Film

A francia őrszem

  • - kg -
  • 2021. március 10.

Mikrofilm

Vannak a B filmek és van A francia őrszem, Olga Kurylenko bosszúfilmje, amelyben a hajdani Bond-girl egy orosz oligarcha után ered, hogy megbosszulja, amit az a húgával tett.

Kurylenko szerepeltetése akár jó hír is lehetne, hiszen ez egy alapvetően férfi műfaj, amelynek kortárs művelői közül talán Liam Neeson a leghíresebb. A Neeson-féle Elrabolva-filmeket igazán nem lehet túlzott eredetiséggel vádolni, sok nyaktörés és egy szem maradandó mondat van bennük („meg fogom keresni, meg fogom találni, és meg fogom ölni”), és az is a színész megejtően komoly interpretációja miatt vált közkinccsé.

A francia őrszemhez képest azonban a Taken-trilógia komoly emberi drámának tűnik shakespeare-i mélységekkel. Pedig Kurylenko francia katonájának még poszttraumás stresszt is írtak a történetbe, igaz, ezzel kár volt vesződni, mert bár a színész szépen hozza a tüneteket, olyan az egész, mint amikor a produkciós asszisztensnek szólnak, hogy mindjárt forgatás, guglizza már be, hogy PTSD. Emellett egy kis nyálcsorgatásra alkalmas szexet és két népszerű halálnemet is beleírtak a filmbe: az egyik a férfifejjel lebontott piszoár, a másik a gyümölcssalátához járó villával megejtett nyakba szúrás – mindkettő tíz évvel ezelőtt élte fénykorát. De az már tényleg több a soknál, hogy az orosz oligarcha villájába csak úgy, egy résnyire nyílt kapun be lehet sétálni; ilyen slamposságra még Bruce Willis leszálló ágban lévő karrierje során sem volt példa, pedig Bruce-ék is ugyanarról az orosz oligarcha­castingról szerzik be a fő gonoszokat, mint a Kurylenko-csapat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.