Egyesben ragadtunk

  • Drajkó Zsombor
  • 2018. július 31.

Materia Medica

Az egészségpolitika az a műfaj, ahol a vezetés és a szakma közötti árokásás végzetes következményekkel járhat. A kezdeti szép remények után egyelőre nem látszik igazi változás az egészségügy irányításában, és továbbra is az az ember érzése, hogy nehezen áramlik az információ az Emmi és a szakmai szervezetek között.

„Humántárcát”, azon belül is hangsúlyozottan az egészségügyi szakirányt vezetni nem egy hálás feladat. A felelősség nagy, a problémák több ágazaton átívelőek, a jelenlegi kormányzat vezetési stílusa mellett pedig szűk az önálló mozgástér. Ez azonban nem ad felmentést az Emmi-nek és az Egészségügyért Felelős Államtitkárságnak. A választások óta eltelt négy hónapban az egészségügyi vezetés elindult a sötét erdőben, de nagyon úgy tűnik, hogy eltévedt: egyrészt nem tudni, mit is akar pontosan, másrészt sokkal inkább koncentrál a központi narratívába vágó üzenetek kommunikálására, mint az érdemi szakmai munkára.

Kásler Miklós és az újonnan kinevezett egészségügyi államtitkár, Nagy Anikó eddig egyetlen, konkrét problémát érintő cselekvési tervet tudott felmutatni: a kórházi fertőzések megelőzése érdekében készítettek elő egy rendeletcsomagot. Az elkövetkezendő négy év konkrétumai, vagy akár egy hosszabb távra szóló, rendszerszintű reformkoncepció továbbra is várat magára.

Írásos formában elérhető szakmai programok nélkül egyelőre csak sajtóban elejtett mondatokra támaszkodhatunk: várható az országos ellátást végző intézmények megerősítése, az alapellátásban a csoportpraxisok előnyben részesítése, prevenciós szemlélet erősítése főként a keringési és daganatos betegségek esetében, orvoshiány enyhítése a második Orbán-kormány idején már felmerült szabadfoglalkozású orvosi státusz bevezetésével, egy nem pontosan definiált orvos-diszpécser szolgálat bevezetése a sürgősségi osztályokon, valamint öt nemzeti egészségügyi program elkészítése.

Hatalomtechnikai kuriózum, hogy bár az egészségügy az Emmi felségterülete, a gyeplő mégis néha más kézbe kerül. Varga Mihály pénzügyminiszter az egészségügyi államtitkárság véleményével szembemenve ősztől kancellárokat szeretne kinevezni a kórházak élére, az Állami Számvevőszék pedig jelen állás szerint szeptembertől nem ad felmentést a kórházaknak a keretgazdálkodás hatálya alól. Nota bene, a Magyar Nemzeti Bank közzétett egy szakértők által jegyzett műhelymunkát, ami egyrészt kemény kritika az egészségügyünkről, másrészt egy remek reformötletdoboz, de az igazán szép mégis az, hogy az Emmi vagy az Egészségügyért Felelős Államtitkárság sehol sem szerepel a szerzők között.

Eggyel viszont nem maradt adós az emberminisztérium: a Fidesz központi narratívájába illő, kampányszagú üzeneteket rendszeresen kommunikálja. Novák Katalin családügyi államtitkár a Pride kapcsán kifejtette, hogy „a családhoz kell egy nő és egy férfi, és pont elég hozzá egy nő és egy férfi”, Kásler Miklós pedig foglalt már állást a tízparancsolat népegészségügyi haszna mellett, Orbán Viktorhoz hasonlóan fontosnak érzi a „klasszikus, évszázadok által megszűrt és fennmaradt emberi, keresztényi és nemzeti értékek” képviseletét és elmélyítését, de bírálta már a Nyugat liberalizmusát is, ami mögött szerinte nincs valódi társadalmi támogatottság, mert a klasszikus értékek és a tradíciók ennél sokkal mélyebben gyökereznek.

Itt tartunk ma.

És az embernek valahogy hiányérzete van. Augusztus elején az a tényállás, hogy nem igazán tudunk semmit az egészségügy jövőjéről, egymásnak sokszor ellentmondó nyilatkozatok érkeznek a kormányoldalról, és fájóan hiányzik a szakmával való egyeztetés.

A szakpolitika alapjában véve egy olyan műfaj, ahol a szakmai közeggel való folyamatos kapcsolattartás a garancia a jó működésre. Itt nemcsak arról van szó, hogy a dolgozók látják a legjobban az egészségügy problémáit. Egy jó vezetésnek fenn kell tartania a vezetett egység belső motivációját, ez pedig a szakma hangjának negálásával, ködösítéssel és erőteljes felülről vezérléssel nem fog menni. Nincs egyetlen valamirevaló egészségügyi szakértő sem az országban, aki ne értene egyet azzal, hogy a strukturális reformokra óriási szükség lenne Magyarországon. Az az egészségügyi vezetés, amelyik ezt nem akarja levezényelni, hibát vét. Ha viszont reformokat hajt végre, de mindezt erőszakkal, érdemi egyeztetések nélkül, saját feje után menve veri keresztül az ágazaton, még ennél is nagyobb bakot lő.

Az igazán nagy probléma az, hogy a kormányzat mindig “meg akarja mondani a tutit”. A politikusaink nagy részében sajnos az a kényszerképzet alakult ki, hogy nekik mindenre választ kell adni, és ők mindenre tudják is a választ. Pedig ez nem igaz: senki sem tudja ma a választ az egészségügy minden problémájára. Egy ilyen viharvert ágazatban a legjobb, amit egy vezető tehet, ha hangot ad a szakmának. Meghallgatja a problémáit, ad a véleményére, és a legjobb megoldási javaslatait a zászlójára tűzi.

A kényszeres felülről vezérlés többszörösen hibás koncepció. Akadályozza a szakmai vélemények becsatornázását magasabb szintekre. Bizonytalanságot szül és végzetesen rombolja a kreativitást: ha ugyanis a szakmai csoportok, érdekképviseletek és szakterületi kiválóságok megoldási javaslatai terméketlen talajra hullnak, vagy meg sem hallgattatnak, akkor szép lassan lecsökken a motiváció és a reformkedv. Előbb-utóbb pedig jön a sértettség, a megkeseredettség és a kiégés, végeredményben pedig az elveszett szaktudás, az eltékozolt lehetőségek.

Egészségügyet vezetni a szakma segítségével kell, nem a szakma irányításával. A modern orvoslás csapatmunka, nem hűbérurak és vazallusok rendszere. Ha ezt a szemléletet nem teszik magukévá a döntéshozók, bent ragadunk a múltban és naphosszat nézhetjük, ahogy a környező országok maguk mögött hagynak bennünket.

Képzeljük el, hogy van egy túlméretezett, nemrég új fényezést kapott, hatliteres, tizenkét hengeres benzintemetőnk, amit a történet kedvéért nevezzünk Emminek. Méretéből adódóan csak lassú haladásra képes és igen-igen nagy a forrásigénye. Lomha tempója ellenére a sofőrei valahogy sosem találták meg a váltót, amivel egyesből kettesbe lehetne kapcsolni. A motorok kampányhangtól bőgnek, a benzin iszonyatos mértékben fogy, az autó pedig nemigen akar haladni.

Sokan lennének, akik tudják, hogyan lehet kettesbe, hármasba, esetleg egyszer a távoli jövőben négyesbe váltani. Bárcsak a motorzúgás ne tenné süketté a sofőrt!

A szerző a Momentum Mozgalom egészségpolitikusa.

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica a magyarnarancs.hu-n.

Materia Medica

A Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.