Tévétorrent

When They See Us

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 10.

Mikrofilm

1989. április 19-én egy főleg fekete és latino tizenévesekből álló csapat a Central Park felé vette az irányt – lendületes, agresszív baromkodás céljából. A körülbelül harmincfős bandából néhányan komolyan elvetették a sulykot: erőszakoskodtak a járókelőkkel, zaklatták a futókat és biciklizőket. Amit nem sejtettek, hogy eközben egy 28 éves, kocogó nőt megtámadtak, megerőszakoltak és megvertek. A rendőrség elfogta a rendetlenkedők egy részét, ötöt pedig meggyanúsítottak, perbe fogtak és el is ítéltek a nő megtámadásának vádjával – mint kiderült, tévesen.

A Central Parki Ötök ügye egész Amerikát megrázta, Yusef, Antron, Kevin, Raymond és Korey igazságszolgáltatásának pedig egy fontos részét képezte Ava DuVarney négyrészes minisorozata. Napjaink egyik legismertebb rendezőnője két éve dokumentumfilmben mutatta meg, hogyan diszkriminálja az amerikai jogrendszer a feketéket. Mostani sorozata valódi sorsokat kanyarít a letaglózó tények mögé, az ötórás történetben kibontakozó dráma pedig akkora gyomrost visz be, hogy nem győzünk levegő után kapkodni.

Az első epizód a balsorsú estét mutatja be és az öt érintettből ki­erőszakolt vallomásokat. Ezt követi a tárgyalás, az utolsó két rész pedig arról szól, hogyan alakult az ötök sorsa: derékba tört életek, családi drámák és a társadalom megvetése jutott nekik. A When They See Us megrázó és nagyon is aktuális kiáltvány, amelyben pont annyi a pátosz, hogy meggyőzzön: valójában egy filmet látunk. Különben el sem hinnénk, hogy mindez megtörténhet.

Magyar felirat: bekdaniel és tibor­ocsi

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.