Miért kell mindenbe elektronika? Mert megtehetjük
Untitled_Session1622.png

Miért kell mindenbe elektronika? Mert megtehetjük

„Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?”

Többnyire ki tudom védeni azt a kérdést, hogy miért kell valamiből új verzió vagy frissített vagy olyan, amihez jár app is. A technológiai innováció működési logikája, hogy nem hardveresen, hanem a szoftverrel érkeznek új funkciók. Ha a gyártó jól talált ki a kezdetekben egy viszonylag általános célú kütyüt, akkor azt évekig teheti még értékesebbé hozzáadott funkciókkal.

A brit Beeline biciklis navigációs eszköz remek példa a fentire. A cangára szerelt része csak egy Bluetooth kapcsolattal rendelkező kijelző. Abból is egy butább fajta, mert csak egy nyilat kell megjelenítenie, meg azt az információt, hogy milyen messze vagyunk. Minden lényegi dolog a telefonon történik. Megadjuk a célpontot, GPS-szel megnézi hol vagyunk, és tekeréskor jelzi, merre van a cél. Nem mondja, hogy a következő sarkon forduljunk balra, az már szinte navigáció lenne. Mindig tudjuk viszont, hogy merre tartunk és közeledünk-e. A fenti szolgáltatáskínálat nem volt mindenkinek elég, ezért utólag az appot megtanították hagyományos – amúgy kevésbé mókás – navigációra is.

false

Külön kategóriát képeznek azonban azok az eszközök, amelyekről úgy gondoljuk, hogy csak ártogatna nekik az elektronika. Nagymamám az ilyesmire mondta, hogy „ezzel is csak a világ több”. Ilyesmit mindenki le tud gyártani gondolatban. Kell egy hétköznapi, ezer éve létező, továbbfejleszthetetlennek tűnő eszköz és hozzá kell csapni random elektronikát. Így születik meg – és dobódik ki – a netkapcsolattal rendelkező, rezgő visszajelezést adó vágódeszka például. Vagy a connected ruhacsipesz. A módszer amúgy annyira kézenfekvő, hogy már kártyajátékot is alapoztak rá.

false

Végül pedig van az első ránézésre teljesen értelmetlen dolog. A Kickstarter és az Indiegogo közösségi finanszírozási oldalakon ezekből több tucatnyi akad. Például – és itt érkezünk meg a konkrétumok zúzott kővel borított talajára – a Bluetooth kapcsolattal rendelkező Rubik kocka nem olyan termék, amiket eddig gyakori sóhajok közepette kívánt a világ. A Kickstarteren feltűnő GoCube azonban pont ennyit tud. A kapcsolat elvben arra jó, hogy a kocka társappján bármikor megnézhetjük, hogyan van összekeverve a kocka és még tippeket is adhat a megfejtéséhez. Ezzel pedig felgyorsíthatja a bűvoskocka-fejtés elsajátítását. Sőt a barátok közti verseny is lehetővé válik, mert az app rögzíti és megoszthatóvá teszi az eredményeket.

A kockából készül profi, a másodperc ezredrészre pontosan mérő versenyváltozat is, ami még a forgatási sebességet is rögzíti. Csak imádkozni tudunk, hogy a jövő tavasszal piacra kerülő 16 és 22 ezer forintos okoskocka után jöjjön a gyorsulásmérős jojó és legalább egy zsákoláskor elsülő szelfikamerás kosárlabda is.

 

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.