Film

A vágyak szigete

  • Szabó Ádám
  • 2020. március 20.

Mikrofilm

A film az azonos című, 1977 és 1984 között futó amerikai sorozat remake-je. Míg azonban a minket messziről elkerülő tévéműsor dráma és komédia sajátos elegye volt, Jeff Wadlow mozija horror igyekszik lenni. Hogy milyen? Néha az a habkönnyű fajta, amelyik a rémisztgetés helyett és között inkább vicces beszólásokban utazik, máskor misztikus, összeesküvésekben és sötét mágiában utazó, mi, nézők viszont akkor járunk a legrosszabbul, amikor a film pszichologizálni kezd, és a kísértő múltról, a traumák súlyáról és az elszalasztott lehetőségekről igyekszik gondolkodóba ejteni. Mindehhez ugyanis a rendezőnek eszköze, a szereplőknek pedig kedvük nem akadt.

A sztori szerint néhány szerencsés flótás érkezik a mesebeli szigetre, mely az ígéretek szerint minden vágyukat teljesíti – ha akarják, ha nem. Mi másra vágynának hőseink, mint bosszút állni gimis ellenségükön, nagyokat inni és csajozni, vagy épp katonásdit játszani. Később azonban kiderül, hogy mindennek a mókának súlyos ára van, ráadásul a kívánságok mögött titkok és drámák húzódnak. Ahogy az lenni szokott, hamarosan fény derül rá, hogy hőseink nem is olyan véletlenül kerültek oda – miután ez a fordulat bekövetkezik, a forgatókönyv elkezd minden hasonló véletlent valami jelentőséggel felruházni, az addigi tingli-tangli horrorocskát pedig az írók úgy cibálják egyik erőltetett fordulatból a másikba, hogy csak kapkodnánk a fejünket. Már ha érdekelne minket bármelyik figura sorsa, vagy az olyan apróságok, hogy miért csöpög mindenhonnan fekete víz, és mégis, ki a fene az a titokzatos Mr. Roarke.

Forgalmazza az InterCom

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.