Amikor a Kínában élő nagyi halálos beteg lesz, de őt magát nem avatják be a helyi szokásoknak megfelelően a diagnózisba, a család Amerikába szakadt része elmegy az óhazába, hogy elbúcsúztassák a mit sem sejtő, kedélyes haldoklót. Remek alkalom erre egy sebtében összehívott esküvő két, a gondolattól nem túl lelkes fiatal között, de a sürgető diagnózis szentesíti a könnyeket nyeldeklő családot felvonultató eseményt. Csak a nagyi meg ne tudja – ez tehát az alapszitu, ehhez jönnek a kínai–amerikai kulturális különbségek, és ehhez jön még Akwafina. A friss Golden Globe-díjas rapper a nagyi New Yorkban cseperedett unokája – szoros, szeretetteljes telefonkapcsolat köti össze őket Csangcsun és Chinatown között. Mígnem jön a dramaturgiai mígnem.
A puszta tény, hogy a jótékony hazugság valóban megesett Lulu Wang rendező családjában, kedves kis érdekességnek elmegy, de filmészeti szempontból nem garancia semmire. A szakszerűség már inkább, ami itt nem szitokszó, a lelketlen iparosság szinonimája, épp ellenkezőleg: a szívvel-lélekkel végzett iparosságé. Azé a profizmusé, ami nem terem meg minden hollywoodi pálmán: Wang kicentizte azt a távolságot, amelyből, ha akarom, édes kis kínás-turistás mesketét látok, ha akarom, egy saját nagyszülő elvesztését, az univerzális megrendülést látom, esetleg mindkettőt. A választható verziók mindegyike könnyen csúszik, kellemes érzéseket hagy maga után, és mindegyikben felbukkan egy remek epizodista, úgy hívják, Tzi Ma. Hollywood a távol-keleti generálisokra szokta igénybe venni, de Lulu Wang meglátta benne az apát.
Forgalmazza az ADS Service
