Film

Project Power: A por ereje

Mikrofilm

A szuperhősök eredettörténeteiben sosem érdektelen faktor, hogy hogyan szerzik képességeiket. Egyesek velük született képességeket birtokolnak, mások valahonnan zabrálják azokat. Emellett arról is megoszlanak a vélemények, hogy áldásként vagy átokként kell-e tekintenünk rájuk. Henry Joost és Ariel Schulman filmjében egy sokat ígérő új út vezet az emberfeletti adottságokhoz: egy pirula öt percre felszínre hozza szunnyadó erőnket.

A Power elnevezésű anyagot drogdílerek kezdik teríteni New Orleansban, köztük a klisékből összefércelt Robin, aki fekete lányként próbál boldogulni, ahogy tud. Titokban rappel és anyja költséges kezeléseit a dílerkedéssel fedezi. Tevékenysége összehozza egy lányát kereső exkatonával, aki a Power-kísérletek eredeti alanya volt, és egy renegát rendőrrel, aki szuper­erővel próbál küzdeni a szupererejű bűnözők ellen. A Project Power igyekszik egyensúlyozni a valóban látványos és vibráló akciójelenetek és a cool, de éleslátó társadalmi kommentár között – bár ne tenné! Az ötperces falatokra osztott akciók szórakoztatók (szélesvásznún is megállnák a helyüket), de a pirulaszimbolikában rejlő potenciált nem sikerül kiaknázni. A drog okozta pusztítás egyszerre idézné fel a Katrina hurrikánt és az opioid­krízist, a rendszerszintű rasszizmust és szexizmust, de ezek az utalások olyan otrombák és esetlenek, hogy elvesztik erejüket, mire célba érnek.

A Project Powerrel az a legnagyobb baj, hogy dörzsöltnek álcázza magát, holott sokkal szimpatikusabb lenne, ha felvállalná saját színpompás hülyeségét.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”