Itt a bérelhető valóság
7787772292_dbdc583d96_z.jpg

Itt a bérelhető valóság

A Pokemon Góval híressé vált Niantic rájött, hogy nagyobb buli drága alaptechnológiát szállítani, mint játékot. De lesz-e új típusú kibővített valóságjáték a közeljövőben?

A Pokémon Go mára teljesen lecsengett. Péter barátom gyerekei, akikkel több telefont merítettünk le nem létező szörnyekre vadászva, már nem is emlegetik a Pokémonokat. Pikacsu valószínűleg depressziósan kéri ki a Hubertusokat egy csepeli kocsma pultjánál ülve és várja, hogy befusson a közmunkáról Bulbasaur.

A Pokémon Gót és előtte az Ingress nevű területfoglalós játékot fejlesztő Niantic Labs azonban köszöni, remekül van. A héten jelentették be, hogy a kibővített valóságplatformjukat – ezt Real World Platformnak nevezik – megnyitják a külső fejlesztők előtt. Sőt, ők maguk is készülnek egy nagy dobással. A Harry Potter: Wizards Unite nevű játék, amelyet valamikor idén adnak ki, a Rowling-könyvek varázslóvilágát nyitja össze a valósággal. (Nem lepődnék meg, ha ez a valamikor nagyon közel esne a november közepén érező Legendás állatok – Grindelwald bűntettei film bemutatójához.)

false

 

Fotó: JD Hancock

A Potter-játéknál azonban érdekesebb, hogy mit tudnak kezdeni a független fejlesztők a Niantic rendszerével. Eddig például csak olyan játékok készültek, amelyek helyek elfoglalásával, meglátogatásával és megvédésével kapcsolatos feladatokkal bízták meg a játékost. Ezt el lehet adni még párszor, nincs kétségem afelől, hogy a mugli és a varázsvilág összekötése a telefonon keresztül óriási siker lesz. Az újdonságértéke azonban megkopik. Ki kell találni, milyen egyéb, helyalapú játéktípusok létezhetnek. Az egyéb építőelemek között van még villámgyors gépilátás-technológia, gépi tanulási rendszer, de kész új játékmechanika nincs.

Ráadásul azt is át kell gondolni, hogy az eddigi, jellemzően érdekes helyekre (POI) épülő térképes megközelítést lehet-e folytatni. A POI adatbázisokkal akadnak gondok: hagyományosan ott vannak sűrűn érdekes pontok, ahonnan a felhasználók bejelentenek ilyeneket vagy ahol a cégeknek érdeke naprakésznek maradni. Ezzel viszont a játékok szövete a belvárosi területeken lesz csak igazán sűrű. Külvárosba, vidékre vagy ember által nem lakott területre pedig elvétve jut Pokémon, ellenséges varázsló és így tovább.

HYPER-REALITY from Keiichi Matsuda on Vimeo.

Akármi is a jövő, a Niantic az első cég, amely helyfüggő AR-játékok alapjául szolgáló technológiát tud bérbe adni. Ez egyszerre érdekes lehetőség és a közterek felé húzott új kereskedelmi réteg. Megtippelni is nehéz, mi lesz a vége.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.