Tévésorozat

Luna Nera

Mikrofilm

Sorozatunk a misztikus-történelmi sorozatok aktuális trendjeit követi: erős és valóban szép képekben, meztelenségben, vérben és rejtélyekben dúskáló természetfölötti meskete, anakronisztikusan modern háttérzenével. Valahol a 17. században járunk: a szereplőkből és tájakból csak úgy sugárzik a középkori itáliai hangulat, aki ezt szereti, annak már megéri nézni. Serra falucskájában boszorkányoktól rettegnek, természetesen a bábát és az unokáját kezdik vádolni és üldözni. Megalakul egy még a boszorkányokénál is ijesztőbb, busójáró-kinézetű tagokat tömörítő szekta, a benandanték, akik céljukként a boszorkányok elpusztítását tűzik ki, ehhez pedig ők maguk sem restellnek némi boszorkánysághoz fordulni. A szekta vezérének orvostanhallgató fia azonban nem hisz a mesékben, mint a tudomány képviselője kiáll a megvádolt lány mellett, sőt bele is szeret, aztán persze szembesül azzal, hogy mégiscsak van itt valami turpisság. Az erdőben ugyanis egy nőegyletszerű boszorkánykör működik, valamiféle mágikus dac- és védegylet, nyakon öntve gendertematikával: középkori nők, akiket kivet a társadalom, mert túl okosak, s a férfiak nem akarják, hogy nőknél legyen a hatalom.

A sorozat megpróbál nem pozitív és negatív szerepekben gondolkodni, hanem felvillantani egy-egy fordulópontot, amikor a hősök épp oldalt váltanak, de hiába, mert úgy tűnik, ezek az oldalak még mindig csak a fekete-fehér skálát mutatják. Pedig ez azért is lehetne érdekes, mert az észak-olaszországi benandantéknek vannak történelmi nyomai, nem egyet közülük épp boszorkányságért fogtak le.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.