A Laibach hatása a popzenére megkérdőjelezhetetlen, a Rammstein teljes munkásságát tőlük nyúlta, de Marilyn Manson és Trent Reznor is másképp muzsikál, ha nem hallja az 1980-ban alapított szlovén csapatot. A Laibachra viszont legfőképp a 20. századi diktatúrák külsőségei és propagandája hatottak, de azt ők sem gondolhatták, hogy valaha lehetőségük lesz szembesülni is mindazzal, amit addig színpadra állítottak: egy szinte vegytiszta 20. századi diktatúrával, ráadásul nem nézőként, hanem fellépőként. 2015-ben a világsajtót bejárta a hír, hogy a Laibachot meghívták Észak-Koreába, az ottani nemzeti ünnepre, az augusztus 15-ei „felszabadulás napjára”. Lehet vitatni a döntésüket, fel lehet – talán kell is – háborodni azon, hogy a csoport a „művészet nevében” vállalta a szereplést, de az vitathatatlan, hogy ezzel a saját bőrüket és az őket elkísérő stábét is a vásárra vitték. Egy amerikai turistát például azért börtönöztek be a koreaiak, mert Bibliát „csempészett” az országba saját használatra.
Nem csoda, hogy a lett Uģis Olte és a norvég Morten Traavik közös filmje, A felszabadulás napja csak hivatalosan és részben szól a Laibach észak-koreai fellépéséről. Legfőképp arról értesülünk, hogyan kellett a zenekarnak betartani az ottani játékszabályokat, de ennél is erősebb és hátborzongatóbb az ország bemutatása, amelyet eddig többnyire díszszemlék és hadgyakorlatok közben láttunk. Noha a Laibach révén is csak Észak-Korea napfényes oldalát ismerhetjük meg, így sem lehet kétségünk afelől, hogy a poklot látjuk.
Vetítik: november 10., 19.30, Toldi; november 11., 18.15, Toldi
