A pszichiátriáról nemcsak a szabadság illúzióját viheti haza az, akit a gyógyultnak nyilvánítottak

Mikrofilm

Az első nő című film a Verzió nagy meglepetése lesz.

A cím alapján ismert nevek jutnak az eszünkbe: Marie Curie, az első női Nobel-díjas, Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós, Hélène de Pourtalès, az első női olimpiai bajnok, Slachta Margit, az első magyar országgyűlési képviselő asszony… A sor hosszan folytatható, ám a legelején bizonyosan Éva áll.

Csakhogy a spanyol Miguel Eek filmjének Evája hosszú utat járt be, mire a sor elejére került. Drogfüggőségének évek (évtizedek?) óta tartó pszichiátriai kezelése eredménnyel járt, s az intézeti terápiának köszönhetően visszatérhet abba a „normális életbe”, amelytől 44 év alatt nem sokat kapott. Mégis reménykedik az újdonság varázsában, és türelmetlen, hogy az intézet falain belül kell kivárnia, hogy az utolsó ügyintéző is hitelesítse a szabadulási okmányait. De nincs is ebben semmi különös: a szabadság utáni vágyakozás legfontosabb motiváció a hosszan bezárt ember számára, teljesen mindegy, hogy fegyencről vagy ápoltról, lelencről vagy menekültről van szó. És mivel az ilyen embereknek vannak csak hatalmas terveik, Eva sem kivétel: munka, megkapaszkodás, szerelem; az „első nő” így képzeli a jövőt, bár nem feltétlenül ebben a sorrendben. A lelkesedést azonban felülírja a lelkiismeret, Eva mindenképp szeretne 21 éves fiával találkozni, akit gyerekként hagyott el, és akit idegenek adoptáltak. Nem akar mást, csak megölelni, bocsánatát kérni.

 

Miguel Eek a filmjében azokat a döntő lépéseket mutatja meg kellő érzékenységgel, amelyek ezen elhatározást megelőzték, bár nekünk, magyar nézőknek nem ettől emlékezetes Az első nő. A hazai pszichiátriai ellátást ismerve messze az a legmeglepőbb, hogy Eva tervei megvalósulnak, s 45. születésnapját már úgy ünnepli, hogy van hol laknia, szerzett munkát, és udvarlót is talált.

A filmet a Kino vetíti csütörtökön és a Művész vasárnap.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”