Film

Sötét vizeken

  • - kg -
  • 2020. március 20.

Mikrofilm

Apró hír volt 2017-ben, hogy a DuPont vegyipari óriáscég 670 millió dollár kártérítést fizet – szivárgásról, szennyezett vízről, több ezer megbetegedésről írtak, meg arról, hogy a cég fizet, de tagadja bűnösségét. Kis színes a napi hírfolyamban, a Nyugat-Virginiából származó hírek 40 like-nál többre nem számíthatnak, akkor sem, ha a mérgező anyag mindannyiunk közeli ismerősében, a teflonban található. Ha nem a céges sajtóközleményt nézzük, hanem Mark Ruffalót, ahogy tokás ügyvéd szerepében évtizedekig talpal karrierjét és egészséget sem kímélve, hogy igazságot szolgáltasson a nyugat-virginiai kisembernek, a „szivárgás” egészen más értelmet nyer: eszerint a DuPont, bár szlogenjük szerint sok jót tesznek a világban, Nyugat-Virginiában e sok jó mellett jutott kapacitás arra is, hogy tudatosan mérgezzék a vizeket. Az amcsi film szereti az igaz jogi eseteket, ott valahogy – számunkra szinte felfoghatatlanul – úgy működnek a dolgok, hogy filmek készülnek nagyon is mai esetekből és nagyon is aktív óriáscégek sötét ügyeiből. Ruffalónak sem ez az első találkozása a tényfeltárással, a producerként is eljáró sztár talán a Spotlight újságírójának szerepében kapott kedvet egy újabb, nagy műgonddal megrendezett vérlázító true storyhoz. A műfaj sikertörténeteként az Erin Bro­ckovichot szokás emlegetni, de minden Brockovichra jut egy Zavaros vizeken – arról a ’98-as, szennyezős-ügyvédes és travoltás műről beszélünk, amely sokban hasonlít mostani filmünkhöz. Abban is, hogy úgy tűnt el a mozik műsorából, mint a mínuszos hírek a napi hírfolyamból.

Forgalmazza a Vertigo Média

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.