Itt a bérelhető valóság
7787772292_dbdc583d96_z.jpg

Itt a bérelhető valóság

A Pokemon Góval híressé vált Niantic rájött, hogy nagyobb buli drága alaptechnológiát szállítani, mint játékot. De lesz-e új típusú kibővített valóságjáték a közeljövőben?

A Pokémon Go mára teljesen lecsengett. Péter barátom gyerekei, akikkel több telefont merítettünk le nem létező szörnyekre vadászva, már nem is emlegetik a Pokémonokat. Pikacsu valószínűleg depressziósan kéri ki a Hubertusokat egy csepeli kocsma pultjánál ülve és várja, hogy befusson a közmunkáról Bulbasaur.

A Pokémon Gót és előtte az Ingress nevű területfoglalós játékot fejlesztő Niantic Labs azonban köszöni, remekül van. A héten jelentették be, hogy a kibővített valóságplatformjukat – ezt Real World Platformnak nevezik – megnyitják a külső fejlesztők előtt. Sőt, ők maguk is készülnek egy nagy dobással. A Harry Potter: Wizards Unite nevű játék, amelyet valamikor idén adnak ki, a Rowling-könyvek varázslóvilágát nyitja össze a valósággal. (Nem lepődnék meg, ha ez a valamikor nagyon közel esne a november közepén érező Legendás állatok – Grindelwald bűntettei film bemutatójához.)

false

 

Fotó: JD Hancock

A Potter-játéknál azonban érdekesebb, hogy mit tudnak kezdeni a független fejlesztők a Niantic rendszerével. Eddig például csak olyan játékok készültek, amelyek helyek elfoglalásával, meglátogatásával és megvédésével kapcsolatos feladatokkal bízták meg a játékost. Ezt el lehet adni még párszor, nincs kétségem afelől, hogy a mugli és a varázsvilág összekötése a telefonon keresztül óriási siker lesz. Az újdonságértéke azonban megkopik. Ki kell találni, milyen egyéb, helyalapú játéktípusok létezhetnek. Az egyéb építőelemek között van még villámgyors gépilátás-technológia, gépi tanulási rendszer, de kész új játékmechanika nincs.

Ráadásul azt is át kell gondolni, hogy az eddigi, jellemzően érdekes helyekre (POI) épülő térképes megközelítést lehet-e folytatni. A POI adatbázisokkal akadnak gondok: hagyományosan ott vannak sűrűn érdekes pontok, ahonnan a felhasználók bejelentenek ilyeneket vagy ahol a cégeknek érdeke naprakésznek maradni. Ezzel viszont a játékok szövete a belvárosi területeken lesz csak igazán sűrű. Külvárosba, vidékre vagy ember által nem lakott területre pedig elvétve jut Pokémon, ellenséges varázsló és így tovább.

HYPER-REALITY from Keiichi Matsuda on Vimeo.

Akármi is a jövő, a Niantic az első cég, amely helyfüggő AR-játékok alapjául szolgáló technológiát tud bérbe adni. Ez egyszerre érdekes lehetőség és a közterek felé húzott új kereskedelmi réteg. Megtippelni is nehéz, mi lesz a vége.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.