Interjú

„A vérfürdő nem vonz”

Zachary Quinto színész  

Mikrofilm

A Star Trek-filmek Spockja jelenleg az AMC horrorsorozatában, a NOS4A2 második évadában adja a Charlie Manx nevezetű gonoszt, de élőben nincs benne semmi fenyegető. A Rhode Island-i forgatáson értük el.

Magyar Narancs: A sorozat Joe Hill regényéből készült. Az atyai hatások nyilvánvalók.

Zachary Quinto: Úgy érzem, Joe nagyon is tudatos írói programot művel, amennyiben tisztelettel adózik a papája, Stephen King világának. Pontosan tudja, honnan jön, de közben a saját hangján ír, és ez nemcsak egy különleges nézőpontot, hanem jó adag humort is jelent. Szóval, sokkal több, mint az apja fia.

MN: Horrorban miket fogyaszt?

ZQ: A vérfürdő nem vonz. Inkább a pszichohorror fele húzok. Brad Anderson filmje, a Session 9 David Carusóval az egyik legjobb horror, amit valaha is láttam. Kitörölhetetlen emlék, és éppen azért, mert az emberi pszichéé a főszerep. Amikor elvállaltam Charlie Manx szerepét, két évre szerződtem, ami azt jelenti, hogy a vége felé közeledünk, és ez Manx alakján is érződik – egyre elvetemültebb lesz. Ez színészileg szórakoztató. Ahogy Manx különböző életkorainak megjelenítése is.

MN: Gondolom, ennek ön mellett a sminkesek örülnek a legjobban.

ZQ: A második évad sminkben kevésbé húzós, mint az első, ahol le kellett rakni a karakter alapjait, az életkorok közti oda-vissza ugrálás sokkal gyakoribb volt. A második évad nyitánya azért rendesen megdolgoztatta a sminkeseket, de utána hosszabb időre visszanyerem a normál külsőmet. Aztán a vége felé megint a sminkeseké a terep. De a legextrémebb előkészületek sem vesznek igénybe négy óránál többet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.