A film az azonos című, 1977 és 1984 között futó amerikai sorozat remake-je. Míg azonban a minket messziről elkerülő tévéműsor dráma és komédia sajátos elegye volt, Jeff Wadlow mozija horror igyekszik lenni. Hogy milyen? Néha az a habkönnyű fajta, amelyik a rémisztgetés helyett és között inkább vicces beszólásokban utazik, máskor misztikus, összeesküvésekben és sötét mágiában utazó, mi, nézők viszont akkor járunk a legrosszabbul, amikor a film pszichologizálni kezd, és a kísértő múltról, a traumák súlyáról és az elszalasztott lehetőségekről igyekszik gondolkodóba ejteni. Mindehhez ugyanis a rendezőnek eszköze, a szereplőknek pedig kedvük nem akadt.
A sztori szerint néhány szerencsés flótás érkezik a mesebeli szigetre, mely az ígéretek szerint minden vágyukat teljesíti – ha akarják, ha nem. Mi másra vágynának hőseink, mint bosszút állni gimis ellenségükön, nagyokat inni és csajozni, vagy épp katonásdit játszani. Később azonban kiderül, hogy mindennek a mókának súlyos ára van, ráadásul a kívánságok mögött titkok és drámák húzódnak. Ahogy az lenni szokott, hamarosan fény derül rá, hogy hőseink nem is olyan véletlenül kerültek oda – miután ez a fordulat bekövetkezik, a forgatókönyv elkezd minden hasonló véletlent valami jelentőséggel felruházni, az addigi tingli-tangli horrorocskát pedig az írók úgy cibálják egyik erőltetett fordulatból a másikba, hogy csak kapkodnánk a fejünket. Már ha érdekelne minket bármelyik figura sorsa, vagy az olyan apróságok, hogy miért csöpög mindenhonnan fekete víz, és mégis, ki a fene az a titokzatos Mr. Roarke.
Forgalmazza az InterCom
