A külföldön élő ifjabb Horthy István rendszeresen jár haza, de mindig „kívülállóként”, a politikát határozottan távol tartja magától. Ha nincs a koronavírus-járvány, most is itt lenne egy június 4-i premier okán: a Nagyapám, Horthy Miklós című filmben gyermekkori emlékeit idézi fel. A filmbemutató apropóján készítettünk interjút ifj. Horthy istvánnal, amelynek elsősorban Horthy Miklós a témája. A teljes cikk a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában lesz olvasható.
Részlet az interjúból:
Magyar Narancs: Milyen előzményei voltak a filmnek?
Horthy István: A forgatókönyvíró-rendező, Sipos József körülbelül egy évvel ezelőtt azzal keresett meg, hogy közeleg a kiugrási kísérlet 75. évfordulója, és erről idehaza senki nem akar megemlékezni. Úgy vélte, és ebben egyetértettünk, hogy amikor 1944. október 15- én nagyapám felolvasta a proklamációját, az egy pozitív cselekedet volt a részéről. Két vagy három alkalommal ültem a kamerája elé, és mivel kiderült, hogy én teljesen eltérő módon beszélek Horthy Miklósról, mint ami Magyarországon akár pozitív, akár negatív oldalról megszokott, a film végül nem a kiugrási kísérletről szól, hanem arról, hogy én hogyan ítélem meg nagyapám történelmi szerepét.
| ||
MN: Kizárólag családi forrásból származnak az ezzel kapcsolatos információi?
HIS: Ezt nagyon nehéz lenne szétszálazni. Az én első történelmi ismereteim nagyapámtól származnak a 1950-es évek elejéről, amikor az emlékiratait írta. Ekkor már nagyobb voltam, 11–12 éves, és sok mindent hallottam tőle a múltról. Az emlékiratai angol fordításán édesanyámmal dolgozott, s ebben egy kicsit én is a segítségükre lehettem, mivel angol iskolába jártam.
MN: Nem tart attól, hogy elfogultságra hivatkozva nem veszik komolyan a szavait?
HI: Fel sem merült bennem, hogy botcsinálta történészként lépjek fel. Nem vagyok szakértő, nem ismerem a levéltári forrásokat, a nagyobb összefüggéseket, a teljes szakirodalmat. Azonban jól ismertem a nagyapámat, már 17 éves voltam, amikor meghalt, és képtelenségnek tartom, amit sokan állítanak, hogy egy szörnyeteg lett volna. Tudom persze, hogy ez teljesen szubjektív, és tudományosan nem is értékelhető nézőpont, de a teljességhez tartozik, hogy véleményem szerint valahol a történészek munkája is szubjektív, mivel abból nem lesz történelemkönyv, ha csak a tényeket sorolják fel.
Ifjabb Horthy István arról is beszélt, miképpen emlékszik nagyapjára, illetve mit gondol a szétszakadó magyar társadalomról, a rasszizmusról és az antiszemitizmusról. A teljes interjút a lapban keresse, a lapot pedig csütörtöktől az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
A film június 4-én látható a Corvin Távmozi programjában, forgalmazó: Budapest Film
