10 film, ami segít megérteni, mi zajlik most Amerikában
13th_top_story_lead.jpg
13th

10 film, ami segít megérteni, mi zajlik most Amerikában

Mikrofilm

Rendszerszintű rasszizmus, hosszú ideje a felszín alatt húzódó indulatok és az elnyomott társadalmi rétegek öntudatra ébredése - és hogy mindez miképpen jelenik meg a filmekben.

Május 25-én egy afroamerikai ember, George Floyd Minneapolisban belehalt a brutális rendőri intézkedésbe, miután egy járőr hosszú percekig térdelt a földön fekvő férfi nyakát. Az eset nemcsak Amerikát, de az egész világot megrázta - Trump hozzáfűznivalójáról és az egyre nagyobb horderejű megmozdulásokról mi is hírt adtunk.

Az egész Amerikát behálózó, napok óta tartó tüntetések azonban már rég túlmutatnak egy ártatlan afro-amerikai férfi halálán. Az események eszkalálódásában számtalan egyéb tényező is közrejátszott: a koronavírus okozta gazdasági visszaesés és munkanélküliségi hullám, amely a statisztikák szerint ugyanúgy nagyobb mértékben érinti a fekete közösséget, mint a halálozások.

Habár a tiltakozáshullám már rég áttörte az országhatárokat (sőt, még a magyar NB1-be is beszűrődött),

innen, Európából - és főképp Magyarországról - nehéz, szinte lehetetlen átérezni, miért nem csillapodnak az indulatok.

Ahogy azt is nehezebb megérteni, hogy George Floyd borzasztó esetén túl mi áll a tüntetések hátterében, és miért érzi úgy mindenki a politikától híresen tartózkodó Michael Jordantól kezdve a legnagyobb tech-cégekig, hogy meg kell szólalnia az ügyben. Van azonban néhány film, amely segíthet megérteni, mi zajlik jelenleg a tengerentúlon.

13th

Ava DuVernay Oscar-jelölt dokumentumfilmje a tüntetések során folyamatosan emlegetett rendszerszintű rasszizmust mutatja be, csak épp az igazságszolgáltatással kapcsolatban. A film párhuzamot von a rabszolgaság és a börtön között, bemutatva, hogy bár úgy tűnik, a polgárháború óta sokat javult a feketék helyzete, valójában az egyik intézmény felváltotta a másikat.

A Central parki ötök

A When They See Us (a sorozat eredeti címe) megrázó és nagyon is aktuális kiáltvány, amelyben pont annyi a pátosz, hogy meggyőzzön: valójában egy filmet látunk. Különben el sem hinnénk, hogy mindez megtörténhet” - írtuk a kétszeres Emmy-díjas minisorozatról kritikánkban. A Central parki ötök története önmagában is megrázó, és nemcsak azért, mert valós eseményeken alapszik.

A George Floyd-ügy azonban arra is rávilágított, hogy a feketékkel szembeni igazságtalanság egyáltalán nem egyszeri, kirívó eset volt - sokkal inkább megszokott, mindennapos dolog. A szintén Ava DuVernay nevéhez fűződő sorozat azt mutatja be, hogyan teszi tönkre öt fiatal életét, hogy rosszkor voltak rossz helyen - az egyetlen bűnük ugyanis az volt, hogy afro-amerikaiak voltak.

A gyűlölet, amit adtál

George Tillma Jr. filmje a faji megkülönböztetés okozta feszültségeket egy Young Adult-szerű tinidrámába csomagolva mutatja be. Épp ezért a mozi kissé hatásvadász, ám talán pont ez a körítés az, ami többek számára közelebb hozhatja a témát, emészthetőbbé téve azt, mint egy dokumentumfilm.

A film főszereplője Starr, akinek gyerekkori jóbarátját a szeme láttára lövik le a rendőrök. Fekete fiatalként a szokásos felnövéstörténete nem annyiból áll, hogy rá kell jönnie, mit akar az élettől és kivé akar válni. Döntést kell hoznia arról is, mit kezd a tragédia okozta traumával és mennyire engedi, hogy bőrszíne és a vele szembeni előítéletek meghatározzák sorsát.

A gyűlölet, amit adtál legerősebb jelenetei talán azok, amelyek azt mutatják be, mennyire más afro-amerikaiként egy rázós környéken egyszerűen kilépni a házból. Itt nemcsak azzal engedik el a szülők a gyerekeket, hogy nézzenek szét, ha átmennek az úton, ne álljanak szóba idegenekkel, hanem arra is megtanítják őket, hogy az utcai fegyveres konfliktusok esetén mit kell tenni, hogyan érdemes viselkedni, ha kiérkeznek a zsaruk.

Szemet szemért

Spike Lee klasszikusa mondhatni kötelező darab - a rendező szinte valamennyi filmjében a feketék helyzetét boncolgatja, ám 1989-es filmje talán a legismertebb alkotása. A fülledt, ám megállíthatatlanul pörgő, lendületes mozinak nemcsak szövegei és hangulata, de karakterei is kiválóak - azon kevés filmek közé tartozik, ami nemcsak a sztoriban rejlő dráma miatt szögez a székhez.

O.J.: Egy amerikai hős

Habár a közel 8 órás doku O.J. Simpson tündökléséről és bukásáról szól, kevés film mutatta be szemléletesebben az amerikai feketék helyzetét. Simpson azért is tudott nemzeti ikonná válni, mert amerikaiak millióinak szemében ő bőrszíne ellenére nem volt fekete - ő OJ volt.

A dokumentumfilm egyik legérdekesebb része épp az ezt bemutató epizód: lehet-e őt fekete ikonnak tekinteni pusztán bőrszíne miatt, vagy épphogy azért nem, mert teljesen kivonta magát az alól és - Michael Jordanhez hasonlóan - egyáltalán nem nyilvánult meg ilyen ügyekben, nem vett részt tüntetéseken sem. Amikor azonban tárgyalása során szükség volt rá, ügyvédje zokszó nélkül kijátszotta ezt a kártyát. Az O.J.: Egy amerikai hős azonban Simpson ügyén túlmutatóan is remekül mutatja be az amerikai emberi jogi mozgalmakat, és azt, miért is szólt akkorát a király bukása.

Tűnj el!/Mi

Jordan Peele horror-duója nemcsak veszettül szórakotató, szatirikus borzongás, de egy nagyon is valós problémát jár körül. Bár a kritikák a Tűnj el!-t éltették inkább, ez az aminek forgatókönyvéért Oscart nyert, és a fekete polgárjogi mozgalmak is ezt tűzték zászlajukra, a Mi legalább annyira elgondolkoztató és szórakoztató.

Az előbbi elsősorban azt mutatja be, hogyan használja ki a tehetősebb, uralkodó osztály a kisebbségeket. Az utóbbi azt szemlélteti, mi történik, ha az elnyomott réteg fellázad és hangot, helyet és hatalmat követel magának. Utóbbi különösen az egyre többször erőszakba és vandalizmusba torkolló tüntetések fényében tanulságos néznivaló.

A megálló

Ryan Coogler a Creed: Apolló fia és a Fekete párduc miatt ma már Hollywood egyik legmenőbb figurájának számít. A rendező 2013-as A megállóval robbant be a köztudatba. Oscar Grantet George Floydhoz hasonlóan egy rendőr gyilkolta meg 2008-ban - a film azonban nem a rendfenntartók elleni kiáltvány vagy a feketék jogai mellett kiálló film, hanem egy megrázó, realista dráma. Coogler nem idealizálja az áldozatot, és egy percig sem igyekszik hőst csinálni belőle; minden hibájával együtt egyszerűen bemutatja egy fiatal srác utolsó napját, akinek egyszerűen azért kellett meghalnia, mert fekete volt.

Strong Island

A Strong Island által bemutatott eset pont az a típusú bűntény, amiből az elmúlt években annyi történt, hogy már hétköznapivá vált. 1992-ben egy 24 éves afroamerikai férfit lelőttek New Yorkban - az elkövető ugyanúgy fehér volt, mint az az esküdtszék, amely önvédelemre hivatkozva felmentette a gyilkost.

Az áldozat Yance Ford filmkészítő testvére volt, a Strong Island pedig arról szól, hogyan próbálja Ford évtizedekkel a történtek után megérteni az érthetetlent. A film egyszerre igaz történeten alapuló bűnügyi doku, krimi és nyomozás, de mindenekelőtt egy elképesztően személyes beszámoló is.

Bocs, hogy zavarom

A film főhőse, Cassius Green egyik napról a másira tengődik, amikor felfedezi szuperképességét: fekete bőrszíne ellenére képes a fehérek hangján beszélni. Ennek köszönhetően telemarketinges karrierje hamar felível, mi pedig egy hatalmas, kifordított sci-fi szatírába csöppenünk titkos összeesküvésekkel, szakszervezeti tüntetésekkel és ember-ló szörnyszülöttekkel tarkítva.

Azok a jelenségek azonban, amelyek mindennek az őrületnek az alapját adják, nagyon is létezőek: a dolgozók kizsákmányolása, az elnyomottak nehéz helyzete, vagy épp a hatalom működési mechanizmusa.

Joker

Nehéz nem észrevenni a hasonlóságot a Joker zárójelenete és a tüntetéseket övező felfordulás képei között - máris mémek tucatjai születtek a párhuzamról.

Todd Phillips kétszeres Oscar-díjas filmje bár hatalmas sikert aratott, alaposan megosztotta a közönséget és a kritikusokat is: egyesek a képregényfilmek új etalonját és egy aprólékos lélekrajzi portrét láttak benne; mások azért kárhoztatták, mert a erőszakot propagálja, valódi mondanivaló helyett pedig csak közhelyeket puffogtat.

Akárhogy is van, most a saját szemünkkel láthatjuk, hogy a Joker egy nagyon is létező jelenségre tapintott rá: az Amerikában zajló események ugyanis nemcsak azokat vitték utcára, akiknek elegük van a rasszizmusról - a boltokat fosztogatók és a rendbontók nem polgárjogi harcosok. Inkább azok az elnyomottak - s mindegy, milyen a bőrük színe -, akiknek elegük lett a társadalmi egyenlőtlenségekből, a szegénységből, munkanélküliségből és abból, hogy a rendőrök egyre inkább a hatalmon levőket védi.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.