Tévétorrent

A Confession

Mikrofilm

Jeff Pope sorozata igaz történeten alapul: 2011-ben egy taxisofőr brutálisan megerőszakolta és megölte a 22 éves Sian O’Callaghant Wiltshire-ben, majd holttestét egy mezőn rejtette el. Hogy elkaphassa a férfit, az üggyel megbízott nyomozó, Steve Fulcher megszegte a rendőrségi és kihallgatási protokollt – s közben egy másik, régebbi gyilkosságra is fény derült. Ám a szabálytalanságok miatt a taxisofőrt csak nagy nehézségek árán ítélték el, a második gyilkossággal meg sem tudták vádolni, és Fulcher az állását is elveszítette.

Pope mégsem a megejtően hétköznapi nyomozót helyezi a középpontba (az ilyen figuráknak Martin Freeman a specialistája és most is jó), hanem gyásztól sújtott családokat. A feszültség kevésbé a fordulatokból és a tempóból, mint inkább a fokozatos építkezésből fakad: vérfagyasztó látni, ahogy az aggódó családban tudatosul, hogy a lányuk sosem jön haza, ahogy a két áldozat nagyon eltérő karakterű anyja felismeri a hasonlóságot a másikkal, de gyászuk eltorzítja kapcsolódásukat (Siobhan Finneran és Imelda Staunton kétféle hangnemben, de egyforma keménységgel játszanak) és ahogy idegőrlő aprólékossággal zajlik a rendőri munka. Pope minden véres részletet kihagy: csak sebezhető férfiak és a veszteségtől elgyötört, de makacsul kitartó hétköznapi nők maradnak, akiket a közös tragédia sodor nem mindennapi helyzetbe. A dokumentarista szándéknak ugyan áldozatul esik a képi szépség (sok a reszkető zoom és a kiegyensúlyozatlan beállítás) és a drámai feszültség, de az alaposság és az alázatos színészi játék elnyeri majd a türelmes nézők tetszését.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.