Hatalmas viták és még nagyobb félelmek kísérik a Joker-filmet

  • Szabó Ádám
  • 2019. szeptember 28.

Mikrofilm

Az erőszak dicsérete, vagy példabeszéd az erőszak ellen?

Todd Phillips revizionistának bélyegzett szuperhősmozija, a Joker nyerte el az idei Velencei Filmfesztivál fődíját – forradalmi siker ez egy képregény-filmtől, az igazán fontos csaták azonban még most kezdődnek.

A Jokernek ugyanis nemcsak a következő hónapok fesztiváljain, és végül az Oscaron kell megtörnie a sztereotípiákat, de a pénztáraknál is bizonyítania kell. Nézzük először utóbbit – azzal, hogy a Joker képregény-film, máris előnnyel indul a bevételi fronton. Címszereplője minden idők talán

legnevezetesebb filmes gonosza,

Chritopher Nolan Batman-trilógiája pedig a műfaj igazi mérföldköve volt: nemcsak óriási pénzügyi, de jelentős kritikai sikert is elért. Azzal, hogy ennek ellenére mégsem sikerült jelölést szereznie a legjobb film Oscar-kategóriájában (a mendemondák szerint A felolvasó szorította ki), az egész Oscar-szavazósdit reformra késztette (erről a Zöld könyv győzelme apropóján írtunk).

A középszerűség diadala, vagy a mozi győzelme volt az idei Oscar?

Dávid és Góliát harca: de melyik volt a Roma, és melyik a Zöld könyv? Napokkal az Oscar díjátadó után a filmvilág egy része még mindig dühöng, míg az elemzők továbbra is azt találgatják, hogyan nyerhette meg a Zöld könyv a Legjobb film díját; na és hogy mit jelent győzelme az Akadémia, Hollywood, és egyáltalán a filmvilág jövőjére nézve.

A sötét lovag azóta is élénken él a nézők emlékezetében (jelenleg az IMDb toplistája szerint ez a világ negyedik legjobb filmje), ez a rajongás pedig biztos, hogy a Jokerre is átragad. Főleg azért, mert a Batman-trilógiához hasonlóan Todd Phillips filmje is paradigmaváltást ígér: bár szuperhősfilmről van szó, nincsenek idióta köpenyek, vagy a nadrágon kívül hordott gatya, senki nem repül az égben, és a heroizálás is messze áll a mozitól.

Batman (Christian Bale) és Joker (Heath Ledger) híres párbeszéde a Nolan-rendezte filmben:

Premisszája szerint a Joker végre tényleg

lerántja a műfajt a földre:

a film közelebb áll majd egy realista drámához, az emberi gonoszságról szóló pszichológiai karakter-tanulmányhoz, mint Supermanhez. Épp ezért akár olyan nézőközönséget is bevonzhat, akik különben irtóznak a Marvel-filmektől.

Az elemzések legalábbis ezt várják tőle – bár mindez inkább vágybeteljesítő jóslatnak tűnik. Az idei bevételi eredmények ugyanis majd’ fél milliárd dollárral lemaradtak a tavalyitól – hiába a Bosszúállók gigasikere és a Disney szárnyalása, egyre többen szavaznak a Netflixre és társaira mozizás helyett.

A Joker magában biztos nem fogja helyrebillenteni az idei mérleget, de azt várják tőle, hogy a filmtörténet legjobb októberi bemutatójává váljon (a 2017-es Az 80 milliós rekordnyitányát kellene túlszárnyalnia), és közel fél milliárdos bevétellel zárjon Amerikában – ezzel pedig olyan sikert érjen el, ami a legszigorúbb korhatárkarikát tekintve csak A passiónak sikerült. A filmet ráadásul

kemény kritikai torzsalkodás veszi körül,

mindez ugyan bevételeket tekintve nem sokat nyom a latba, de a díjszezonnál igenis döntő lehet. A kritikákat összegző

  • Rottentomatoeson 76 százalékon,
  • a Metascore-on 70 ponton áll

a Joker – ez nem rossz, de nem is kiemelkedően magas. A Zöld könyv szinte ugyanilyen értékelésekkel rendelkezett (78 százalék és 69 pont) – ugyan meg tudta nyerni az Oscart, de ehhez kellett egy példátlanul kiegyenlített díjszezon is. Farrelly rasszista tanmeséjét máris a leggyengébb győztesek között tartják számon, de azért is volt könnyebb dolga, mert témája miatt eleve nyert helyzetből indult.

A Jokernek azonban ahhoz, hogy áttörje a szuperhősfilmek üvegplafonját, nagyon jó kritikákra volna szüksége – lásd a tavalyi Fekete párducot. A filmmel szembeni

legfőbb vád az, hogy erőszakos

– méltatói a Taxisofőrhöz hasonlítják, mások azonban azt vetik a szemére, hogy túlságosan is ünnepli az agressziót, ami az egyre gyakoribb merényletek és lövöldözések korában nem épp bölcs dolog.

Az amerikai hadsereg közleményben figyelmeztette tagjait, hogy a film vetítésekor erőszakos cselekedetek, akár lövöldözés is várható. 2012-ben, A sötét lovag: Felemelkedés című Batman-film vetítése alatt egy 24 éves, álarcos férfi 12 embert gyilkolt meg, 38-at pedig megsebesített.

Az elkövető James Holmes online incel-fórumok ismert tagja volt – a közösség elnevezése a szándékos cölibátus (involuntarily celibate) kifejezésből ered, tagjai nemcsak szélsőségesen nőgyűlölők, de erőszakos tettekre is buzdítják egymást. Holmes ráadásul magát is egyfajta Jokernek tartotta – érthető tehát, miért félnek attól, hogy a film hasonló cselekedetekre sarkallja majd a szélsőségeseket.

Az egyik legnagyobb amerikai mozilánc, a Regal Cinema szintén kiadott egy közleményt a Joker előtt, felhívva a figyelmet, hogy egyetlen film sem lehet ok vagy biztatás erőszakra. A forgalmazó Warner Bros. elhatárolódott és váltig bizonygatja, hogy a film nem az agresszió ünnepléséről szól. Persze

Todd Phillips rendezőnek sem tetszik,

hogy milyen kontextusban emlegetik manapság a Jokert – ki is kérte magának, hogy az olyan mozikat, mint a John Wick a kritikusoktól a közönségig mindenki élteti, miközben a Jokerre úgy tekintenek, mint amely erőszakra buzdít. „John Wick egy fehér férfi, aki megöl 300 embert,
de erre mindenki csak nevet és ordítozik. Miért esik ez a film más megítélés alá” – tette fel a kérdést.

Joker szerepében Joaquin Phoenix

Joker szerepében most Joaquin Phoenix

 

Azt, hogy mindezek ellenére a Jokernek lesz-e esélye az Oscaron, a következő hónapok döntik majd el. Egy pénzügyi siker mindenképp megdobhatja az ázsióját, és az is sokat számít majd, a kritikusok és fontos fesztiválok befogadják-e a mozit a „komoly” filmek közé. Mindenesetre ott van a kalapban – de egyelőre Joaquin Phoenixnek vannak jobb esélyei a legjobb férfi főszereplők között.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.