Film

Teljes titoktartás

  • 2020. augusztus 23.

Mikrofilm

Bezárnak 9 fordítót egy szupertitkos, szuper­őrzött, elszuper… elszeparált bunkerbe, hogy világnyelvekre fordítsák a Zseniális (ámde rejtőzködő) Író trilógiájának milliók által epedve várt befejező részét, mert az egész világon egyszerre akarják megjelentetni a Jelentős Művet? Az semmi. Azok a fiktív alakok úgy vannak megírva, rendezve, eljátszva, hogy hisznek a proustian hipnotikus, Dosztojevszkijhez méltóan mély, Agatha Christie-t megszégyenítően fordulatos Regényben, feladatuk, sőt küldetésük van – mely alapállással persze visszaél a gigantikus haszon reményében erőszakot is kéjjel alkalmazó, gonosz Kiadó. Az igazi megpróbáltatás az ebből az alaphelyzetből annak nyakatekertsége ellenére is kínosan szimpla thrillert barkácsoló Régis Roinsard (a feledhető Populaire kisasszony rendezője) filmjét végignézni.

Amikor a Szöveg, egyre nagyobb részletekben, minden biztonsági intézkedés dacára kiszivárog, a zsaroló követelései is nőnek, s a mindenre elszánt kiadó tettest keres a fordítók közt, nincs eldöntve hogy Tíz kicsi négert vagy stanfordi börtönkísérletet látunk-e. Aztán sem ez, sem az nem lesz, hanem hirtelen, még a filmen belül lelepleződik a tettes, hogy a végrehajtás rekonstrukcióján izguljon – ki is? Hiszen tudjuk a kimenetelt. Innentől pszichothrillerré válna a produktum, ha akadna valaki a nézőtéren, aki nem sejti, mi fog következni. A katyvaszból leginkább a negatív hőst alakító Lambert Wilson kínlódása marad meg, amint némafilmes mimikával és testbeszéddel próbálja megoldani a rá osztott, egyoldalú figura megformálását.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.