Magyar Narancs: A sorozat Joe Hill regényéből készült. Az atyai hatások nyilvánvalók.
Zachary Quinto: Úgy érzem, Joe nagyon is tudatos írói programot művel, amennyiben tisztelettel adózik a papája, Stephen King világának. Pontosan tudja, honnan jön, de közben a saját hangján ír, és ez nemcsak egy különleges nézőpontot, hanem jó adag humort is jelent. Szóval, sokkal több, mint az apja fia.
MN: Horrorban miket fogyaszt?
ZQ: A vérfürdő nem vonz. Inkább a pszichohorror fele húzok. Brad Anderson filmje, a Session 9 David Carusóval az egyik legjobb horror, amit valaha is láttam. Kitörölhetetlen emlék, és éppen azért, mert az emberi pszichéé a főszerep. Amikor elvállaltam Charlie Manx szerepét, két évre szerződtem, ami azt jelenti, hogy a vége felé közeledünk, és ez Manx alakján is érződik – egyre elvetemültebb lesz. Ez színészileg szórakoztató. Ahogy Manx különböző életkorainak megjelenítése is.
MN: Gondolom, ennek ön mellett a sminkesek örülnek a legjobban.
ZQ: A második évad sminkben kevésbé húzós, mint az első, ahol le kellett rakni a karakter alapjait, az életkorok közti oda-vissza ugrálás sokkal gyakoribb volt. A második évad nyitánya azért rendesen megdolgoztatta a sminkeseket, de utána hosszabb időre visszanyerem a normál külsőmet. Aztán a vége felé megint a sminkeseké a terep. De a legextrémebb előkészületek sem vesznek igénybe négy óránál többet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
