A pszichiátriáról nemcsak a szabadság illúzióját viheti haza az, akit a gyógyultnak nyilvánítottak

Mikrofilm

Az első nő című film a Verzió nagy meglepetése lesz.

A cím alapján ismert nevek jutnak az eszünkbe: Marie Curie, az első női Nobel-díjas, Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós, Hélène de Pourtalès, az első női olimpiai bajnok, Slachta Margit, az első magyar országgyűlési képviselő asszony… A sor hosszan folytatható, ám a legelején bizonyosan Éva áll.

Csakhogy a spanyol Miguel Eek filmjének Evája hosszú utat járt be, mire a sor elejére került. Drogfüggőségének évek (évtizedek?) óta tartó pszichiátriai kezelése eredménnyel járt, s az intézeti terápiának köszönhetően visszatérhet abba a „normális életbe”, amelytől 44 év alatt nem sokat kapott. Mégis reménykedik az újdonság varázsában, és türelmetlen, hogy az intézet falain belül kell kivárnia, hogy az utolsó ügyintéző is hitelesítse a szabadulási okmányait. De nincs is ebben semmi különös: a szabadság utáni vágyakozás legfontosabb motiváció a hosszan bezárt ember számára, teljesen mindegy, hogy fegyencről vagy ápoltról, lelencről vagy menekültről van szó. És mivel az ilyen embereknek vannak csak hatalmas terveik, Eva sem kivétel: munka, megkapaszkodás, szerelem; az „első nő” így képzeli a jövőt, bár nem feltétlenül ebben a sorrendben. A lelkesedést azonban felülírja a lelkiismeret, Eva mindenképp szeretne 21 éves fiával találkozni, akit gyerekként hagyott el, és akit idegenek adoptáltak. Nem akar mást, csak megölelni, bocsánatát kérni.

 

Miguel Eek a filmjében azokat a döntő lépéseket mutatja meg kellő érzékenységgel, amelyek ezen elhatározást megelőzték, bár nekünk, magyar nézőknek nem ettől emlékezetes Az első nő. A hazai pszichiátriai ellátást ismerve messze az a legmeglepőbb, hogy Eva tervei megvalósulnak, s 45. születésnapját már úgy ünnepli, hogy van hol laknia, szerzett munkát, és udvarlót is talált.

A filmet a Kino vetíti csütörtökön és a Művész vasárnap.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.