Film

A francia őrszem

  • - kg -
  • 2021. március 10.

Mikrofilm

Vannak a B filmek és van A francia őrszem, Olga Kurylenko bosszúfilmje, amelyben a hajdani Bond-girl egy orosz oligarcha után ered, hogy megbosszulja, amit az a húgával tett.

Kurylenko szerepeltetése akár jó hír is lehetne, hiszen ez egy alapvetően férfi műfaj, amelynek kortárs művelői közül talán Liam Neeson a leghíresebb. A Neeson-féle Elrabolva-filmeket igazán nem lehet túlzott eredetiséggel vádolni, sok nyaktörés és egy szem maradandó mondat van bennük („meg fogom keresni, meg fogom találni, és meg fogom ölni”), és az is a színész megejtően komoly interpretációja miatt vált közkinccsé.

A francia őrszemhez képest azonban a Taken-trilógia komoly emberi drámának tűnik shakespeare-i mélységekkel. Pedig Kurylenko francia katonájának még poszttraumás stresszt is írtak a történetbe, igaz, ezzel kár volt vesződni, mert bár a színész szépen hozza a tüneteket, olyan az egész, mint amikor a produkciós asszisztensnek szólnak, hogy mindjárt forgatás, guglizza már be, hogy PTSD. Emellett egy kis nyálcsorgatásra alkalmas szexet és két népszerű halálnemet is beleírtak a filmbe: az egyik a férfifejjel lebontott piszoár, a másik a gyümölcssalátához járó villával megejtett nyakba szúrás – mindkettő tíz évvel ezelőtt élte fénykorát. De az már tényleg több a soknál, hogy az orosz oligarcha villájába csak úgy, egy résnyire nyílt kapun be lehet sétálni; ilyen slamposságra még Bruce Willis leszálló ágban lévő karrierje során sem volt példa, pedig Bruce-ék is ugyanarról az orosz oligarcha­castingról szerzik be a fő gonoszokat, mint a Kurylenko-csapat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.