Film

Teljes titoktartás

  • 2020. augusztus 23.

Mikrofilm

Bezárnak 9 fordítót egy szupertitkos, szuper­őrzött, elszuper… elszeparált bunkerbe, hogy világnyelvekre fordítsák a Zseniális (ámde rejtőzködő) Író trilógiájának milliók által epedve várt befejező részét, mert az egész világon egyszerre akarják megjelentetni a Jelentős Művet? Az semmi. Azok a fiktív alakok úgy vannak megírva, rendezve, eljátszva, hogy hisznek a proustian hipnotikus, Dosztojevszkijhez méltóan mély, Agatha Christie-t megszégyenítően fordulatos Regényben, feladatuk, sőt küldetésük van – mely alapállással persze visszaél a gigantikus haszon reményében erőszakot is kéjjel alkalmazó, gonosz Kiadó. Az igazi megpróbáltatás az ebből az alaphelyzetből annak nyakatekertsége ellenére is kínosan szimpla thrillert barkácsoló Régis Roinsard (a feledhető Populaire kisasszony rendezője) filmjét végignézni.

Amikor a Szöveg, egyre nagyobb részletekben, minden biztonsági intézkedés dacára kiszivárog, a zsaroló követelései is nőnek, s a mindenre elszánt kiadó tettest keres a fordítók közt, nincs eldöntve hogy Tíz kicsi négert vagy stanfordi börtönkísérletet látunk-e. Aztán sem ez, sem az nem lesz, hanem hirtelen, még a filmen belül lelepleződik a tettes, hogy a végrehajtás rekonstrukcióján izguljon – ki is? Hiszen tudjuk a kimenetelt. Innentől pszichothrillerré válna a produktum, ha akadna valaki a nézőtéren, aki nem sejti, mi fog következni. A katyvaszból leginkább a negatív hőst alakító Lambert Wilson kínlódása marad meg, amint némafilmes mimikával és testbeszéddel próbálja megoldani a rá osztott, egyoldalú figura megformálását.

Forgalmazza a Mozinet

Neked ajánljuk