A pszichiátriáról nemcsak a szabadság illúzióját viheti haza az, akit a gyógyultnak nyilvánítottak

Mikrofilm

Az első nő című film a Verzió nagy meglepetése lesz.

A cím alapján ismert nevek jutnak az eszünkbe: Marie Curie, az első női Nobel-díjas, Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós, Hélène de Pourtalès, az első női olimpiai bajnok, Slachta Margit, az első magyar országgyűlési képviselő asszony… A sor hosszan folytatható, ám a legelején bizonyosan Éva áll.

Csakhogy a spanyol Miguel Eek filmjének Evája hosszú utat járt be, mire a sor elejére került. Drogfüggőségének évek (évtizedek?) óta tartó pszichiátriai kezelése eredménnyel járt, s az intézeti terápiának köszönhetően visszatérhet abba a „normális életbe”, amelytől 44 év alatt nem sokat kapott. Mégis reménykedik az újdonság varázsában, és türelmetlen, hogy az intézet falain belül kell kivárnia, hogy az utolsó ügyintéző is hitelesítse a szabadulási okmányait. De nincs is ebben semmi különös: a szabadság utáni vágyakozás legfontosabb motiváció a hosszan bezárt ember számára, teljesen mindegy, hogy fegyencről vagy ápoltról, lelencről vagy menekültről van szó. És mivel az ilyen embereknek vannak csak hatalmas terveik, Eva sem kivétel: munka, megkapaszkodás, szerelem; az „első nő” így képzeli a jövőt, bár nem feltétlenül ebben a sorrendben. A lelkesedést azonban felülírja a lelkiismeret, Eva mindenképp szeretne 21 éves fiával találkozni, akit gyerekként hagyott el, és akit idegenek adoptáltak. Nem akar mást, csak megölelni, bocsánatát kérni.

 

Miguel Eek a filmjében azokat a döntő lépéseket mutatja meg kellő érzékenységgel, amelyek ezen elhatározást megelőzték, bár nekünk, magyar nézőknek nem ettől emlékezetes Az első nő. A hazai pszichiátriai ellátást ismerve messze az a legmeglepőbb, hogy Eva tervei megvalósulnak, s 45. születésnapját már úgy ünnepli, hogy van hol laknia, szerzett munkát, és udvarlót is talált.

A filmet a Kino vetíti csütörtökön és a Művész vasárnap.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.