését követő álhírkampány, amelyben celebek és hírességek nevében írt nyílt levelek ítéltek el vagy támogattak egy amúgy kitalált alaphírt, mely szerint a miniszerelnök lánya mellől a kórteremből kidobtak egy másik anyát. De ugyanilyen volt Gálvölgyi János állítólagos kiállása a hajléktalanok mellett is. Szép gondolatok szerepeltek benne, csak éppen nem volt igaz.

Felmerülhet – Mallinger kapcsán fel is merült – a kérdés, hogy miért ártanak a majdnem pontos hírek? A válasz egyszerű: minden álhír a sajtóba vetett bizalmat ássa alá. Tágabb kontextusban pedig a tényeket erodálják ezek az információk. Azért kell küzdeni ellenük, hogy ne egymással versengő, jól hangzó hazugságok között éljünk, amelyek lehetetlenné teszik az eszmecserét. Legyen szó kórteremből kidobott kismamáról vagy európai no-go zónákról. Kivételesen még az irónia sem jó megküzdési stratégia. Nem érhetjük be az igazságnál kevesebbel.

Ez kivételesen nem másvalaki problémája. Viszont a technológiai meghatározottságú, a hamis híreket is a szemünk elé sodró közösségi oldalak által teremtett komoly gond.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.