A szuperhősök eredettörténeteiben sosem érdektelen faktor, hogy hogyan szerzik képességeiket. Egyesek velük született képességeket birtokolnak, mások valahonnan zabrálják azokat. Emellett arról is megoszlanak a vélemények, hogy áldásként vagy átokként kell-e tekintenünk rájuk. Henry Joost és Ariel Schulman filmjében egy sokat ígérő új út vezet az emberfeletti adottságokhoz: egy pirula öt percre felszínre hozza szunnyadó erőnket.
A Power elnevezésű anyagot drogdílerek kezdik teríteni New Orleansban, köztük a klisékből összefércelt Robin, aki fekete lányként próbál boldogulni, ahogy tud. Titokban rappel és anyja költséges kezeléseit a dílerkedéssel fedezi. Tevékenysége összehozza egy lányát kereső exkatonával, aki a Power-kísérletek eredeti alanya volt, és egy renegát rendőrrel, aki szupererővel próbál küzdeni a szupererejű bűnözők ellen. A Project Power igyekszik egyensúlyozni a valóban látványos és vibráló akciójelenetek és a cool, de éleslátó társadalmi kommentár között – bár ne tenné! Az ötperces falatokra osztott akciók szórakoztatók (szélesvásznún is megállnák a helyüket), de a pirulaszimbolikában rejlő potenciált nem sikerül kiaknázni. A drog okozta pusztítás egyszerre idézné fel a Katrina hurrikánt és az opioidkrízist, a rendszerszintű rasszizmust és szexizmust, de ezek az utalások olyan otrombák és esetlenek, hogy elvesztik erejüket, mire célba érnek.
A Project Powerrel az a legnagyobb baj, hogy dörzsöltnek álcázza magát, holott sokkal szimpatikusabb lenne, ha felvállalná saját színpompás hülyeségét.
Elérhető a Netflixen
