Hogyan ne osszunk meg álhírt?

Két-három kereséssel lebuktatható egy átlagos álhír. Mindannyian jobban járunk, ha rászokunk erre.

Kemény, nem félremagyarázható, korunk legcsúnyább visszásságára rámutató hír járta körbe vasárnap az internetet. Nagyjából így szólt:

„Rose Mallinger, a hétvégi pittsburghi zsinagógában elkövetett mészárlás egyik áldozata holokauszt-túlélő volt. Hitlert túlélte, Donald Trump Amerikáját nem.”

A szövegből több verzió létezik, több újság megírta, több újságíró megosztotta Twitteren. Rose Mallinger lett az erősödő és egyre erőszakosabbá váló amerikai szélsőjobb által elkövetett tettek megtestesítője.

A hírrel, mint mostanában annyira gyakori, egy probléma van: nem igaz. Illetve odáig igen, hogy a 97 éves Rose Mallinger valóban áldozatul esett egy antiszemita, szélsőjobboldali lövöldöző golyójának. A támadót nem nevesítjük, indítékairól nem beszélünk, minden ilyen ügy az áldozatokról szól. Kár lenne reklámozni a tettest.

A jelenség azonban, ahogy Mallingerből holokauszt-túlélő is lett, érdekes. Nem lehet pontosan lenyomozni, honnan indult ez az információ. Részben azért, mert javították a cikkeket, részben pedig, mert több helyen is feltűnt. Van, ahol csak olyan félmondatként, hogy Mallinger elég idős volt ahhoz, hogy felnőttként szemlélhesse a holokauszt borzalmát. A lapok többsége mostanra javította a téves információt, de a Twitteren és a Facebookon még kering a sztori. Ez pedig az, amiből levonhatjuk a tanulságot.

Mielőtt bármit megosztunk, ami túl jól hangzik, ami nagyon csattanós, ami hihetetlenül találó, megéri lefuttatni egy-két keresést. Szándékosan létrehozott álhírek és tévedésen alapuló félinformációk is vannak bőven. Az előbbire példa az Orbán Ráhel szülését követő álhírkampány, amelyben celebek és hírességek nevében írt nyílt levelek ítéltek el vagy támogattak egy amúgy kitalált alaphírt, mely szerint a miniszerelnök lánya mellől a kórteremből kidobtak egy másik anyát. De ugyanilyen volt Gálvölgyi János állítólagos kiállása a hajléktalanok mellett is. Szép gondolatok szerepeltek benne, csak éppen nem volt igaz.

Felmerülhet – Mallinger kapcsán fel is merült – a kérdés, hogy miért ártanak a majdnem pontos hírek? A válasz egyszerű: minden álhír a sajtóba vetett bizalmat ássa alá. Tágabb kontextusban pedig a tényeket erodálják ezek az információk. Azért kell küzdeni ellenük, hogy ne egymással versengő, jól hangzó hazugságok között éljünk, amelyek lehetetlenné teszik az eszmecserét. Legyen szó kórteremből kidobott kismamáról vagy európai no-go zónákról. Kivételesen még az irónia sem jó megküzdési stratégia. Nem érhetjük be az igazságnál kevesebbel.

Ez kivételesen nem másvalaki problémája. Viszont a technológiai meghatározottságú, a hamis híreket is a szemünk elé sodró közösségi oldalak által teremtett komoly gond.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.