A pszichiátriáról nemcsak a szabadság illúzióját viheti haza az, akit a gyógyultnak nyilvánítottak

Mikrofilm

Az első nő című film a Verzió nagy meglepetése lesz.

A cím alapján ismert nevek jutnak az eszünkbe: Marie Curie, az első női Nobel-díjas, Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós, Hélène de Pourtalès, az első női olimpiai bajnok, Slachta Margit, az első magyar országgyűlési képviselő asszony… A sor hosszan folytatható, ám a legelején bizonyosan Éva áll.

Csakhogy a spanyol Miguel Eek filmjének Evája hosszú utat járt be, mire a sor elejére került. Drogfüggőségének évek (évtizedek?) óta tartó pszichiátriai kezelése eredménnyel járt, s az intézeti terápiának köszönhetően visszatérhet abba a „normális életbe”, amelytől 44 év alatt nem sokat kapott. Mégis reménykedik az újdonság varázsában, és türelmetlen, hogy az intézet falain belül kell kivárnia, hogy az utolsó ügyintéző is hitelesítse a szabadulási okmányait. De nincs is ebben semmi különös: a szabadság utáni vágyakozás legfontosabb motiváció a hosszan bezárt ember számára, teljesen mindegy, hogy fegyencről vagy ápoltról, lelencről vagy menekültről van szó. És mivel az ilyen embereknek vannak csak hatalmas terveik, Eva sem kivétel: munka, megkapaszkodás, szerelem; az „első nő” így képzeli a jövőt, bár nem feltétlenül ebben a sorrendben. A lelkesedést azonban felülírja a lelkiismeret, Eva mindenképp szeretne 21 éves fiával találkozni, akit gyerekként hagyott el, és akit idegenek adoptáltak. Nem akar mást, csak megölelni, bocsánatát kérni.

 

Miguel Eek a filmjében azokat a döntő lépéseket mutatja meg kellő érzékenységgel, amelyek ezen elhatározást megelőzték, bár nekünk, magyar nézőknek nem ettől emlékezetes Az első nő. A hazai pszichiátriai ellátást ismerve messze az a legmeglepőbb, hogy Eva tervei megvalósulnak, s 45. születésnapját már úgy ünnepli, hogy van hol laknia, szerzett munkát, és udvarlót is talált.

A filmet a Kino vetíti csütörtökön és a Művész vasárnap.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.