Hogyan ne osszunk meg álhírt?

Két-három kereséssel lebuktatható egy átlagos álhír. Mindannyian jobban járunk, ha rászokunk erre.

Kemény, nem félremagyarázható, korunk legcsúnyább visszásságára rámutató hír járta körbe vasárnap az internetet. Nagyjából így szólt:

„Rose Mallinger, a hétvégi pittsburghi zsinagógában elkövetett mészárlás egyik áldozata holokauszt-túlélő volt. Hitlert túlélte, Donald Trump Amerikáját nem.”

A szövegből több verzió létezik, több újság megírta, több újságíró megosztotta Twitteren. Rose Mallinger lett az erősödő és egyre erőszakosabbá váló amerikai szélsőjobb által elkövetett tettek megtestesítője.

A hírrel, mint mostanában annyira gyakori, egy probléma van: nem igaz. Illetve odáig igen, hogy a 97 éves Rose Mallinger valóban áldozatul esett egy antiszemita, szélsőjobboldali lövöldöző golyójának. A támadót nem nevesítjük, indítékairól nem beszélünk, minden ilyen ügy az áldozatokról szól. Kár lenne reklámozni a tettest.

A jelenség azonban, ahogy Mallingerből holokauszt-túlélő is lett, érdekes. Nem lehet pontosan lenyomozni, honnan indult ez az információ. Részben azért, mert javították a cikkeket, részben pedig, mert több helyen is feltűnt. Van, ahol csak olyan félmondatként, hogy Mallinger elég idős volt ahhoz, hogy felnőttként szemlélhesse a holokauszt borzalmát. A lapok többsége mostanra javította a téves információt, de a Twitteren és a Facebookon még kering a sztori. Ez pedig az, amiből levonhatjuk a tanulságot.

Mielőtt bármit megosztunk, ami túl jól hangzik, ami nagyon csattanós, ami hihetetlenül találó, megéri lefuttatni egy-két keresést. Szándékosan létrehozott álhírek és tévedésen alapuló félinformációk is vannak bőven. Az előbbire példa az Orbán Ráhel szülését követő álhírkampány, amelyben celebek és hírességek nevében írt nyílt levelek ítéltek el vagy támogattak egy amúgy kitalált alaphírt, mely szerint a miniszerelnök lánya mellől a kórteremből kidobtak egy másik anyát. De ugyanilyen volt Gálvölgyi János állítólagos kiállása a hajléktalanok mellett is. Szép gondolatok szerepeltek benne, csak éppen nem volt igaz.

Felmerülhet – Mallinger kapcsán fel is merült – a kérdés, hogy miért ártanak a majdnem pontos hírek? A válasz egyszerű: minden álhír a sajtóba vetett bizalmat ássa alá. Tágabb kontextusban pedig a tényeket erodálják ezek az információk. Azért kell küzdeni ellenük, hogy ne egymással versengő, jól hangzó hazugságok között éljünk, amelyek lehetetlenné teszik az eszmecserét. Legyen szó kórteremből kidobott kismamáról vagy európai no-go zónákról. Kivételesen még az irónia sem jó megküzdési stratégia. Nem érhetjük be az igazságnál kevesebbel.

Ez kivételesen nem másvalaki problémája. Viszont a technológiai meghatározottságú, a hamis híreket is a szemünk elé sodró közösségi oldalak által teremtett komoly gond.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.