Itt a bérelhető valóság
7787772292_dbdc583d96_z.jpg

Itt a bérelhető valóság

A Pokemon Góval híressé vált Niantic rájött, hogy nagyobb buli drága alaptechnológiát szállítani, mint játékot. De lesz-e új típusú kibővített valóságjáték a közeljövőben?

A Pokémon Go mára teljesen lecsengett. Péter barátom gyerekei, akikkel több telefont merítettünk le nem létező szörnyekre vadászva, már nem is emlegetik a Pokémonokat. Pikacsu valószínűleg depressziósan kéri ki a Hubertusokat egy csepeli kocsma pultjánál ülve és várja, hogy befusson a közmunkáról Bulbasaur.

A Pokémon Gót és előtte az Ingress nevű területfoglalós játékot fejlesztő Niantic Labs azonban köszöni, remekül van. A héten jelentették be, hogy a kibővített valóságplatformjukat – ezt Real World Platformnak nevezik – megnyitják a külső fejlesztők előtt. Sőt, ők maguk is készülnek egy nagy dobással. A Harry Potter: Wizards Unite nevű játék, amelyet valamikor idén adnak ki, a Rowling-könyvek varázslóvilágát nyitja össze a valósággal. (Nem lepődnék meg, ha ez a valamikor nagyon közel esne a november közepén érező Legendás állatok – Grindelwald bűntettei film bemutatójához.)

false

 

Fotó: JD Hancock

A Potter-játéknál azonban érdekesebb, hogy mit tudnak kezdeni a független fejlesztők a Niantic rendszerével. Eddig például csak olyan játékok készültek, amelyek helyek elfoglalásával, meglátogatásával és megvédésével kapcsolatos feladatokkal bízták meg a játékost. Ezt el lehet adni még párszor, nincs kétségem afelől, hogy a mugli és a varázsvilág összekötése a telefonon keresztül óriási siker lesz. Az újdonságértéke azonban megkopik. Ki kell találni, milyen egyéb, helyalapú játéktípusok létezhetnek. Az egyéb építőelemek között van még villámgyors gépilátás-technológia, gépi tanulási rendszer, de kész új játékmechanika nincs.

Ráadásul azt is át kell gondolni, hogy az eddigi, jellemzően érdekes helyekre (POI) épülő térképes megközelítést lehet-e folytatni. A POI adatbázisokkal akadnak gondok: hagyományosan ott vannak sűrűn érdekes pontok, ahonnan a felhasználók bejelentenek ilyeneket vagy ahol a cégeknek érdeke naprakésznek maradni. Ezzel viszont a játékok szövete a belvárosi területeken lesz csak igazán sűrű. Külvárosba, vidékre vagy ember által nem lakott területre pedig elvétve jut Pokémon, ellenséges varázsló és így tovább.

HYPER-REALITY from Keiichi Matsuda on Vimeo.

Akármi is a jövő, a Niantic az első cég, amely helyfüggő AR-játékok alapjául szolgáló technológiát tud bérbe adni. Ez egyszerre érdekes lehetőség és a közterek felé húzott új kereskedelmi réteg. Megtippelni is nehéz, mi lesz a vége.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.