Máris megvan a jövő évi Oscar fő esélyese

Máris megvan a jövő évi Oscar fő esélyese

Mikrofilm

Egy modern kori nomádot bemutató film tarol - de lehet, hogy túl hamar vált éllovassá.

Habár az Oscar körül még mindig a kötelezően előírt diverzitás-kvóta miatt forrnak az indulatok –legutóbb Bill Maher talkshow-host kelt ki ellene olyan mondatokkal, mint  hogy"olyan ez, mint elmosni egy poharat, amit most vettünk ki a mosogatógépből", vagy "nem egyszerűbb lenne azt mondani, hogy nem Chris Pine?" – a jövő évi gálát a reform még nem érinti.

Az Oscar ezentúl előírja majd a diverzitást

Hollywood magától nem akart változni, ezért az Akadémia bekeményített. Az Oscart odaítélő Akadémia évek óta azért küzd, hogy lemossa magáról a "Középkorú Fehér Férfiak Gyülekezete" címkét. A több ezer fős tagságát az utóbbi időben szisztematikusan igyekezett felfrissíteni, hogy nagyobb súlyt kapjanak a nők, a külföldiek, vagy épp a különböző nemzetiségek.

Persze a következő Oscar ettől függetlenül is rendhagyónak ígérkezik – nézzük csak meg, hogyan alakult a pár nappal ezelőtti Emmy-díjátadó, amit közönség nélkül, félig-meddig virtuálisan rendeztek meg. Azt egyelőre nem tudni, az Akadémia díjára is ez a sors vár-e majd, de az máris biztos, hogy az Oscar-szezon ezúttal hosszabb lesz, mint valaha:

a koronavírus miatt a nevezési határidőt február 28-ig tolták, magát a gálát pedig 2021 április 25-re halasztották.

Biztonsági intézkedésekkel ugyan, de az őszi filmfesztiválokkal szeptemberben hivatalosan is eldördül az Oscar-versenyért folyó hajsza. Az első, fizikai formában is megtartott seregszemle a 77. Velencei Filmfesztivál volt a hónap elején. Ahogy korábban megírtuk, a fesztivál művészfilmes felvonulásból az elmúlt években szép lassan sztárcsalogató eseménnyé vált, melynek elsőszámú célja – némileg Cannes-nal szembemenve – a következő Oscar győzteseinek előrejelzése. A mostani eseményen rangos díjat kapott Mundruczó Kornél filmjének női főszereplője, Vanessa Kirby is, a fődíjat pedig Chloe Zhao Nomadland-je vitte haza.

A mozi egy hatvanas éveiben járó nőről szól, aki miután mindenét elvesztette a gazdasági világválságban, egy lakókocsival vág neki az amerikai vidéknek, hogy egyfajta modernkori nomádként éljen tovább. A drámát egyöntetű kritikusi ujjongás fogadta, jelenleg 99%-os értékeléssel áll a Rotten Tomatoes nevű oldalon – ami pedig ettől is lényegesebb, hogy a Velencét követő Torontói Filmvesztivál (TIFF) fődíját is elhozta.

A TIFF az elmúlt évtizedekben az Oscar egyik legbiztosabb előrejelzőjévé változott: A király beszéde, a 12 év rabszolgaság és a Zöld könyv is az itteni győzelmével vett repülőrajtot; A némafilmes, a Holdfény és az Élősködők pedig ugyan nem győztek, de a befutók közé tartoztak. Az elmúlt évtized nyertesei közül egyedül a Birdman hagyta ki Torontót; a TIFF-en fődíjat nyerők közül pedig csak a 2011-es libanoni És most merre? nem jutott Oscar-közelbe.

A Nomadland azzal, hogy Velencéből és Torontóból is fődíjasként tért haza, egyértelműen a 2021-es Oscar fő esélyesévé lépett elő – és pont ez okozhatja majd a vesztét.

A díjszezon felépítése ugyanis már-már művészi feladat: a megfelelő időben, a megfelelő fesztiválon kell debütálnia a filmnek, aminek több mint féléven át kell tényezőnek maradnia úgy, hogy az emberek mégse unjanak rá. Ha ugyanis egy mozi túl hamar válik Oscar-esélyessé, vagy túl egyértelműen az, akkor célkereszt kerül a hátára: a riválisok, vagy a diadalmenetét megunó újságírók elkezdik a film lejáratását, az Akadémia tagjai pedig akár ellene is szavazhatnak. Emlékezzünk rá, hogyan járt a gála előtt már hónapokkal nyertesnek kikiáltott A közösségi háló (amit A király beszéde győzött le); a Kaliforniai álom (amit a Holdfény nyomott le); vagy épp a Három óriásplakát Ebbing határában (ami elől A víz érintése vitte el a díjat). A Nomaland-nek most épp ezzel kell szembenéznie: ezután mindenki őt akarja majd legyőzni; és mivel elsőszámú esélyesnek számít, a következő filmfesztiválok is hajlamosabbak lesznek őt díjazni – ami tovább erősítheti az ellenszenvet vele kapcsolatban.

És hogy ki szállhat szembe a filmmel a következő Oscar fődíjáért? A különböző honlapok eltérően látják az erősorrendet, de nagyjából ugyanazokat a filmeket várják a jelöltek közé: David Fincher Mank-jét; Az 5 bajtársat Spike Lee-től; vagy épp a TIFF-en a Nomalanddel szemben alulmaradó One night in Miami-t. Még be sem mutatták, mégis az esélyeske között emlegetik Steven Spielberg West Side Story remake-jét; Wes Anderson legújabb filmjét, a The French Dispatch-et; vagy épp a Dűne legújabb feldolgozását. Egyes előrejelzések Munduczó Kornél Pieces of a Woman című filmjével is számolnak – ha a főkategóriába nem is valószínű, hogy be fog beférni, Vanessa Kirby révén nagy esély van rá, hogy ott lesz a jelöltek között.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.