Tévétorrent

A Confession

Mikrofilm

Jeff Pope sorozata igaz történeten alapul: 2011-ben egy taxisofőr brutálisan megerőszakolta és megölte a 22 éves Sian O’Callaghant Wiltshire-ben, majd holttestét egy mezőn rejtette el. Hogy elkaphassa a férfit, az üggyel megbízott nyomozó, Steve Fulcher megszegte a rendőrségi és kihallgatási protokollt – s közben egy másik, régebbi gyilkosságra is fény derült. Ám a szabálytalanságok miatt a taxisofőrt csak nagy nehézségek árán ítélték el, a második gyilkossággal meg sem tudták vádolni, és Fulcher az állását is elveszítette.

Pope mégsem a megejtően hétköznapi nyomozót helyezi a középpontba (az ilyen figuráknak Martin Freeman a specialistája és most is jó), hanem gyásztól sújtott családokat. A feszültség kevésbé a fordulatokból és a tempóból, mint inkább a fokozatos építkezésből fakad: vérfagyasztó látni, ahogy az aggódó családban tudatosul, hogy a lányuk sosem jön haza, ahogy a két áldozat nagyon eltérő karakterű anyja felismeri a hasonlóságot a másikkal, de gyászuk eltorzítja kapcsolódásukat (Siobhan Finneran és Imelda Staunton kétféle hangnemben, de egyforma keménységgel játszanak) és ahogy idegőrlő aprólékossággal zajlik a rendőri munka. Pope minden véres részletet kihagy: csak sebezhető férfiak és a veszteségtől elgyötört, de makacsul kitartó hétköznapi nők maradnak, akiket a közös tragédia sodor nem mindennapi helyzetbe. A dokumentarista szándéknak ugyan áldozatul esik a képi szépség (sok a reszkető zoom és a kiegyensúlyozatlan beállítás) és a drámai feszültség, de az alaposság és az alázatos színészi játék elnyeri majd a türelmes nézők tetszését.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.