ŐSZMŰVÉSZET

„A mozik sem vetítik gyakran”

Szabó Éva Andrea, a szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztivál művészeti vezetője

Mikrofilm

Rekordszámú nevezés érkezett: 67 nagyjátékfilm, 430 kisjátékfilm és 41 kísérleti film. A 2017 óta megtartott filmfesztivált az éppen 100 éves Belvárosi moziban rendezik meg szeptember 8–12. között. A részletekről a művészeti vezetőt kérdeztük.

Magyar Narancs: Miért Zsigmond Vilmos a fesztivál névadója?

Szabó Éva Andrea: Az Oscar-díjas operatőr Szegeden született, itt élte ifjú éveit. A Belvárosi moziban érték az első filmélmények, amikor vendégül láttuk, nekünk is többször felidézte. Szegedre gyakran vissza-visszatért, ilyenkor mindig ellátogatott a moziba is. Különösen büszke volt arra a teremre, amelyet 2005-ben róla neveztünk el. Nos, ezzel az örökséggel természetes volt, sőt kötelességünknek éreztük, hogy róla nevezzük el a fesztivált, amely éppen az ő személye miatt az operatőri munkára fókuszál.

MN: Milyen szempontok alapján választották ki a versenyfilmeket?

SZÉA: Ez egy nevezéses verseny, bárki jelentkezhet, a több száz filmből pedig egy válogató zsűri dönti el, melyek kerüljenek a versenyprogramba. Mint mondtam, döntő a képi megfogalmazás, annak egyedisége, kreativitása, de nemcsak ez a szempont érvényesül. Szabó Gábor operatőrt, a zsűri elnökét idézve: „…talán a legfontosabb, amit megtanulhattunk Vilmostól, hogy az operatőri teljesítményt, a képet nem lehet önmagában értékelni. Az ő életműve a legjobb példa, hogy a kép, az operatőri teljesítmény mindig csak a film egészének üzenete szempontjából, a rendezői szándék szemszögéből vizsgálható.”

MN: Az idén hány versenyfilm lesz?

SZÉA: A válogató zsűri 31 filmet választott ki, ezek nagyjátékfilm, kisjátékfilm és kísérleti film kategóriában indulnak.

MN: Korábban a kisfilmek uralták a mezőnyt. Ezúttal is így lesz?

SZÉA: Mivel a fesztivál egyik legfontosabb célja az új tehetségek felfedezése, valóban nagy súllyal vannak jelen a kisjátékfilmek.
A fiataloknak ugyanis leggyakrabban ezek révén van lehetőségük a bemutatkozásra, és mivel ezeket a mozik sem vetítik gyakran, mindenképpen indokoltnak tartjuk az ilyen művek átlagon felüli reprezentációját.

MN: Nagyjátékfilmet 2018-ban mindössze hármat vetítettek, s tavaly is csak kilencet. Mi ennek az oka?

SZÉA: Évről évre egyre több filmet neveznek, az idén már 67-et, köztük szinte az összes, 2019-ben forgalmazott magyar játékfilmet, de a válogató zsűri most is csak 3 magyar és 5 külföldi filmnek szavazott bizalmat. Nem tisztem vitatni a döntésüket, hiszen az eddigi fesztiválok sikerrel bizonyították, hogy nem kell mindenáron a játékfilmekre fókuszálni.

MN: Lesz-e olyan film, amelyet itt láthat először a közönség?

SZÉA: Európai premierje lesz az amerikai Peter Segal My Spy, illetve a dél-afrikai Jahmil X. T. Qubeka Knuckle City című filmjének, illetve magyarországi bemutatója a francia Pierre Filmon Long Time No See-jének. A külföldi kisjátékfilmek mindegyike magyarországi premier. A magyar filmek közül pedig Buvári Tamás Magdolna című filmjét mutatjuk be.

MN: A támogatók közt találjuk az Europa Cinemas szervezetet, de a Magyar Filmalapot nem. Mi ennek az oka?

SZÉA: A Filmalap utódjával, a Nemzeti Filmintézettel több csatornán keressük a kapcsolatot, egyelőre sikertelenül. Mi is szeretnénk tudni, hogy miért nem támogatják a fesztiválunkat, miközben azt látjuk, hogy számos hazai, a miénknél kisebb és újabb rendezvény mellé odaállnak. A magunk részéről egy bemutatkozó, tisztázó beszélgetést kezdeményeztünk, s reméljük, hogy hamarosan sor kerül rá.

MN: Anyagi okok veszélyeztették a fesztivál megrendezését?

SZÉA: Tavasszal nagyon izgultunk, lesz-e egyáltalán lehetőségünk a fesztivál megrendezésére egy későbbi időpontban, mind egészségügyi, mind anyagi okok miatt. Néhány hete vált bizonyossá a szeptemberi időpont, és elsősorban Szeged városának, illetve az NKA Filmművészeti Kollégiumának köszönhetően nincsenek jelentős anyagi gondjaink sem.

MN: Tavaly felújították a Belvárosi mozit, amely egyúttal a fesztivál központja. Mit jelentett a korszerűsítés a 100 éves létesítmény esetében?

SZÉA: Történetének legnagyobb átalakulásán esett át a mozi, hiszen teljes külső és belső felújítás történt. A kevésbé látványos energetikai korszerűsítésen túl megújult a műemléki védettségű, hatalmas fogadótér, sőt új, eddig a közönség elől elzárt területek is megnyíltak. Az ország egyik legnagyobb vetítőtermében, az 520 személyes Zsigmond Vilmos teremben szinte minden kicserélődött: a vászon, a vetítőgép, a hangrendszer, a nézőtéri fotelek, a burkolatok, a kárpitok. Az újonnan megnyitott területeken mozitörténeti kamarakiállítás, game room és VR mozi nyílt, itt látható az a Zsigmond Vilmos életének néhány epizódját megidéző 15 perces VR is, amit Mátyássy Áron rendezett.

MN: Áldás vagy átok, hogy a mozi nem egy forgalmazó tulajdonában van?

SZÉA: Úgy vélem, mindenképpen szerencsés, hiszen nagyobb szabadságunk van így a programjaink, műsoraink kiválasztásában.

MN: A járvány miatt kellett a fesztivált őszre halasztani. Változott-e emiatt a program?

SZÉA: Az alapvető elgondolásainkon, terveinken nem változtattunk, de például a zsűri egyik tagjával, Karl Bardosh Amerikában élő rendezővel, egyetemi tanárral a járványhelyzet miatt online tartjuk a kapcsolatot, és így vesz majd részt a zsűri munkájában is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.