Tévésorozat

A legszebb dolgok

Mikrofilm

Rendre felmerül a kérdés, hogy mennyire alkalmazhatók saját korunk elvárásai és nézetei más korokra. Nos, A legszebb dolgok hosszabb töprengés nélkül foglal állást: 2020 értékrendjét látjuk viszont az 1950-es évek Rio de Janeirójában, és csodával határos módon egy kellemes, pihe-puha feminista utópiát látunk felépülni.

Maria Luiza karót nyelt, gazdag São Pauló-i családból érkezik a bohém Rióba, hogy férjével éttermet nyisson. Mire megérkezik, a férfinak hűlt helye, lelépett a szeretőjével és a felesége pénzével. Az elkényeztetett Malu egy percet sem dolgozott még életében, és kicsit elveszettnek érzi magát a lüktető, zenétől hangos városban. Ám hamarosan a korabeli brazil társadalom teljes keresztmetszetéből szerez barátokat: egy énekesnői ambíciókat dédelgető trófeafeleséget, egy dolgos és karakán fekete anyát a nyomornegyedből, és egy eszes újságírónőt. Mindhárman sajátos korlátokkal küzdenek a férfiak uralta világban, és egymást segítve sajátos védelmi rendszert alakítanak ki. Együtt megnyitják a Legszebb Dolog nevű bárt, amely anyagi biztonságot ad nekik, és az épp éledező bossa nova keltetője lesz.

A legszebb dolgok a szemnek és a fülnek is simogató: a riói tengerpart lágyan megszűrt kékes-sárgás fényben fürdik, napbarnított férfiak lágy bossa novát énekelnek. De a háttérben már épül a korrupciótól terhes Brazíliaváros, mohó férfiak küzdenek Rio polgármesteri címéért, a favelákban vígan tenyészik tovább az eltörölt rabszolgaság. Ez mind izgalmas, de a sorozat visszahúzódik az egyéni drámák és szenvedélyek menedékébe.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.