Film

A hegyek szigete

Mikrofilm

Corneliu Porumboiu filmje első ránézésre gyönyörű stílusgyakorlatnak tűnik noir hangnemben. A klasszikus amerikai noirokhoz kapcsolódó idézetek és Tudor Mircea ragyogó kameramunkája olyan felszíni csillogást ad a filmnek, hogy nehéz meglátni mögötte a rendezőt foglalkoztató témákat és a munkásságában meghúzódó folyamatosságokat. Porumboiu a román új hullám egyik prominenseként indult, s mint ilyen mélyen érdekelt a Ceaușescu-rezsim bűneinek és abszurditásának feltárásában (Volt-e vagy sem?; Rendészet, nyelvészet). Ám izgatják a filmes forma és a nyelv problémái is (Amikor Bukarestre száll az éj; Rendészet, nyelvészet). A hegyek szigetében ezek mind ott bujkálnak, de egy kicsit ásnunk kell értük.

Cristi (a kérges és titkon romantikus Vlad Ivanov) korrupt bukaresti rendőr, aki belekeveredik annak a spanyol drogbandának a pénzmosási ügyleteibe, amely után nyomoz. Helyzetét nehezíti, hogy jó noirhősként beleszeret a femme fatale Gildába (értik, ugye?), a bandavezér nőjébe. Hogy a lehallgatást kijátsszák, a banda tagjai La Gomera szigetén húzzák meg magukat, és megtanulják az őslakosok máig fennmaradt füttynyelvét. Ami első hallásra röhejesnek hangzik, egyre mélyebb rétegekkel bővül a filmben: a román nyelv sajátosságai, a fordítás nehézségei és az árulás/
őszinteség mind kibontakoznak a füttynyelvben. Porumboiu élvezettel játszik a színekkel, a noiros fény-árnyék kontrasztokkal és a napsütötte Kanári-szigetek és szürke Bukarest között húzódó ellentéttel is. A hegyek szigete a felszínen, de egy kicsit a mélyben is gyönyörködtet.

Forgalmazza a Mozinet

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.