Rendre felmerül a kérdés, hogy mennyire alkalmazhatók saját korunk elvárásai és nézetei más korokra. Nos, A legszebb dolgok hosszabb töprengés nélkül foglal állást: 2020 értékrendjét látjuk viszont az 1950-es évek Rio de Janeirójában, és csodával határos módon egy kellemes, pihe-puha feminista utópiát látunk felépülni.
Maria Luiza karót nyelt, gazdag São Pauló-i családból érkezik a bohém Rióba, hogy férjével éttermet nyisson. Mire megérkezik, a férfinak hűlt helye, lelépett a szeretőjével és a felesége pénzével. Az elkényeztetett Malu egy percet sem dolgozott még életében, és kicsit elveszettnek érzi magát a lüktető, zenétől hangos városban. Ám hamarosan a korabeli brazil társadalom teljes keresztmetszetéből szerez barátokat: egy énekesnői ambíciókat dédelgető trófeafeleséget, egy dolgos és karakán fekete anyát a nyomornegyedből, és egy eszes újságírónőt. Mindhárman sajátos korlátokkal küzdenek a férfiak uralta világban, és egymást segítve sajátos védelmi rendszert alakítanak ki. Együtt megnyitják a Legszebb Dolog nevű bárt, amely anyagi biztonságot ad nekik, és az épp éledező bossa nova keltetője lesz.
A legszebb dolgok a szemnek és a fülnek is simogató: a riói tengerpart lágyan megszűrt kékes-sárgás fényben fürdik, napbarnított férfiak lágy bossa novát énekelnek. De a háttérben már épül a korrupciótól terhes Brazíliaváros, mohó férfiak küzdenek Rio polgármesteri címéért, a favelákban vígan tenyészik tovább az eltörölt rabszolgaság. Ez mind izgalmas, de a sorozat visszahúzódik az egyéni drámák és szenvedélyek menedékébe.
Elérhető a Netflixen
