Film

A francia őrszem

  • - kg -
  • 2021. március 10.

Mikrofilm

Vannak a B filmek és van A francia őrszem, Olga Kurylenko bosszúfilmje, amelyben a hajdani Bond-girl egy orosz oligarcha után ered, hogy megbosszulja, amit az a húgával tett.

Kurylenko szerepeltetése akár jó hír is lehetne, hiszen ez egy alapvetően férfi műfaj, amelynek kortárs művelői közül talán Liam Neeson a leghíresebb. A Neeson-féle Elrabolva-filmeket igazán nem lehet túlzott eredetiséggel vádolni, sok nyaktörés és egy szem maradandó mondat van bennük („meg fogom keresni, meg fogom találni, és meg fogom ölni”), és az is a színész megejtően komoly interpretációja miatt vált közkinccsé.

A francia őrszemhez képest azonban a Taken-trilógia komoly emberi drámának tűnik shakespeare-i mélységekkel. Pedig Kurylenko francia katonájának még poszttraumás stresszt is írtak a történetbe, igaz, ezzel kár volt vesződni, mert bár a színész szépen hozza a tüneteket, olyan az egész, mint amikor a produkciós asszisztensnek szólnak, hogy mindjárt forgatás, guglizza már be, hogy PTSD. Emellett egy kis nyálcsorgatásra alkalmas szexet és két népszerű halálnemet is beleírtak a filmbe: az egyik a férfifejjel lebontott piszoár, a másik a gyümölcssalátához járó villával megejtett nyakba szúrás – mindkettő tíz évvel ezelőtt élte fénykorát. De az már tényleg több a soknál, hogy az orosz oligarcha villájába csak úgy, egy résnyire nyílt kapun be lehet sétálni; ilyen slamposságra még Bruce Willis leszálló ágban lévő karrierje során sem volt példa, pedig Bruce-ék is ugyanarról az orosz oligarcha­castingról szerzik be a fő gonoszokat, mint a Kurylenko-csapat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.