Sorozatunk a misztikus-történelmi sorozatok aktuális trendjeit követi: erős és valóban szép képekben, meztelenségben, vérben és rejtélyekben dúskáló természetfölötti meskete, anakronisztikusan modern háttérzenével. Valahol a 17. században járunk: a szereplőkből és tájakból csak úgy sugárzik a középkori itáliai hangulat, aki ezt szereti, annak már megéri nézni. Serra falucskájában boszorkányoktól rettegnek, természetesen a bábát és az unokáját kezdik vádolni és üldözni. Megalakul egy még a boszorkányokénál is ijesztőbb, busójáró-kinézetű tagokat tömörítő szekta, a benandanték, akik céljukként a boszorkányok elpusztítását tűzik ki, ehhez pedig ők maguk sem restellnek némi boszorkánysághoz fordulni. A szekta vezérének orvostanhallgató fia azonban nem hisz a mesékben, mint a tudomány képviselője kiáll a megvádolt lány mellett, sőt bele is szeret, aztán persze szembesül azzal, hogy mégiscsak van itt valami turpisság. Az erdőben ugyanis egy nőegyletszerű boszorkánykör működik, valamiféle mágikus dac- és védegylet, nyakon öntve gendertematikával: középkori nők, akiket kivet a társadalom, mert túl okosak, s a férfiak nem akarják, hogy nőknél legyen a hatalom.
A sorozat megpróbál nem pozitív és negatív szerepekben gondolkodni, hanem felvillantani egy-egy fordulópontot, amikor a hősök épp oldalt váltanak, de hiába, mert úgy tűnik, ezek az oldalak még mindig csak a fekete-fehér skálát mutatják. Pedig ez azért is lehetne érdekes, mert az észak-olaszországi benandantéknek vannak történelmi nyomai, nem egyet közülük épp boszorkányságért fogtak le.
Elérhető a Netflixen
